Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2119 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2120 történő koncentrálását, és ésszerű differenciálását tartom szükségesnek. Ezek figyelembevételével erősítem és javaslom a személygépkocsi-gyártás honosítását. A személygépkocsi-gyártás - mint húzó ágazat - határozottan növelni fogja gazdaságunk szakmai kultúráját, s egyben foglalkoztatási gondjainkon is számottevően enyhíthet. A szerkezetváltással kapcsolatban feltétlenül kiemelni kívánom, hogy a vaskohászatban a gyorsított termelésleépítést nagyon körültekintően szükséges előkészíteni és lebonyolítani, hogy az ne okozzon súlyosabb zavart, mint amilyen már jelenleg is kialakult a feldolgozóipar anyagellátásában. A szerkezetváltási feladatok teljesítéséhez magam is alapvető követelménynek tartom a gazdasági feltételrendszer összhangjának megteremtését. Ennek érdekében viszont javaslom megfontolni és bevezetni a törvényes garanciákat biztosító és hosszú távon érvényesülő szabályozórendszert, illetve megfontolás tárgyává tenni a szerkezetátalakítási fejlesztéseket ma még akadályozó, az egyéni teljesítmények növelése ellen ható adórendszer-elemek módosítását, illetve felülvizsgálását. Ide sorolnám még - mint gazdasági kérdést - az időtényezőt is. Mikor akarunk valamit elérni a szerkezetváltásban? - mert minél később, annál többe kerül a népgazdaságnak! A gyorsítás ezen a területen is létkérdés. Eddigi intézkedéseink - beláthatjuk lassúak. A szerkezetátalakításra felhasznált dollárhitelek volumene abszolút értékben is csekély, de felhalmozott adósságállományunkhoz képest is annak csak töredéke. A kiadott tájékoztató szerint a világbanki hitelekből 1983-tól kezdve mindössze 789 millió dollár hitelt fordítottunk az iparra, miközben adósságállományunk duplájára, közel 18 millió dollárra növekedett. Ezt a helyzetet lényegesen az sem befolyásolja, hogy egyéb, nem világbanki hitelből esetleg még 1-2 milliárd dollárt sikerült az ipar fejlesztésére fordítani. A szerkezetátalakításhoz tudvalevően pénz kell. Igaz, hogy a szelektív fejlesztés elve alapján egyrészt jelentős eszközállomány és munkaerő szabadulhat fel, de ezek konvertálása sem lehetséges pénz nélkül. Technika kell, különböző licencek kellenek, korszerű termék és emberek átképzése nélkül ez a program sem megvalósítható. Ha mindezeket spontán mozgásokra, a mechanizmus lassú, helyenként fékezett működésére bízzuk, akkor az átalakítás sikerét, de mindenképpen a hatékonyságot tesszük kockára. Ismereteim szerint a szerkezetátalakítást - mint ahogy az előttem szóló is mondotta - a világban központi döntések és központi támogatások, intézkedések sora is segíti. Célszerű nálunk is a különböző állami szervek hatáskörében levő, az ipar fejlesztését szolgáló eszközök összehangolt működési feltételeinek a kialakítása, és azokat megfontolni javaslom - indokolva - az Ipari Minisztérium hatáskörébe utalni. így lehetőség nyílna határozottabb és gyorsabb döntésekre, a felelősség és a számonkérés összhangjának biztosítására is. Az ilyen intézkedések, a gyorsaság és ezzel együtt a versenyben maradás jelenthetik a sikert. Azon kell gondolkodnunk, hogy tudunk-e gyors és tartós eredményt elérni, és ezt a koncepcióba be kell építeni. Arra gondolok, hogy a szelektív fejlesztés, a fokozódó verseny és a gazdasági szorítás között csődbe jutott vállalataink hasznosítását megfelelő pályázattal és jelentős hitelkonstrukcióval, technikával támogatva a szerkezetváltás szolgálatába kell állítani, - természetesen úgy, hogy a szerkezetátalakítás irányát is meg kell jelölni a pályázatban. Enélkül szűkös eszközeinket elforgácsolhatjuk és nem tudunk kedvező méretű, versenyképes iparágat kialakítani. Az időtényezőt - amint már említettem - annyira fontosnak tartom; hogy még a pályázat elbírálásának időszakát is helyes lenne behatárolni, mert a jelenlegi gyakorlat, amelyet az államigazgatási szervek sok esetben még tovább bonyolítanak, például az exportpályázatoknál már eddig is jelentős veszteséget okoztak. A szerkezetátalakításhoz kapcsolódóan még egy igen fontos kérdést érintek. Alapvetőnek és szükségesnek tartom, hogy a szerkezetátalakítással összefüggésben - különösen a nagyüzemekben, nagyvállalatoknál - a fő munkaidő hatékonysága és érdekeltségének összhangja növekedjék, és a jelenleg kidolgozás alatt levő bérreform ezt alaposan támogassa. Tisztelt Országgyűlés! Hajdú-Bihar megye képviselője vagyok és - mint ilyen - természetesen a helyi vezetőkkel együtt sokat foglalkozom az ipar hatékonyságával, szerkezetével, jövőjével, további feladataival. A megye ipara most jó képet mutat. A termelés növekedése jobb, mint az országos átlag, de hatékonysági mutatóink gyengébbek. Ennek egyik oka az, hogy a megye iparán belül jelentős részarányt képvisel az élelmiszeripar: 16,6 százalékot, a jövedelemtermelése pedig kicsi. A valóságos piaci árak hiánya miatt az exportszubvencióval szerzett, amúgy is kicsi jövedelem a hatékonysági mutatónál mínusz számként szerepel. A területek, teljesítmények reális mérése ennek alapján nem lehetséges. A jövő szempontjából kedvezőtlen a megye iparában, hogy míg 1976-1980. között iparunk 17,8 milliárd forintot tudott beruházni, addig 1981-85. között ez a szám 9,9 milliárdra csökkent. Ez jóval rosszabb az országos számoknál, de veszélyes abból a szempontból is, hogy ez nem eredményezheti a technikai fejlődést. Ez az időszak még az indokolt pótlást sem tudta biztosítani. Ma még eredményeink jók, de a későbbiek folyamán ez megkérdőjelezhető. Az utóbbi években az önálló export- és külkereskedelmi jog több vállalatunknál javította a gazdálkodási eredményeket. A termelési többlet zömmel exportra kerül ebben az időszakban. A mezőgazdasági termelésben fennakadás jelen pillanatban nincs, a termés ígéretesnek látszik. Mégis néhány ipari üzemünk és néhány mezőgazdasági termelőszövetkezetünk nehéz helyzetben van. Nem véletlen, hogy törjük a fejünket többféle megoldáson. A szerkezetkialakítás mellett ilyen lehetne ezeknek a vállalatoknak a beolvadása más, erősebb üzembe, vagy részvételük valamilyen gazdasági együttműködésben, esetleg részvénytársaságokban, ha egyébként a kapacitásuk jól hasznosítható.