Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-27

2167 Az Országgyűlés 27. ülése, 1988. július l-jén, pénteken 2168 ez megnyugtató, de hogy a feszültség létezik, azt bizonyítja a példa: március 18-án, az interpellációm második napján egy budai fodrász üzletben nem borotváltak meg és nem az AIDS-re hivatkoztak. (Derültség.) Konkrét felvetésre konkrét megoldási választ kértem. A bizottságnak az volt az álláspontja, hogy egy parlamenti bizottságnak nem lehet feladata fillérezni vagy forintozni. Nem tudom. Én jobban egyet tudtam volna érteni a konkrét javaslattal. Ezért részemről most azzal a megalkuvással tudom elfogadni ezt a választ, hogy előlegezem a kormánynak a bizalmat: hogy valóban sor kerül 1989-ben az első lépésre, konkrét megoldásra. Mert hivatkoznom kell a tegnapi nap során elhangzott pár felszólalásra, falvaink nehéz állapotával kapcsolatban. És most, amikor mindannyian hatása alatt vagyunk az első napirendi pontnak, annak a drámai eseménynek, joggal vonok párhuzamot a Romániában levő magyar falvaink sorsa és a határon belüli magyar falvak sorsa között. (Tiltakozás, illetve taps a képviselők soraiban.) Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK: Kedves Képviselőtársam! Világos választ szeretnék kérni, hogy az egyetértésed fenntartod-e vagy sem? PÁLFI DÉNES: Valamit kifelejtettem, és ezt úgy elnökünknek, mint minden bizottság és különbizottság elnökének mondom. Azt hiszem, hogy minden interpelláló képviselő elvárhatja azt, hogy amikor egy külön bizottság foglalkozik az általa felvetett kérdéssel, erre a bizottsági ülésre meghívják. Engem nem hívtak meg erre a bizottsági ülésre. (A teremben helyeslő moraj.) Azzal fogadom el a választ, amit elmondtam világosan, hogy bízom a kormányban, hogy 1989-ben az első lépést megteszi ebben a kérdésben. Köszönöm. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután bizonyos előrebocsátásokkal ugyan, de az interpelláló képviselő is elfogadta a választ, valamint dr. Szikszay Béla, az Országos Árhivatal elnöke is egyetért a válasszal, megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy a választ elfogadja-e? Aki igen, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Ki van ellene? (Az elnök megjegyzi, hogy itt számolni kell, és elnézést kér, hogy tartani kell a kezet. Megtörténik.) Köszönöm. Negyven képviselőtársunk nem fogadja el a választ. Ki tartózkodott a szavazástól? (Megtörténik.) Hét képviselőtársunk tartózkodott a szavazástól. Kimondom tehát a határozatot: az Országgyűlés a terv- és költségvetési, valamint az ipari bizottság együttes jelentését 40 ellenvélemény és 7 tartózkodás mellett elfogadta. Rátérünk a következő interpellációra. Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának jelentése Kovács András képviselőnek a mezőgazdasági üzemek hitelellátása tárgyában, a múlt ülésszakon a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez címzett interpellációjával kapcsolatban végzett vizsgálatáról. A jelentéssel Kovács András képviselőtársunk és a Magyar Nemzeti Bank elnöke is egyetértett. Kérdezem a képviselőtársunkat, fenntartja-e egyetértő nyilatkozatát? KOVÁCS ANDRÁS: Szót kérek. ELNÖK: Tessék. Technika megy. (Nagy derültség.) KOVÁCS ANDRÁS: Tisztelt Ház! A bizottsági jelentés végén az áll, hogy egyetértek a bizottság véleményével, így is van, mert nincs benne olyan, amivel ne érthetnék egyet. De keveslem a bizottság állásfoglalását. Meg vagyok győződve arról, hogy önhibámon kívül a bizottsági ülésen egy rögtönzött napirendváltozás következtében nem tudtam jelen lenni a döntéshozatalnál. Ha ott vagyok, akkor a bizottság azt hiszem ettől egy kicsit jobb, pozitívabb és konstruktívabb javaslatot tesz. Elmondom fenntartásaimat. Ez a bizottsági vélemény, állásfoglalás megállapítja, hogy az első negyedév eltelte után ezek a feszültségek, amelyek a készletfinanszírozásban az év elején jelentkeztek, megszűntek. Méghozzá a bankoknak a kormány részvételével történt megállapodásai következtében. Nekem az a véleményem, és nemcsak az enyém, hogy egyrészt ezek a feszültségek nem szűntek meg, csak csökkentek, másrészt nem kizárólag és nem nagyobb részt a megállapodások következtében, hanem azért, mert ebben a szakaszban, tehát a második negyedévben az egész élelmiszergazdaság hiteligénye csökkent. Az első negyedévben a mezőgazdaság úgynevezett zöld hitelei nagy nehézségek árán kielégítésre kerültek ugyan, de attól kezdve az élelmiszeripari hitelek viszszafizetésre kerültek. Tehát teljesen egyértelmű a dolog, hogy miután jelentős újabb hiteligények nem merültek fel, ez a feszültség nem növekedhetett. Ennek ellenére gondok még mindig maradtak közben is, mert egy pár konzervipari vállalat, baromfiipari vállalat felvásárlási nehézségekkel küzdött. Volt olyan közülük, amelyik kénytelen volt visszafogni a termelését, olyan, amely 85 százalékig belföldre termelt, tehát ez még a hazai ellátást is veszélyeztetheti. Nekem az a véleményem, hogy ezek a feszültségek látszólag csökkentek csak és messze nem szűntek meg. Pillanatnyilag ez a helyzet, az az állapot, hogy kevesebb készlethitel van a gazdaságban, az élelmiszergazdaságban, mint az elmúlt esztendő első időszakában és emellett, azt hiszem valamennyiünk nagy örömére, a mezőgazdasági termelés jelenlegi kilátásai szerint - ha csak valami katasztrofális időjárás nem következik be -, akkor az átlagosnál lényegesen magasabb termés várható. Hadd mondjam el, hogy dr. Kispál elvtárs júniusi levelében úgy fogalmazott, hogy ezeknek a felvásárlására a hiteleket legfeljebb 40-45 százalékban tudja biztosítani az addig ismeretes megállapodások alapján. Szeretnék még arról néhány szót szólni, hogy ebben a vitában itt is, a bizottsági ülésen is folyamatosan visszatérő téma volt - különösen a Nemzeti Bank részéről és tolmácsolva nyilvánvalóan a kormány álláspontját is -, hogy túl sok pénz van a gazdaságban és ezt vissza kell vonni. Hadd mondjam el - és nem először hangsúlyozom -, hogy emellett foglaltam állást az adóreform vitájában is. Teljes mértékben egyetértek ezzel. Valóban túl sok pénz van a gazdaságban, de nem az élelmiszergazdaságban. Ezt a két dolgot nem lehet összehasonlítani. Elmondtam a bi-