Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-27

2157 Az Országgyűlés 27. ülése, 1988. július l-jén, pénteken 2158 mondhat le. Mindezek során nem történt olyan esemény, a június 27-én mintegy 25-30 ezer fő részvételével lezajlott budapesti tüntető felvonuláson sem amely a Magyar Népköztársaság jogrendjébe ütközött volna, vagy a román nemzeti szuverinitást sértené. Nyomatékosan hangsúlyozni kívánom: a magyar lakosság tiltakozása nem a román nép ellen irányul. Éppen ellenkezőleg: a románságot is sújtó intézkedések miatt érzett aggodalmat és felháborodást fejezi ki. Minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár tudatában van annak, hogy közös jövőnket csak egymásra utalt népeink megértése, barátsága és öszszefogása alapozhatja meg a mában. Elvi politikánk változatlanul arra irányul, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel normalizáljuk viszonyunkat, és fejlesszük kapcsolatainkat. E törekvésünket jól tükrözik az 1977-es legfelsőbb szintű találkozón és az azóta előterjesztett javaslatok. Legutóbb 1987 júniusában adtunk át konkrét indítványokat a román félnek. Kezdeményezéseink mindenkor összhangban voltak a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, a helsinki záróokmánnyal, a magyar-román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel és a két ország kormánya által aláírt más megállapodásokkal. A párt és a kormány részéről, valamint a sajtóban újra és újra hangot adtunk azon készségünknek, hogy a gondok érdemi építő jellegű megvitatásában és megoldásában konstruktív partnerek vagyunk. Álláspontunk lényegéről a két párt között májusjúniusban lezajlott levélváltásról közzétett nyilatkozatban is szóltunk. Megerősítettük, hogy a Románia Szocialista Köztársaságban élő magyarok jogos igényeinek kielégítése elsődlegesen Románia felelőssége és feladata. Számunkra azonban változatlanul fontos kérdés a magyarság sorsának alakulása: önazonosságának megőrzése, az anyanyelv védelme, egyéni és kollektív jogainak érvényesülése, tevékeny részvétele a hazánkkal folytatott együttműködésben, emberi kapcsolataink zavartalan ápolása. Nem rajtunk múlik, hogy kapcsolatainkban nem sikerült előre lépni, sőt a helyzet sajnálatos módon tovább romlik. A román fél elutasította javaslatainkat vagy nem is válaszolt azokra: hasonló kezdeményezéseket a maga részéről nem tett. Propagandája az országban és világszerte magyarellenes indulatokat próbál szítani, rendszeresen rágalmazza a magyar párt és állam politikáját és vezetőit, népünk jogos önbecsülését sértő állításokat terjeszt. Üzeneteik és nyilatkozataik elfogadhatatlan követeléseket, sőt fenyegetéseket tartalmaznak, hogy egyedüli tárgyalási alapnak kizárólag a román álláspontot fogadtassák el. Azonos szövetségi rendszerhez tartozó országok esetében különösen súlyosnak minősül az, hogy a román kormány, amely eddig is korlátozta ottani külképviseleteink jogszerű tevékenységét, felszólított bennünket kolozsvári főkonzulátusunk bezárására, vezetőjét és munkatársait pedig kiutasította Románia területéről. Csupán zárójelben jegyzem meg tájékoztatásul, hogy a főkonzulátus személyzetének és ingóságainak hazaszállítása június 30-án 16 óráig megtörtént. A jövőben változatlanul határozottságot kell tanúsítanunk érdekeink védelmében és konstruktivitást a problémák megoldását szolgáló lépések együttes kimunkálásában. Ebben a szellemben továbbra is készek vagyunk külügyminisztereink és a két párt központi bizottsági titkárainak találkozójára, a tavasszal közösen elhatározott miniszterelnöki megbeszélések megfelelő előkészítésére. Mindez jól szolgálná a legfelső szintű véleménycseréhez nélkülözhetetlen feltételek kialakítását. Természetesen nyitottak vagyunk minden építőjellegű román indítvány megvitatására is. A magyar külpolitika törekvéseinek megalapozottságát a román intézkedések nemzetközi fogadtatása is igazolja. Tisztelt Országgyűlés ! Az elmúlt hetekben, napokban számos képviselőtársunk azzal a javaslattal fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy törvényhozó testületünk foglaljon állást a román vezetés jogsértő, antihumánus intézkedéseivel, különösen a településrendezésre vonatkozó tervével kapcsolatban. A külügyi bizottság foglalkozott a kialakult helyzettel és felelősségteljes mérlegelés után arra a következtetésre jutott, hogy a magyar népszuverenitást megtestesítő Országgyűlés foglalkozzék a kérdéssel és álláspontját dokumentumban is rögzítse. A külügyi bizottság elkészítette az állásfoglalás tervezetét és azt az Országgyűlés elé terjeszti. Azon néhány kisebb korrekciót célszerű még eszközölni, amelyek azonban tartalmát nem érintenék. Kérem önöket, az indítványt vitassák meg, fogadják el és döntsenek amellett, hogy azt hivatalosan eljuttassuk a Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság által ajánlott határozattervezetet sokszorosították és szétosztattam. Most a beszámoló, illetve ennek megvitatása következik. Három képviselőtársunk kért szót, elsőnek Boldizsár Iván, az országos listán megválasztott képviselőtársunk. BOLDIZSÁR IVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Sok képviselő azzal szokta kezdeni felszólalását, hogy megilletődötten állnak itt, vagy más szöveget mondanak, mint amit szándékoztak. Én lírai hangot engedek meg magamnak: egy igen rosszkedvű öregember áll önök előtt. Rosszkedvű azért, mert ha az ember megöregszik, újra éli fiatalságának legfontosabb élményeit. Amikor a mostani eseményeket tudomásul veszem és a külügyi bizottságnak az Országgyűlés elé terjesztett állásfoglalását olvasom, eszembe jut, hogy az az irodalmi nemzedék, amelyhez tartozom, a harmincas években Magyarország újrafelfedezésén kívül a szomszédos államokkal való viszony megjavításával is foglalkozott. Ez határozott fellépést, irodalmi, cikkírói és politikai állásfoglalást jelentett a Horthy-rendszer irredenta, soviniszta, területigénylő politikájával szemben, és biztosíthatom a tisztelt Házat, hogy ez nem volt könnyű feladat. Egy kifejezésünk, kedvenc mondásunk a határok spiritualizálása volt. Hogyne lennék rosszkedvű, amikor ezek a gondolatok jártak az eszemben és azt hallom, hogy a ro-