Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2123 Az Országgyűlés 26. ülése, li vei foglalkozó kérdéskör az 1980-87-es éveket fogja át, már első impresszióként is azt sugallja, hogy az Ipari Minisztérium ismételten átgondolni kívánja a szerkezetátalakítási teendőkre 1987-ben elfogadott országgyűlési határozatot, annak aktualizálását látja szükségesnek. Megítélésem szerint, bár a további feladatok kijelölése lényegesen nem tér el a korábbi elgondolástól, az értékelés és perspektívafelvázolás most reálisabb. A kőolajfeldolgozási tevékenységet a beszámoló többnyire az energetikai ágazat részeként kezeli, ugyanakkor az írásos anyag a vegyipari termékek csoportjában említi a fehéráruk minőségjavítását és kihozatalának emelését. Ez a kettősség természetesen nem fogalmi zavarból ered, hanem abból a tényből, hogy a kőolajfinomítás az energetikai ágazatba ágyazódó feldolgozóipari tevékenység, amelyen belül egyre inkább a mással nem helyettesíthető energiahordozók - így a motorbenzinek és a gázolajok - és a nem energetikai termékek gyártása hangsúlyosabbá válik. A szénhidrogénipar az említett termékek exportja révén vált a népgazdaság egyik legnagyobb tőkés devizabevételt biztosító ágazatává. Miniszter elvtárs beszámolójában többek között utalt arra, hogy minden gazdaságosan kitermelhető hazai energiaforrásra szükségünk van, mert a következő 15-20 évben a források és a felhasználások mérlege előreláthatóan többször is kiélezetté válik. Ennek a helyzetnek egyik várható következménye, hogy a kőolajimport szükséges mennyiségét továbbra is a tüzelőanyag-igény fogja meghatározni, emiatt a jövőben is tartósan rendelkezésünkre fog állni a szénhidrogén export árualap. Úgy vélem, hogy akkor, amikor az Ipari Minisztérium reális helyzetértékelése feltárja, hogy a gazdaság szerkezetátalakítási folyamata - beleértve a húzóágazatok kifejlesztését is - a korábbiakban reméltnél lassabban valósulhat meg, a jelenleg exportképes, továbbra is keresett szénhidrogéntermékek export- és környezetvédelemre orientált minőségfejlesztését - a szükséges technológiai háttérrel - fel kell gyorsítani. Az is tapasztalható, hogy a miniszteri beszámoló témaköre szűkebb, mint a korábban elhatározott programé. A valóban súlypontot alkotó teendők megválasztása érdekében egyetértek ezzel a szűkítéssel, azt azonban lényegesnek tartom, hogy a minőségbiztosításra irányuló vezetési szándékok támogatása továbbra is kiemelt teendőnek minősüljön. Mert a minőségbiztosításban való érdemi előrelépés nélkül hazánkban nem valósulhat meg ipari szerkezetátalakítás. Ezen gondolatok kapcsán szeretnék egy javaslattal élni Berecz Frigyes miniszter elvtárs beszámolójának kiegészítésére. Az ipar szerkezetátalakítási programja együtt jár a munkavállalók és családtagjaik életfeltételeinek átmeneti romlásával. Véleményem szerint sajnos a megállapítás helyénvaló. Szeretném remélni, hogy ugyanakkor az átalakításnak együtt kell járnia bizonyos csoportok, a minőségi szakembergárda, az alkotó műszaki értelmiség életszínvonalának jelentős l június 30-án, csütörtökön 2124 javulásával is. Meggyőződésem, hogy érdekeltség, mégpedig személyes érdekeltség nélkül a mindannyiunk által ismert feladatok gyors és hatékony végrehajtása nem képzelhető el. Gondolkodásunkban tudatosulni kellene az alkotó értelmiség, valamint a minőségi szakembergárda valós értékének. A kormányzatnak belátható időn belül konkrét intézkedéseket kellene kidolgozni anyagi és erkölcsi megbecsülésük helyretételére. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak elfogadom azt a megállapítást is, hogy az ipari fejlődés csak a hatékonyság, a termelékenység növelésével valósítható meg. Úgy vélem, ez a hangvételű értékelés reális, elfogadható, egyetértésre érdemes. Meg kell azonban említenem a magyar gazdaság versenyképességének megítéléséhez, hogy a legutóbbi időszakban közvetlen környezetünkben, az Európai Gazdasági Közösség országaiban igen jelentős, a gazdaságot élénkítő, preventív intézkedéseket határoztak el, amelyekkel feltétlenül számolnunk kell és amelyek tovább fokozzák az iparunkkal szembeni kihívást. Erre Nyers elvtárs is utalt tegnapi felszólalásában. Összességében le kell szögeznem, hogy a külpiaci feltételeket a szénhidrogénipar vezetői rosszabbnak ítélik annál, mint amivel az ipari miniszter elvtárs beszámolója számol. A mi megítélésünk szerint a szénhidrogénipar exportképességének fenntartása ma lényegesen hangsúlyosabb és gyorsabb fejlesztéseket igényel annál, mint ahogyan beruházásaink előkészítésére és a források megteremtésére lehetőséget kapunk. Éppen ezért ezúton is szeretném hangsúlyozni, hogy a kialakult körülmények között - a beszámolótól eltérően -, mivel a szénhidrogén-bányászat célcsoportos beruházási forrásainak mérséklését nem követte a naturális elvárások korrekciója - a jelenlegi fejlesztési forrásellátottság mellett már 1990-ig sem biztosítható az évi 7 milliárd köbméter nettó szárazföldgáz-termelés. 50-52 milliárdos költségvetési befizetés mellett az OKGT pénzforrásainak beszűkítése miatt 1988-ban megkezdődik a szénhidrogénkutatási kapacitás csökkentése. Ugyanakkor, amikor a hazai kitermelésű szénhidrogének népgazdasági szintű ráfordítása a legalacsonyabb valamennyi belföldi és import energiahordozó között, fejlesztési alap hiányában csökkenni fog a kitermelés is. Mindaddig, amíg az importárhoz viszonyított ráfordítások gazdaságosnak mutatják a kőolaj- és földgázbányászatot, ésszerűtlennek tartjuk az újabb reménybeli szénhidrogén-készletek kutatásának mérséklését. Miniszter elvtárs beszámolójában többek között utalt arra, hogy a népgazdaság nehéz pénzügyi helyzetéből eredően feszültségeket kiváltó kényszerű szigorító intézkedéseket is kellett tenni, s emiatt a stabilitás hiánya még azoknál a gazdálkodóknál is feszültségeket okozott, amelyeknél saját helyzetük miatt az átlagosnál sokkal jelentősebb a kapcsolatuk és emiatt természetesen a függőségük is a költségvetéssel. A miniszteri megállapítással messzemenően egyetértve szeretném felhívni a Tisztelt Ház figyelmét néhány, a munkánkat érintő és befolyásoló tényre. Az említett gazdálkodók egyike az OKGT, ahol a nagy tömegű elvonások és ehhez viszonyított szerény