Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-28
2259 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2260 csak alakulóban vannak azok az érdekeltségi és kényszerítő mechanizmusok, amelyek a piacgazdaságok jellemzői. Nincs meg a rendelkezésre álló források helyes elköltésének piaci kényszere, így a jövedelemnövekedés nem tartós. Annak sem alakultak ki a feltételei, hogy a támogatások leépítését elsősorban hatékonyságjavulással és ne áremelkedésekkel oldjuk meg. ilyen körülmények között nagy kockázat a sorrendet megfordítani, az adómértékeket csökkenteni és várni többlet-jövedelmek keletkezését: Tehát csak fokozatosan teremthetjük meg — a piacgazdaság kiépítése útján — az adócsökkentés feltételeit, mert külső fizetési helyzetünk kockázatait nem lehet már tovább a társadalomra terhelni, elegendő, sőt sok a korábbi ilyen terheket elviselni. Igen fontos rendelkezése a törvényjavaslatnak, hogy a 3 millió alatti adóalap esetén 40 százalék, efölött 50 százalék az adó mértéke. Ez a megoldás első-' sorban a kisszervezeteknek jelent előnyt, ugyanakkor a törvényjavaslat elveinek megfelelően valamennyi adóalanynál érvényesül. A szakmai-társadalmi viták egyik fontos eleme volt, hogy a törvényjavaslat elfogadása után a kisszervezetek milyen gazdálkodási, gazdasági helyzetbe kerülnek, mennyiben alakul ki szá^ mukra megfelelő közgazdasági közeg, ösztönöz-e az adórendszer a vállalkozásra: A kérdés megválaszolásához fel kell sorolnom a kis szervezeteket érintő, az általánoshoz képest fennálló kedvezményeket és fontosabb változásokat. Megszűnik az úgynevezett különadó, ami 7-8 milliárdos adókiesés mellett árbevétel-arányosan mintegy 20 százalékkal javítva az érintett szervezetek árbevétel növelése lehetőségét. Másodszor: a vállalkozói adó jelenlegi rendszere megszűnik, az adóalanyok többsége — egyéni vállalkozók —, nem tartoznak a nyereségadó törvény hatálya alá, a személyi jövedelemadó rendszerén belül adóznak. Harmadszor: az ebben a vállalkozó csoportban jellemzően 40 százalékos nyereségadó érezhetően kisebb, mint a jelenleg érvényesülő 25 százalékos bruttó jövedelemadó. Negyedszer: 20 millió forint bérköltség alatt már 1989. évtől nem érvényesül semmiféle keresetszabályozás, ötödször: a beruházási javakat terhelő általános forgalmi adó 100 százalékos visszatérítése, visszaigénylési rendszere ebben a szektorban fennmarad. Hatodszor: a nyereségadó törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozások tagjai szabad döntésük szerint kivehetik jövedelmüket bérként a személyi jövedelemadó megfizetése mellett, így a vállalkozások többsége várhatóan nem is fizet nyereségadót. Hetedszer: a vállalkozók a bevitt vagyon hozadékaként még három évig adómentesen vehetnek ki jövedelmet. Az igaz, hogy mindezek az előnyök azon az elven nyugszanak, hogy az vállalkozzon, aki tőkét is áldoz, kockázatot is vállal, viszont ne lehessen befektetés és kockázat nélkül könnyen meggazdagodni. Meggyőződésünk, hogy a vállalkozások az adótörvény hatályba lépése után a jelenleginél kedvezőbb feltételek között működhetnek, és az a tény, hogy megszűnik a költség terhére való beruházási lehetőség — ami egyébként is csak ebben az évben létezik — nem csökkenti a beruházási kedvet. A mai feltételek között ennél jelentősebb gesztus a kisszervezeteknek az adózás oldaláról nem lehetséges. Természetesen elhatározott szándékunk, hogy a mostani intézkedések hatásait folyamatosan figyelemmel kísérjük, és szükség esetén az esetleges módosítások feltételet és lehetőségeit végiggondoljuk. Tisztelt Parlament! Röviden érintenem kell az adótörvényhez szorosan nem tartozó, de a vállalatok működési feltételeit jelentősen befolyásoló bérmechanizmust és társadalombiztosítási járulékot. A törvényjavaslat két helyen foglalkozik a bérmechanizmus rendszerével. Egyrészt' tartalmazza az adóalapnövelő tényezők között a meghatározott szabályok alapján kialakuló bérnövekmény összegét, másrészt felhatalmazást ad a Minisztertanács részére az ezzel kapcsolatos részletek szabályozására. Mint ismeretes, szándékaink szerint az 1988. évi erősen kötött bér- és keresetszabályozás megszűnik, összhangban a meghirdetett liberizációs gazdaságpolitikai programmal. Ezzel nagy lépést teszünk előre az erőforrások szabadabb — a vállalatok döntése és lehetősége szerinti — felhasználásának irányába. Az adóalapot növelő bérköltség részben a vállalatok által végrehajtott bérfejlesztésből, részben egy hozzáadott értéken alapuló hatékonysági mutatótól függ. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ez a vásárlóerő árualap-egyensúly szempontjából kockázatot is jelent, mert jelenleg a gazdaság igen széles területein nincs megfelelő piaci korlát az áremelési, nyereségnövelési törekvések előtt. Bízunk azonban a szabadabb bérezés teljesítménynövelő hatásában és abban, hogy a piac hatásai • fokozatosan érvényesülnek. Ezért helyesnek látszik e téren is jelentősebb lépést tenni. Az élő munka felhasználásához kapcsolódó kötelezettségek közül leglényegesebb a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék. Az ezen a területen meglevő lényeges különbségek megszüntetése, a járulékfizetéssel • arányos ellátások, szolgáltatások nyújtása az adótörvényhez ugyan kapcsolódó, de attól függetlenül elvégzendő feladat. A társadalombiztosítási járulék felfogásunk szerint tehát nem adó, hiszen a járulékfizetéssel' szemben közvetlenül társadalombiztosítási ellátás, szolgáltatás áll. A járulék mértékével és az egységesítéssel' kapcsolatos kérdések megoldása, a társadalombiztosítás rendszerének továbbfejlesztése a társadalombiztosítási reform feladata. Ezek a kérdések az adótörvény keretében nem oldhatók meg. Mint már ismeretes, elhatároztuk, hogy 1989. január 1-től a társadalombiztosítás rendszere önállósuli leválik a központi költségvetésről. Állásfoglalás van abban is, hogy a társadalombiztosítási járulék a jövőben jövedelem-központosító szerepet nem tölt be, a költségvetésen kívüli alapellátási feladataival arányban álló járulékot szedhet be. Azt gondolom, hogy ez logikus, mindenki számára elfogadható elv. A járulék mértéke tehát függetlenedik az adómértékektől, abban dönteni sem az adórendszerrel egyidejűleg kell.
