Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2231 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2232 A magyar gazdaság szerkezeti megújulása során meg kell birkóznunk a szerkezetátalakítás valamennyi problémájával, következményével is. Kiemelt figyelmet érdemelnek a már most érzékelhető foglalkoztatási gondok, az ágazati és területi feszültségek várható kiéleződése. Hadd utaljak újfent a külhoni tapasztalatokra: egyértelműen kimutatható, hogy a 70-es évek világgazdasági válságát követően szinte valamennyi tőkés országban a kis- és közepes vállalatoknak volt meghatározó szerepe az új munkahelyek megteremtésében. Ezek alapján reméljük, hogy az új társasági törvény által lehetővé tett új típusú vállalkozások, az állami vállalatok vállalkozói magatartása hozzájárul majd hazánkban is az állami foglalkoztatáspolitika feszültségeinek enyhítéséhez. Tisztelt Képviselőtársak! Szocialista társadalmunk alapját a jövőben is az alapvető termelési eszközök döntő többségének társadalmi tulajdona, az állami és szövetkezeti tulajdon meghatározó szerepe jelenti. Egyik legfontosabb tennivalónk ahhoz kapcsolódik, hogy megtaláljuk az e tulajdonformákban levő eszközök eddiginél hatékonyabb működtetésének módjait és formáit. Nagy hangsúlyt kell helyeznünk az elszemélytelenedett tulajdon megszemélyesítésére, a közösségek és az egyének bekapcsolódására a tulajdon működtetésébe és ellenőrzésébe. El kell érnünk, hogy az állami tulajdon valóban közösségi tulajdonná alakuljon. Ehhez az szükséges, hogy megtaláljuk a felelősségérzettel, gazdatudattal rendelkező tulajdonost. Ez nemcsak az állami tulajdon körében jelent megoldásra váró feladatot. Túl kell jutnunk azokon a széles körben tapasztalható jelenségeken — amelyek a közvéleményben is éreztetik hatásukat —, hogy ami szocialista, az nem hatékony, ami mindenkié, az senkié. Ki kell munkálnunk a dolgozók mai,jobbára formális tulajdonosi kötődése helyett azokat a megoldásokat, amelyek kellő ösztönzést jelentenek az alkotóképességek kibontakoztatására, erősítik a közösségi tulajdon iránt érzett felelősséget. Saját tapasztalataink, de más országok példája is azt erősítik meg, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyek hatékony ellátására nem az állami nagyüzemek alkalmasak, hanem a szövetkezeti, a különféle társult, magán- vagy személyi tulajdon nyújtotta szervezeti keretek. A szocializmus hazai építésének kezdeti időszakára visszatekintve, megállapíthatjuk, hogy annak idején olyan tevékenységeket, kisebb szervezeteket is államosítottunk, amelyeket mai ismereteink alapján ebből valószínűleg kivontunk volna. Abból kell kiindulni, hogy a különféle tulajdonformák nem eleve elvont mérce szerint minősíthetők alacsonyabb vagy magasabb rendűnek, hanem csak a gazdasági hatékonyság, a fejlődőképesség alapján lehet megítélni őket. A társasági törvény működésének hatására bekövetkező egyik változás az lesz, hogy módosul az állampolgárok gazdasági szerepe, jelentősebb mértékben jelennek meg az egyéni tulajdonon alapuló, kisebb-nagyobb vállalkozások. A vegyes tulajdonra épülő piacgazdaság feltételezi ezeket mindazokon a területeken, ahol a gazdasági hatékonyságot növelhetik. A társadalmi tulajdon összekapcsoló szerepe megmarad, szó sincs arról, hogy az alapvető területeken a társadalmi tulajdont újra magánkézre adjuk vissza. Erre vonatkozóan a törvényjavaslat megfelelő biztosítékokat tartalmaz. Kétségtelen tény azonban, hogy a törvény hatására a magánvállalkozás kiléphet eddigi kisegítő szerepköréből, egyes területeken lényegesen felértékelődik szerepe a termelésben és a kereskedelemben. Ugyancsak változást eredményez az eddigi állapotokhoz képest, hogy nagyobb számban működnek majd külföldi részvétellel, esetenként teljesen külföldi vállalkozások. A társasági törvény megteremti azokat a kedvezményes feltételeket, jogi biztosítékokat és nemzetközileg ismert szervezeti formákat, amelyek a működő tőke eddiginél remélhetőleg nagyobb bevonását teszik lehetővé. A külföldi példák is arra utalnak, hogy mindent el kell követnünk a fejlett technológiák megszerzése, a korszerű termelési, értékesítési módszerek és ismeretek elsajátítása érdekében. Ezt a leghatékonyabban az biztosítja, ha bekapcsolódunk a nemzetközi működő tőke áramlásába. Az egyes országok ehhez akár egyoldalú kötelezettségvállalások, vagy különleges működési lehetőségek biztosításával is igyekeznek minél vonzóbb feltételeket teremteni. Szerény példaként szeretném felhozni a Kínai Népköztársaságban eredményesen működő úgynevezett különleges övezeteket, de kisebb-nagyobb mértékben szinte valamennyi ország gazdaságában találhatunk ilyen jellegű szigeteket. A törvényjavaslat elfogadása nyomán bővülnek a gazdasági tevékenység szervezeti formái. Ez azt a felismerésünket fejezi ki, hogy a gazdaság sokszínűbbé, tökéletesebbé válása érdekében az egyes részterületek sajátosságaihoz csak változatos, mozgékony, fejlődő, folyamatosan új, meg új alakzatokba rendeződő szervezeti és tulajdonosi rendszerrel lehet igazodni, nem pedig egyszer, s mindenkorra adottnak tekintett formákkal. Ebben a rendszerben egyaránt helye van az állami vállalatoknak, a szövetkezeteknek, a különféle vegyesvállalkozásoknak, a külföldi tőke vállalkozásainak, a helyi közösségek, az egyesületek, alapítványok, a hagyományos magántulajdon és a nagy szervezetekhez kapcsolódó egyéni tulajdon vállalkozásainak. A tervezett változások nyomán nagyobb szerepet kapnak a korlátolt felelősséggel működő formák, ahol csak a vállalkozásba bevitt vagyon jelenti a gazdasági kockázat tárgyát. Lehetőség nyílik arra is, hogy a bekapcsolódók csak betétjükkel, személyes közreműködés nélkül vegyenek részt' a társaság munkájában. Ezek az új körülmények érintik az elosztási viszonyokat is. Minden bizonnyal növekedni fog a közvetlenül munkából származó jövedelmük mellett a megtakarítások befektetéséből származó bevételi arány. Ez persze tovább erősítheti és még nyilvánvalóbbá teheti a vagyoni és életszínvonalbeli különbségeket társadalmunkban. A vagyon tehát törvényes, a munkával egyenértékű jövedelem forrásává válik. Ez a körülmény több elvi és gyakorlati kérdés újragondolásának fontosságát húzza alá. Az egyik az, hogy a ma-