Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-27

2165 Az Országgyűlés 27. ülése, 1988. július l-jén, pénteken 2166 BARCS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! 1948. január 30-án a tisztelt Ház napirendre tűzte az előző évben megkötött magyar-román kulturális egyezmény törvénybeiktatásának vitáját. A koalíciós pártok egy vékony dongájú, fiatal kisgazdapárti képviselőt jelöl­tek ki az előadói tiszt ellátására, alighanem azért, mert az illető a „Pece-parti Párizsból", Váradról hozta magával Ady Endre szellemét, vele együtt természe­tesen a román nép szeretetét és tiszteletét. A vékony dongájú képviselő, aki én voltam, természetesen lel­kes előadói beszédet mondott. Azt hiszem, érdemes belőle idézni néhány mondatot. Kezdem hát: „Kevés nép él Európában, amely annyira egymásra lenne utalva, mint a magyar és a román. A felsza­badulás és a demokratikus átalakulás egy csapásra megváltoztatta a magyar-román viszonyt is. A román törvények biztosítják a magyar nemzetiség jogegyen­lőségét és kulturális fejlődését. Dél-Erdélyben magyar tannyelvű iskolákat állítanak fel. . ." Ugye, a bécsi döntés értelmében Dél-Erdély Romá­niában maradt és a magyar iskolákat megszüntették, ezért kellett újra felállítani. „Kolozsvárott és Marosvásárhelyt pedig magyar nyelvű egyetem működését segítik elő. A romániai magyarság tudja, hogy sorsa szorosan összefügg az ország demokratikus fejlődésével, ezért egy hatalmas tömbbe, a magyar népi szövetségbe tömörül." A derűlátó ifjú képviselő pozitív előjelű adatait egyébként 1948 után folytatni lehetett volna. Magyar Autonóm Terület létesült, magyar színházak működ­nek a nagyvárosokban, tartós rádióműsorok szólnak magyar nyelven, irodalmi folyóiratok, folklórkutatá­sok indulnak meg. S azután szépen, lassan, sorjában minden a visszájára fordult - sajnos - immár nem népi demokratikus, hanem szocialista szólamokkal megideologizálva. Megszűnt a Bolyai egyetem, és a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás az orvostudo­mányi és gyógyászati intézetben. Felszámolták a ma­gyar nyelvű tanárképzést. Megszűnt a Magyar Auto­nóm Terület. Sokszorosával csökkentették a magyar nyelvű rádió­és televíziós adások időtartamát és iskolák egész sorát számolták fel. Az egyetemi felvételeknél szigorúbb numerus clausus-t alkalmaztak és alkalmaznak, mint a Horthy-rendszerben --tegyük hozzá, szégyenlete­sen - a zsidó állampolgárokkal szemben. A magyar anyanyelv használata nemcsak, hogy nem nyert hiva­talos elismerést, hanem egyenesen nem kívánatos, hátrányosnak számít. De • nem célom a sérelmek " halmazatának és az elvesztett nagyszerű életek tetemrehívásának a soro­lása, annál is inkább kevésbé, mert most már annak a népnek a felszámolása áll előtérben, amely egész életemben a legközelebb állt a szívemhez. Szemreb­benés nélkül tudomásul veszem a határon túlról ér­kező vádat, hogy felülmúlom a Horthy-fasisztákat is, hiszen szót merek saját népemért emelni. Számomra azonban most, öreg fejjel, csak egyetlen döbbenetes valóság létezik, amitől szabadulni nem vagyok képes, az, hogy itt állok, mint Róma polgára az égő város­ban, tehetetlenül, bénultan, és sajnos, már csak a holnaposok költőfejedelmével tudok önmagamnak fe­lelni, hogy „Testamentumot szörnyűt írni és - sírni, sírni, sírni, sírni." (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Több felszólaló nem jelentkezett, Szűrös Mátyást illeti a szó. DR SZŰRÖS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Én köszönöm a hozzászólásokat, és azt kérem az Országgyűléstől, hogy bízza meg a külügyi bizottság titkárát és elnökét, hogy az elhangzott kisebb javas­latok alapján véglegesítsük a szöveget, mutassuk be az Országgyűlés elnökének, és adjuk át a sajtónak. Ez a javaslatom. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ezek után javas­lom, hogy az előterjesztést a javasolt módosításokkal és azok keresztülvezetésének és közzétételének mód­jával, valamint a Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűléséhez való eljuttatásával a szoká­sos úton az Országgyűlés fogadja el. Aki elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e ellenvélemény? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Egy. Ki­mondom a határozatot, hogy a javaslatot az Ország­gyűlés egy tartózkodással elfogadta, és kéri a külügyi bizottságot a szükséges teendők elvégzésére. Tisztelt Országgyűlés! 20 perc szünetet tartunk. (Szünet: 10.34-10.57 - Elnök: Stadinger István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk mun­kánkat. Áttérünk az interpellációk megtárgyalására. Elsőnek az Országgyűlés terv- és költségvetési, vala­mint ipari bizottságának együttes jelentése dr. Pálfi Dénes képviselőnek a lakossági elektromos áram fogyasztói árának egységesítése tárgyában az elmúlt ülésszakon az Országos Tervhivatal elnökéhez címzett interpellációjával kapcsolatban végzett vizsgálatról. Kérem a jelentéstevőt. (Nincs jelen.) A képviselő elvtársak írásban megkapták a jelentést. A jelentést az interpelláló képviselő is elfogadta. Itt ismét megkérdezem, hogy rendben van-e? Pálfi Dé­nest illeti a szó. PÁLFI DÉNES: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő­társaim ! Egy konkrét ügyben interpelláltam a tavaszi ülésszakunkon, és ezzel kapcsolatban egy-két kiegé­szítést szeretnék tenni. Pár egyértelmű szám tudo­másunkra jutott az elektromos áram díját illetően. Ezek közt legfontosabbnak tartom, hogy Magyaror­szágon egy kilowatt elektromos áram önköltséged fo­rint. Amikor az egyesített bizottsági ülésen azt vetet­ték szememre, hogy ne érzelmi síkra tereljük ezt a dolgot, hanem pusztán gazdaságira ezzel én tel­jesen egyetértettem és feltettem a kérdést, hogy az 1,25-höz a 75 fillért, vagy az 1,70-hez a 30 fillért ki teszi hozzá, hogy az önköltségi ár meglegyen? Erre nem kaptam választ. Csak feltételezem, hogy ezt a hiányzó összeget vagy vidék fizeti, vagy a költ­ségvetés. Ügy érzem, mindkettő igazságtalan és tart­hatatlan. A másik dolog: szememre vetették, hogy élezem a falu és város, illetve vidék és főváros közti han­gulatot. Félreértettek, akik ezt a következtetést von­ták le. Ellenkezőleg: tompítani akartam én ezt a fe­szültséget, mert mindannyiunk számára úgy lenne

Next

/
Thumbnails
Contents