Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2257 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2258 ványok összeállítása.' Az illetékes bizottság tiszte, hogy ennek részleteiről tájékoztassa Önöket. Bejelentem, hogy a terv- és költségvetési bizottság benyújtott javaslatait a kormány nevében elfogadom. A módosítások egy része pontosbító, helyreigazító jellegű, ami a törvényjavaslatot egyértelműbbé, világosabbá teszi; Másrészt' vannak érdemi változások is, amelyek elsősorban az adókedvezmények körét, s így az írásban beterjesztett 3. számú mellékletet érintik. Ennek keretében a képviselői javslatok nyomán bővült a kedvezményezett kör, a helyi jelentőségű közcélú vízrendezéssel,- a térképészeti, földmérési tevékenységgel, a gyógyító célú foglalkoztatást végző szervezetekkel és néhány fontos kulturális, egészségügyi tevékenységgel. Elfogadtuk a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság álláspontját a tekintetben, hogy a jogi képviseletet ellátó munkaközösségek ne tartozzanak a törvény hatálya alá és csak a vállalkozásból származó nyereség után adózzanak. Ugyancsak méltányoljuk a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság véleményét abban is, hogy a törvény tág felhatalmazást adott volna az Elnöki Tanácsnak törvényerejű rendeletben szabályozni ugyan átmeneti, de lényeges gazdasági viszonyokat. Azt javaslom ezért, hogy az átmenet szabályait is törvény rögzítse, amit a következő ülés elé terjesztek. Tekintettel arra, hogy a törvény végrehajtási rendeletének szövegével kapcsolatban is elhangzott a bizottsági vitákban általános észrevétel, kérem a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságot, hogy azt véglegesítése előtt tárgyalja meg. A törvényjavaslat jóváhagyása — az egyidejűleg megszüntetni tervezett adók miatti bevételkiesést is számításba véve —, csökkenti a jövedelmekből a központosított részarányt. Megszűnik az úgynevezett ellenértékadó, a tehergépkocsi és az autóbusz-járulék, a vegyipar és a gépipar külön termelési adója, és még néhány más adó. Ezek együttes értéke 13 milliárd forint. A vállalati jövedelemszabályozásban jelenleg is 50 százalék az adó általános mértéke, az eltérő kulcsokat a közszolgáltató és a mezőgazdasági-élelmiszeripari tevékenységeknél adókedvezmény formájában tartalmazza a törvényjavaslat. Az adó tömegét tekintve a vállalkozóknál alkalmazott eddigi 25 százalékos bruttó jövedelemadó is több mint a tervezett 50 százalékos nyereségadó. A törvényjavaslat előkészítése során és a benyújtás után is vita alakult ki az adó mértékét, az adózási terhelés szintjét illetően. Tájékoztatom önöket, hogy az adókedvezmények figyelembe vételével az átlagos adóterhelés kevesebb, mint 40 százalék. A nyereséget terhelő ilyen mértékű adóterhelés sem a Magyarországon kialakult feltételek — a nemzeti jövedelem újraelosztásában kialakult, rövid távon nehezen változtatható arányok — figyelembevételével, sem nemzetközi összehasonlításban nem magas. • Szükséges megemlíteni, hogy a nyereségadó a költségvetés bevételeinek az egyik legjelentősebb forrása (egy százalék nyereségadó 2 és félmilliárd forintnak felel meg). Az adót annak természeténél fogva mindenki sokallja, ugyanakkor ami telik belőle, azt kevesli. Ezért ezúttal is megerősítem a kormánynak azt a törekvését^ hogy kialakítandó program szerint a vállalkozói szellem élénkítésére csökkenti az adókat, a kedvezmények egyidejű szűkítésével. Mint említettem, ma még nem lehet azt állítani, hogy a javasolt adómérték mellett a pénzügyi egyensúly biztosítható. Ez a népgazdasági tervezés előrehaladásával oldható meg. Bizonyos, hogy a javasoltnál kisebb adó alapvető egyensúlyi gondokat okoz. A vállalkozási nyereségadó bevezetése egyes gazdálkodók esetében természetszerűleg eredményezhet jövedelempozíció-változást. Ez elkerülhetetlen minden olyan esetben, ahol az eddiginél egységesebb követelményeket érvényesítünk. Nem lehet azonban cél olyan szabályozás, amelyben minden vállalkozói vagy tulajdonosi csoport korábbi jövedelempozícióját megőrzi, mert ez esetben az adótörvény érdemben előrelépést nem eredményezhetne. A túl sok kivételt, egyedi megoldást tartalmazó adórendszer akadályozná a piaci feltételek érvényesülését; követelményt támasztó hatása elfogadhatatlanul gyenge lenne, nem érvényesülne a versenysemlegesség. A viták egyik forrása a javsalat előkészítése során éppen ez volt, hiszen a korábbi helyzethez képest kedvezőtlenebb pozíccióba kerülők — különösen a megszűnő adópreferenciákat élvezők — fenn szerették volna tartani, sőt javítani jövedelmi helyzetüket, ami természetesen kivételek, kedvezmények leépítésének követelménye miatt elvileg nem fogadható el. Tisztelt Képviselők! Ismeretes, hogy egy-két érdekképviseleti szerv attól függetlenül, hogy a jelenlegihez képest a nyereségadó nem nő, az adózás szintjét önmagában elviselhetetlenül magasnak tartotta, és azonnali jelentős csökkentését követelték általában és amaguk számára különösen. Feltételezem, hogy a jelenlevők többsége is egyetért, semmiképpen nem fogadható el, hogy egy esetleges adócsökkentés csak egy bizonyos vállalkozói csoportra vonatkozzék. Ennek sem elvi, sem erkölcsi, sem közgazdasági alapja nincs. A törvényben általánosan előírt adó csökkentésének olyan előfeltételei vannak, amelyek ma még nem állnak fenn. Ezek közül a legfontosabbak: a költségvetés nemzeti jövedelem újrafelosztásában vállalt szerepének csökkentése, ezen belül elsősorban a támogatások leépítése, az országgyűlési képviselőknek most írásban eljuttatott költségvetési reform folyamatos megvalósítása. Másodszor: a társadalombiztosítás és a tanácsi gazdálkodás önállóságának megteremtése. Harmadszor: az intézmények és az igazgatás szervezeti és gazdálkodási ésszerűsítése révén az állami kiadások érdemi mérséklése. Elterjedt az a vélemény, mely szerint előbb kell radikálisan csökkenti az adókulcsokat, mert így növekszik a teljesítmény és ugyanakkora vagy még nagyobb adótömeget lehet realizálni. Ez az első megközelítésre logikusnak látszó vélemény eltekint attól a realitástól, hogy a magyar gazdaság nem jutott még túl azon a szerkezetváltozási perióduson, és az ezzel járó inflációs szakaszon, amelyet a hasonló módszert alkalmazó országok már bejártak, s amelyeket sokszor példaként emlegetnek. Nálunk még