Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-27

2169 Az Országgyűlés 27. ülése, 1988. július l-jén, pénteken 2170 zottsági ülésen is, hogy ez a két ágazat nem hasonlítható össze. Attól tartok, hogy a gondok javarészét az okozza, hogy a döntéshozó helyzetben levők sem ismerik pontosan a két ágazat közötti különbséget. Ügy gondolom, hogy a gazdaságban kintlevő sok pénz többek között olyan veszélyekkel jár, hogy a nem hatékony termelést is finanszírozzuk és gerjesztjük az inflációt. Igen ám, de azt hiszem, hogy az élelmiszergazdaságban és a mezőgazdaságban a hatékony termelést nem a készlethitelek visszavonásával kell ösztönözni. Nem lehet azt elképzelni, hogy most nem fizetjük ki, amit a mezőgazdaság megtermelt és ezzel ösztönözzük őt hatékony termelésre. A másik dolog pedig az, hogy azzal éppenséggel az inflációt gerjesztenénk, ha visszafognánk a mezőgazdasági termelést és csökkentenénk az árualapot a piacon. Tehát azt hiszem, hogy ezzel az eddigi pénzvisszavonással - amivel messzemenően egyetértek -, annak gyakorlatával azt értük el, hogy a pénz az élelmiszergazdaságban, ott, ahol nélkülözhetetlen, ott erőteljesen hiányzik, és különböző okoknál fogva - amibe benne van a kereskedelmi bankok nem azonos profilja - a gazdaság más területeire mondhatni ellenőrizetlenül áramolnak ki a pénzek, és ezek valóban ösztönözhetnek, támogathatnak nem hatékony termelést. Én azt hiszem, hogy azoknak az árukészleteknek - amelyek a mezőgazdasági üzemeknél megjelennek, utána, amikor azt az élelmiszeripar feldolgozza, ott is megjelennek - csökkentésével csak tized- vagy huszadmértékben lehet a hatékonyságot javítani. Nem ez a módja a hatékonyság javításának. Úgy gondolom, senki nem vitatja el azt, hogy amit a mezőgazdaság és az élelmiszergazdaság megtermel, azt fel kell vásárolni, fel kell dolgozni és értékesíteni kell. Nem gondolom, hogy úgy foglalnánk állást, hogy a klasszikus kapitalizmus korából ismert brazíliai kávékiöntésekhez, tengerbe öntésekhez hasonlóan cselekedjünk mi is, hogy hagyjuk lábon állni a búzát vagy a konzervipari alapanyagokat hagyjuk a földeken, vagy éppen a növényolajiparnak az alapanyagát, a napraforgót vagy a cukorrépát, de még sorolhatnám tovább is. Éppen ezért, gondolva arra is, hogy Villányi elvtárs az expozéjában említette, hogy a gabonafelvásárlás hitelellátása garantálva lesz, amellett azonban hadd mondjam, hogy az én szerény becslésem szerint ez olyan 60 százalékát jelentheti az öszszes mezőgazdasági terméknek. Erre is gondolva a következő javaslatot tenném: A bank vállalkozott arra a bizottsági ülésen - hadd pontosítsák - a Magyar Nemzeti Bank vállalkozott arra, hogy a váltó mozgósításával, egyéb eszközökkel segíteni fogja a felvásárlási-, a készlethitelek biztosítását. Nem vagyok abban a helyzetben - képzettségemnél fogva sem, meg rálátásomnál fogva sem -, hogy megítéljem, mennyiben fogja a helyzetet megoldani. Nekem az a javaslatom, hogy a bank nem részletkérdésekben, hanem összességében adjon egyértelmű, konkrét garanciát arra, hogy a mezőgazdaság termékeit zökkenőmentesen, zavarmentesen felvásárolhatják, és persze az azt feldolgozó élelmiszeripari termékeket is. Ezen túlmenően szeretném meg. kérni Váncsa elvtársat, mint ennek az ágazatnak legfőbb főnökét - persze, ha egyetért velem -, hogy a kormányon belül indítsa el - ha eddig még nem indította el - és járjon el annak érdekében, hogy az élelmiszergazdaság - s ebbe beleértem a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart is, mert a terminológia nem teljesen egyértelmű a bizottsági jelentésben sem hasonlóan ahhoz, hogy a gazdasági szabályozók tekintetében teljesen különállóan van rendezve, kapjon egy külön rendezést, egy külön elvi-gyakorlati megoldást a finanszírozásra is. Mert az előbbiekből elmondottak szerint remélem - ha nem is mindenkinek egyértelműen - az következik, hogy nem lehet az élelmiszergazdaságot a gazdaság más ágaival ilyen szempontból sem egyformán kezelni. Bízom abban, hogyha ez így lesz, akkor egy csomó gondot elkerülünk. Tehát rövid távon az a javaslatom, hogy most konkrét garanciák kellenek arra, hogy a most előttünk álló, a következő napokban, hetekben előttünk álló feladatok megoldását a bank azonnali garanciákkal biztosítsa. Hosszabb távon pedig egy ilyenfajta, az általánostól eltérő finanszírozás legyen biztosítva. Annak érdekében, hogy ne kelljen most se, s a jövőben se a mezőgazdaságnak azzal foglalkoznia - mint minap hallottam a rádióban a TOT egyik képviselőjétől -, hogy nem az az egyik legfőbb gondjuk, hogyan takarítsák be az átlagosnál nagyobb termést, hanem, hogy hogyan jussanak hitelhez, tehát, hogy a munkájukat arra koncentrálhassák, ami a legfőbb dolguk. Nekem az a kérésem, hogy a tisztelt Ház a bizottság jelentését ezzel a kiegészítéssel fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdem a Magyar Nemzeti Bank elnökét, Bartha Ferenc elvtársat, óhajt-e megjegyzést tenni? BARTHA FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mint a Nemzeti Bank frissen kinevezett elnöke nagyon röviden reagáljak a felvetésre. Azt hiszem, hogy az interpellációra a bizottság által adott választ nyugodtan elfogadhatjuk, annak ellenére, hogy amit Kovács András képviselő kiegészítésként felvetett, abban nagyon sok lényeges és megfontolandó tartalmi elem van. Nem akarok belemenni a múlt értékelésébe, ezt a bizottság megtette. Tehát az év első felében kialakult helyzettel nem foglalkoznék. Az előttünk álló harmadik negyedéves időszakra a kereskedelmi bankokkal, az érdekelt főhatóságokkal a népgazdasági tervvel összhangban megállapodtunk a rövid lejáratú finanszírozásban. Most nem tudtuk elkerülni, hogy a hitelkeret csökkenjen, ugyanakkor ezen belül elkülönítettünk egy 15 milliárd forintos részt, kizárólag a mezőgazdasági felvásárlás finanszírozására. Ezt megfejeltük egy olyan konstrukcióval, hogy a váltót - amit eddig a gazdaság nem nagyon fogadott be olyan kényszerjelleggel kívánjuk alkalmazni, hogy garanciát nyújtson arra, hogy a felvásárlásra hivatott összegeket csakis arra használják fel. Azt hiszem, ezen túl is szükség van kiegészítő intézkedésekre. Ilyet kezdeményeztünk és tettünk, elsősorban az exportértékesítést - ami a második prioritásunk ebben az évben - felgyorsítottuk. Külön