Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2233 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2234 gánvállalkozások és a külföldi részvételű vegyes vállalkozások nem a kizsákmányolás lehetőségének újraéledését eredményezik-e? A kérdés megválaszolása annál is inkább időszerű, mert a kizsákmányolás megszüntetését'a szocializmus történelmi vívmányai között tartjuk számon. Jóllehet a társasági törvény a jelenleginél sokkal szélesebb körben teszi • lehetővé a magántevékenységek kibontakoztatását; ily módon teret nyer az értéktöbblet elleszolgáltatás nélküli elsajátítása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állam gazdaságpolitikai szándékaitól függetlenül jelentős magánvállalatok jönnének létre vagy a magánvagyon túlságosan megnövekedne. Az állam közvetett, főként gazdasági eszközökkel befolyásolhatja a magánszektor működési feltételeit. A törvénytervezet emellett több jogi biztosítékot is tartalmaz. A megújuló politikai rendszerünknek képesnek kell lennie arra, hogy megakadályozza a kizsákmányolás jellemző társadalmi viszonnyá válását: Mindezek alapján úgy látom, hogy a társasági törvény elfogadása nem eredményezi a kizsákmányolás alapjainak visszaállítását: A korábban nem gazdasági célú megtakarításokat most várhatóan a gazdaságba fektetik be hasznot hozó módon. Az eddig javarészt' illegális befektetési formákból származó jövedelem az állam által ellenőrizhetővé és főleg adózhatóvá válik. Ehhez természetszerűleg az állami törvényeken alapuló ellenőrzéseket erősíteni kell. Az adózás és az adóellenőrzés rendszerét is megfelelő módon a változáshoz hozzá kell igazítani. A vállalkozók körében el kell érnünk, hogy a kiterjesztett vállalkozói szabadság, az áttekinthető versenyfeltételek nagyobb gazdálkodói tisztességgel párosuljanak. Sokak fejében megfordul, hogy a megnyíló vállalkozási formák a társadalom kisebb része számára elérhetőek, sőt még az is, hogy a vállalkozók bizonyos köre, hasonlóan némely állami vállalatokhoz és szövetkezetekhez, ezeknek befektető vagyona egy részét jelenlegi gazdálkodási viszonyaink ellentmondásainak és joghézagainak kihasználásával vagy a hiánygazdaság körülményeinek meglovagolásával szerezte. A törvényes befektetés ily módon számukra a vagyon, úgymond tisztára mosását' a gazdagodás csinálja, miközben a lakosság többsége számára az életkörülmények egyre nehezebbé, szorítóbbá válnak. A törvényes vagyon befektetésének a társasági törvény jogszerű kereteket teremt, és elismeri az ebből származó jövedelmet. Ezt azonban meg kell különböztetni az említett ügyeskedéstől, amelynek kezelésére, meggátolására a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk. A vállalkozások kétségtelenül megnövelik a jövedelmi különbségeket az egyének és az egyes lakossági csoportok között is. A jövedelmi eltérések túlzott mértékű, társadalmilag el nem fogadhatóvá válását alapvetően az adórendszerhez, illetve az örökösödés szabályozásával kell megakadályoznunk. Ugy gondolom azonban, és ezt a társadalmi igazságérzet is megköveteli, hogy a jövedelmi aránytalanságok okozta esélykülönbségeket, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülők gondjait hatékonyan kezelni tudó szociális védőháló kialakítására elengedhetetlenül szükség van. A szociálpolitikában a normativitás és a rászorultsági elv ésszerű párosításával lehetséges a mainál célravezetőbb, hatásosabb társadalmi együttérzés és gondoskodás megvalósítása.'Az ehhez nélkülözhetetlen anyagi eszközök jelentős része ma még hiányzik. Előteremtésükhöz a jövőben a társas vállalkozások eredményes működése is érzékenyen hozzájárulhat. Az új szervezeti formák felvetik az érdekérvényesítéssel kapcsolatos eddigi felfogásunk és gyakorlatunk újragondolását^. A társasági törvény együtt jár a dolgozói részvétel és a beleszólás új formáinak kifejlődésével. Emellett új összefüggésben vetődik fel a pártnak és a szakszervezetnek a gazdasági folyamatokban betöltött szerepe és lehetősége. A megfelelő megoldásokat, a politikai intézményrendszer korszerűsítését' célzó munkálatok keretében kell kialakítani. Egy dolgot azonban már most leszögezhetünk. A társasági formák jelentette új gazdálkodási keretek és feltételek a párt és szakszervezeti szervek gazdasági szerepét szükségképpen módosítják. A pártnak a jövőben méginkább a népgazdaság fejlődésének lehetőségeivel, fő irányaival, az erre vonatkozó elképzelések kidolgozásával kell foglalkoznia, míg a szakszervezeti munkában a munkavállalók érdekeinek védelme kell, hogy nagyobb szerepet kapjon. Tisztelt Országgyűlés! Illúzió lenne az új társasági törvény bevezetésétől rövid időn belül gyökeres változásokat remélni. Az előttünk levő vaskos javaslat, ha talán nem is száz évre szól, mindenesetre arra törekszik, hogy tartósan érvényes alapokat adjon azoknak a jogi szervezeti kereteknek, amelyekkel új erőforrásokat kapcsolhatunk be gazdaságunkba, elősegítve ezzel a megújulást, népünk felemelkedését: Ehhez azonban a társasági törvény önmagában nem elég. Elvárt hatásainak kibontakozása érdekében további reformlépésekre van szükség, amelyek között az értékpapírpiac megteremtése, a megkezdett bankreform második szakaszának megvalósítása,' az adórendszer további korszerűsítése, a bérreform, az árrendszer fejlesztése, a költségvetési reform kimunkálásába társadalombiztosítás és a szociálpolitika eszköztárának és intézményrendszerének korszerűsítése szerepel. Korántsem teljes ez a feladatsor. Inkább csak annak érzékeltetésére említettem, hogy a reformfolyamat előrehaladása egymással szorosan összefügg, de a döntéshozatal természetéből fakadóan egymástól elkülönülő lépések sorozatán keresztül történik. Ebből logikusan következik, hogy hatásuk sem vegytisztán, hanem gyakran ellentmondásokkal, esetenként szándékainkkal ellentétesen érvényesülnek. Utalnék arra például, hogy a januártól bevezetett új adórendszerrel kapcsolatban egyelőre a korlátozó, elvonó hatásokat érzékeljük elsősorban, a vele szemben támasztott távlatosabb közgazdasági hatásoknak alig tapasztalható jele. Ugy gondolom, hogy a további reformlépések megtételénél és ütemezésénél szükség lenne arra, hogy a kormány felmérje: mi az a kritikus reform tömeg, amely képes további előremutató hatásokat kiváltani.