Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2117 Az Országgyűlés 26. ülése, 1 mereteim szerint rendelkezésre álló fejlesztési források szerények. Emellett a népgazdaság költségvetési egyensúlyában lejátszódó zavarok a gépipart különösen sújtják. A pénzügyi kormányzat az egyensúly javítása érdekében onnan von el forrást, ahol az rendelkezésre áll. így történt ez a most bevezetendő szocialista exportösztönzés módosításánál is. Ez az intézkedés azokat a vállalatokat sújtja, amelyek a szocialista exportot gazdaságosan bonyolítják. Az intézkedés végrehajtása normatív jellegű és nincs tekintettel a kiépített műszaki kapcsolatok fontosságára, jellegére, tartalmára. Talán egy szelektív jellegű intézkedés célszerűbb lett volna. Megítélésem szerint a szocialista piaci együttműködésben jelentkező problémák ellenére sem szabad ezen a piacon fontos pozíciókat veszítenünk. Úgy tudom, hogy a kormány szándékai szerint az exportösztönzés módosítása, a támogatás, illetve eredményelvonás szelektív jellegűnek indult, de valahol ez normatívvá vált. Bár az érdekelt vállalatok még nem rendelkeznek teljes körű információval. A gépipari szerkezetváltást elősegítő tényezőkről a miniszter elvtárs expozéjában szólt, ezek közül egyről tennék említést Szükségesnek látom az adó- és vámszabályozás olyan módosítását, finomítását, amely elősegíti a korszerű technológia alkalmazását és erre különböző kedvezményekkel ösztönöz. Tisztelt Országgyűlés ! Az ipar szerekezetátalakítása nem cél, hanem eszköz e fontos népgazdasági ág jövedelemtermelésének és versenyképességének fokozására. A szerkezetváltás rövid távú áldozata a vállalat, mert akkor is nehéz helyzetbe kerül, ha nem vált, és akkor is, ha rosszul vált. De hosszabb távon a váltás elhúzódása vagy hiánya miatt mindenképpen a népgazdaság az áldozat. A szerkezetváltásnál a koncepción és a feladatvégrehajtáshoz szükséges pénzeszközön kívül az irányítás és a vállalatok közötti bizalom az egyik legfontosabb tényező. Bizalom abban, hogy a népgazdasági célokat és prioritásokat jól határozták meg, hogy amit ma mondanak, azt fogják tenni, hogy vállalkozhatunk, mert a szabályozás kiszámítható, hogy mindannyian ugyanazt akarjuk, egy erős, fejlődő gazdaságot és boldoguló népet. A bizalomba belefér a tévedés és annak őszinte feltárása, korrekciója is. de határozottan meg kell mondani, hogy hová akarunk eljutni, milyen eszközökkel, milyen úton és mikor. Az élet kikényszeríti belőlünk a változásokat. A változások optimális feltételei sem ma, sem rövid időn belül nem teremthetők meg. A nagyobb problémák kialakulásának elébe kell menni, ezért elhatározásainkat konzekvensen végre kell hajtani. Az emberek ezt a magatartást várják el tőlünk. Az intézkedésekhez ma még megteremthető a társadalom fogadókészsége. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most Fiák László képviselőtársunk következik a Hajdú-Bihar megyei 5. számú választókerületből. 38. június 30-án, csütörtökön 2118 FIÁK LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztések, valamint az eddigi felszólalások egyértelműen bizonyítják, hogy az ipar népgazdaságunk vezető ága. Rendkívül fontos azonban, hogy ezt így érezze és tudja az egész társadalom, az ország egész lakossága. Ahhoz, hogy így legyen, még sokat kell tenni, ez az itteni felszólalásokból is egyértelműen látszik. Az iparvállalatok jelentős része, az iparban eredményesen dolgozók, munkások, műszakiak, vezetők nem csekély hányada elismerést érdemel a társadalom részéről. Az előterjesztést egy igen fontos lépésnek tartom a megoldás érdekében annak ellenére is, hogy a mai gazdasági körülmények között néhány kérdés nem teljesen egyértelmű. Példaként említem, hogy jelenleg gazdaságunkban rövid távú egyensúly biztosítása elsődleges célkitűzésünk, viszont az ennek érdekében tett intézkedéseink hátráltatják a szerkezetkialakítás kibontakozását. Ez ellentmondásos helyzet, mivel a szerkezetátalakításnak az egyensúly biztosítását kell szolgálnia. Következésképpen csak a célszerűen összehangolt szerkezetátalakítás során létrejött versenyképesség stabilizálhatja az egyensúlyt. Ennek az ellentmondásnak mielőbbi feloldását feltétlenül szükségesnek tartom. Véleményem szerint a szerkezetváltásnak, - mint ahogy itt már többen elmondták, - a piacképesebb termékek előállításának alapvető feltétele a szelektív fejlesztés következetes megvalósítása, a műszaki fejlődés gyorsítása, az alkotótevékenység feltételeinek és megbecsülésének javítása. Viszont kívánatosnak tartom a végtermék-centrikusság hátrányának mérlegelését, a háttéripar komplex fejlesztését, de nemcsak importhelyettesítő, hanem exportnövelő és a hazai ellátást javító jelleggel is. A források szűkössége miatt a meglevő termelőkapacitások korszerűsítésére történő összpontosítást és a koncentrációt tartanám fő célnak. Ugy látom, hogy ehhez és a csúcstechnológiák hasznosításához számottevő pótlólagos erőforrást tudnak még adni vállalataink jobb együttműködése és a nemzetközi munkamegosztásban rejlő, kölcsönösen előnyös lehetőségek fokozottabb kihasználása. Hangsúlyozni szeretném, - mint ahogy itt már számosan megtették -, hogy az ipar szerkezetváltásában, a gazdaság dinamizálásában kulcsszerepe van a gépiparnak. Gépiparunk gyorsabb ütemű megújulása nélkül a meglevő technikai-műszaki fejlettség konzerválása mellett nem képzelhető el más népgazdasági ágak, a területek kívánt ütemű fejlesztése sem. Mindehhez az élőmunka és a kapacitások hatékonysága felhasználásán túl az eddigieknél több fejlesztési forrás is szükséges, mert a gépipari vállalatok csak így kerülhetnek igazi versenypozícióba. Véleményem az, hogy az ágazat hosszú távon ennek a követelménynek nem tud megfelelni a beruházási források jelenlegi arányai mellett, ugyanakkor a gépipari vállalatok jelentős tőkeigénylő fejlesztéseiben az állam szerepe, beavatkozása megítélésem szerint továbbra is indokolt. A gépipari vállalatok fejlesztésénél a fejlődést hozó területek kiemelését, az erőforrások ezen területre