Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-27

2155 Az Országgyűlés 27. ülése, 1988. július l-jén, pénteken 2156 mogatási és elvonási rendszer magas szintű szabályozását. Én azt hiszem, erre ugyanaz vonatkozik, mint amit az első javaslatról Gágyor elvtárs és Biacs elvtárs javaslatáról elmondtam, hogy a nagyobb átfogású törvényhozás keretében valahol kellene erre megfelelő fejezetet találni. Köszönöm szépen a figyelmüket és kérem a tisztelt országgyűlést, hogy fogadja el a válaszomat. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal előtt megkérdezem a konkrét indítványt tevők és az indítványokra épp most válaszoló miniszter elvtárs szavai után kívánnak-e megjegyzést tenni? Tessék. KOVÁCS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kétely közt merengek, hogy elfogadjam-e a miniszter elvtárs válaszadó beszédét, avagy sem. Mindenekelőtt a jobb megérthetőség kedvéért szeretnék bővebb információval szolgálni. Az energiaigények fejlődése hazánkban évente mintegy 2,5-3 százalékos tendenciát mutat. A most üzembe helyezett utolsó atomerőmű-egységek a remélhető importnövekményeknek és az ugyancsak remélhető energiatakarékossági intézkedéseknek eredményéül a legkedvezőbb esetben is csak azt várhatjuk, hogy az ország villamosenergia-mérlege 1994—95-ig maradhat egyensúlyban. Tehát akkor időszerű újabb kapacitás belépése. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi döntési mechanizmus vagy annak hibás alkalmazása a realitásokat nem veszi tudomásul, hiszen ismeretünk szerint a jelenleg egyetlen erőművi nagyberuházás előkészítése folyik, a Paksi Atomerőmű bővítéséért. Erről tudni kell, hogy eredetileg 1995. évi belépéssel számoltak, de már most kiderült, hogy a kívánt időpontra nem valósítható meg. Az energetikapolitikai tanács legutóbbi üléséről kiadott közlemény is hírt adott erről. Az is világosnak látszik, hogy a betervezett költség bázisáron 93 milliárd, folyóáron 145 milliárd forint, mélyen alultervezett. Ezeknek a gondolatoknak a közlése révén szeretném kérni az elnök elvtársat, nyomatékosan még egyszer, hogy a tegnap beadott indítványomat a tisztelt Országgyűléssel szavaztassa meg, tehát az illetékes szakbizottságok, az ipari, valamint terv- és költségvetési bizottság vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a bükkábrányi erőmű megépítése gazdaságos-e, illetve gazdaságtalan-e. Attól függetlenül, hogy ennek az eredménynek a kimenetele pozitív, avagy negatív. És kérem az Országgyűlés őszi ülésszakán erről számot adni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Van-e még valakinek megjegyzése? (Nincs.) Nincs. Köszönöm szépen. Berecz elvtárs óhajt-e állást foglalni? BERECZ FRIGYES: Csak annyiban, hogy én a magam részéről egyetértek azzal, hogy a terv- és költségvetési bizottság is vizsgálja meg, elképzelhető, hogy nem az én álláspontom volt a legjobb, és valamiképpen lehet találni 100 milliárdot a beruházás megindításához. (Derültség, taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Azt javaslom, hogy fogadjuk el a javaslatot, amelyik szerint az illetékes bizottságok foglalkozzanak a bükkábrányi erőmű létesítésével kapcsolatos kérdésekkel. Egyetért az Országgyűlés? (Igen.) Igen. Ezek után következik a határozathozatal. Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az ipari miniszter beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag, az előbbiek figyelembevételével, tudomásul veszi-e? Aki igen, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Ki foglal ellene állást? Összesen 5 ellenszavazat van. Ki tartózkodott a szavazástól? Öszszesen 4 tartózkodás van. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az ipari miniszter beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási feladatairól, valamint a felszólalásokra adott válaszát 5 ellenszavazattal és 4 tartózkodással jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk a harmadik napirendre. Az Országgyűlés külügyi bizottságának javaslata a Románia Szocialista Köztársaságban elhatározott településrendezés ügyében. Előadó dr. Szűrös Mátyás, a külügyi bizottság elnöke. Öt illeti a szó. DR SZŰRÖS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! Az elmúlt napokban nyugtalanító fordulatok, két szomszédos szövetséges ország viszonyában szokatlan események következtek be a magyar-román viszonyban és kapcsolatokban. Ebben a helyzetben az Országgyűlésre nagy felelősség hárul, bölcsen és körültekintően kell állást foglalnia. Mi több, választópolgáraink, valamennyi honfitársunk részéről is felelősségteljes, az ország nemzeti és nemzetközi érdekeit szem előtt tartó, józan magatartásra van szükség. Nem szabad teret engedni az indulatoknak. Ugyanakkor érthető, hogy e napokban több képviselőtársam idézte Széchenyi István szavait, miszerint „Hallgatni, amikor beszélni kell, szint oly nagy hiba, mint beszélni, amikor inkább hallgatni kellett volna". Az elmúlt napokban, hetekben a magyar párt és állam vezetése, hazánk közvéleménye mind gyakrabban kényszerült arra, hogy a román politika intézkedéseinek bennünket is érintető hatásaival foglalkozzék. A legutóbbi lépések, így például a nem román személy- és helységnevek használatának megtiltása, de kiváltképpen az úgynevezett településrendezési terv végrehajtásának megkezdése széles körű tiltakozást váltott ki országunkban és külföldön egyaránt. A nemzetiségek - közöttük az ott élő 2 milliónyi magyarság - erőszakos beolvasztását célzó román politika mind többeket kényszerít arra, hogy elhagyják az országot. A román vezetés e lépései ellen országok parlamentjei, pártok, társadalmi szervezetek, vallási veeredményes befejezését is veszélyezteti. A magyar közvélemény folyamatosan hangot adott erősödő aggodalmának, ellenérzéseinek. Számos spontán kezdeményezésre is sor került, amelyek a határainkon kívül élő magyarok, a nemzet egésze iránti nagyfokú felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot. Bizonyították, hogy népünk pontosan érti a kérdésben rejlő politikai gyúanyag veszélyességét, önbecsülése, érdekei jogos védelméről azonban nem