Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2113 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2114 Természetesen minden hasonló munkarendben tevékenykedő vállalat igyekszik magas bérpótlékkal megfizetni embereit, de a jelenlegi progresszív adókulcs igen kevés ebből származó jövedelmet hagy meg a dolgozónak. Egyértelmű lehet a válasz: az ilyen munkarendben tevékenykedőket jobban meg kell fizetnünk. Igen, de a jelenlegi szabályozó még a vállalati jövedelem terhére sem teszi ezt lehetővé. Pedig, ha belegondolunk, ha folytonos üzemről szakaszosra vagy hárommüszakos termelésről két műszakosra kénytelen áttérni munkaerőhiány miatt a vállalat, akkor fajlagos költségei emelkednek, hamarabb áremelésre kényszerül, és ez tovább növeli nehézségeinket. Javaslom a kormánynak, illetve a parlament ad hoc bizottságának, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy csökkentse vagy teljesen törölje a személyi jövedelemadót, vagy fontolják meg az adóvisszatérítés lehetőségét a három- és folytonos műszakban tevékenykedők műszakpótléka után. Természetesen ez csak abban az esetben lenne realizálható, ha az adott termelőüzem megfelelő értékesítési piaccal, illetve megfelelő alapanyag-háttérrel rendelkezik. Ismerve a kormány egyensúlyra való törekvéseit, azt javaslom, hogy az így kieső állami bevételt esetleg a nem kellőképpen átgondolt beruházások üzemeltetőjére adó formájában vesse ki, de szerencsésebbnek tartom, ha számba vesszük azt a többlet állami bevételt, amely nagyobb termékkibocsátásból, illetve a termelőeszközök jobb kihasználásából képződnek. Véleményem szerint az is elégséges lenne, ha az úgynevezett elhárított kárt vennénk figyelembe. Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Képviselőtársaim ! Az ipar gondját, problémáját tartalmazó kosárból csak néhányat emeltem ki. Javaslom, hogy a kormány tegyen intézkedést a hazai feldolgozóipar védelmében, igyekezzen olyan hosszú távú feltételrendszert kialakítani, amely megteremti a versenyhelyzetet, de a teljes népgazdaság, és ezen keresztül mindnyájunk hosszú távú érdekeit képviseli. Vizsgálja meg a kormány, hogy az egymásra épülő gyártási folyamatoknál hogyan lehetne a végtermékelőállító vagy -felhasználó érdekeivel egyeztetni az alapanyaggyártóét, a kooperációban résztvevőkét, annak érdekében, hogy az ország késztermék, vagy magasabb készültségi fokú termékek kibocsátása, illetve exportja bővüljön. Ezzel több élőmunka öltene testet késztermékünkben, exportunkban, és ezzel, véleményem szerint, javulna a népgazdaság devizahelyzete is. Tisztelt Országgyűlés ! Sokat beszéltünk már arról, hogy a népgazdaságunk, iparunk, vállalataink nehéz helyzetben vannak. Meghatároztuk a feladatot, kitűztük a célt. De arról is tennünk kell, hogy a célhoz vezető, már önmagában is rögös, kacskaringós úton a szabályzók ne akadályként, tankcsapdaként meredezzenek, az igyekvők előtt, hanem útjelző vagy határkőként segítsék haladásunkat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most Antal Ferenc képviselőtársunk következik, aki a veszprémi 7. számú választókerületben képviselő. ANTAL FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ilyen jellegű tárgyalási anyag és ilyen sok hozzászólás valószínűsíti az ismétlést. Ezért azt elkerülendő, szeretném hozzászólásomat annak figyelembevételével megtenni. Az ipar szerkezetátalakítása, a stabilizációs és kibontakozási program fontos eleme. Nyilván e fontossága motiválta, hogy ipari miniszterünk beszámolója az Országgyűlés ülésszakára került. A szerkezetátalakítás követelménye, törekvése egyidejű a reformmal, de ezideig nem értünk el átütő eredményeket. A reform elindította a szocialista piacgazdálkodás kialakulásának folyamatát úgy, hogy a magyar gazdaságnak egyidejűleg kellett alkalmazkodni a szocialista és a tőkés világpiaci követelményekhez. Egyrészt törekedtünk a tőkés nemzeti piacokkal való rugalmas kapcsolatra, másrészt hosszú távú együttműködési szerződéseket létesítettünk szocialista országokkal, sajátságos alrendszeri követelményekre, és hosszabb idejű változatlan műszaki feltételekre. Egyes magyar vállalatok gyártmányfejlesztése és technológiai berendezkedése, vállalati stratégiája alapvetően a szocialista piacokhoz kötődött. A magyar szocialista piacgazdálkodás kialakítását elősegítő számos közgazdasági szervezési intézkedésünk ellenére napjainkig olyan igazi piacviszonyokat nem tudtunk teremteni, amelyek minden tekintetben kikényszerítik a normativitást, segítik a jól dolgozót, jól gazdálkodót és megszüntetik a rossz és megítélésünk szerint nem eléggé hatékony munka létfeltételeit. Amikor a reform magunk által diktált üteménél olyan elemek kerültek előtérbe, amelyek politikailag, ideológiailag az adott időszakban kezeihetetlenek voltak, akkor lefékeztük iramunkat, és állandó beavatkozásokkal kényszerítettük ki a gazdaságból a továbblépéshez, az irányítórendszer működéséhez szükséges forrásokat. Az elhatározott szerkezetváltásokat nem volt erőnk következetesen megvalósítani. A szerkezetátalakítás komplex feladat. Megvan a szerepe a kormánynak, szaktárcáknak, vállalatoknak. Komplexségét jelzi, hogy a szerkezetátalakítási folyamat olyan feladatokat, problémákat hoz felszínre, amelyek egy-egy vállalat vagy tárca hatáskörét meghaladják. Ilyen feladatok az ágazatok kapacitásának meghatározása, a belkereskedelmi ellátás, külpiaci érdekek, munkaerőmozgás kezelése stb. A népgazdaság irányításán belül az ipari tárca feladata, hogy a gazdaságpolitika céljainak figyelembevételével meghatározza az ipar leggazdaságosabb fejlődési pályáját, és a pályáraállás feltételeit. E feltételek megteremtését kell a kormányzati munka középpontjába állítani. Azt, hogy mit kell gyártani, a vállalatoknak kell meghatározni, a piac igényei, saját technikai lehetőségeik és a központi irányítás orientációja alapján. Az irányítás és a vállalatok kapcsolatában a szocialista piacgazdálkodás jelenlegi fejlettsége mellett ellentmondásokat látok. A tervutasításos irányítási rendszer kötöttségei gyakorlatilag megszűntek. A vállalatok mintegy 80 százaléka vállalati tanács vagy egyéb helyi irányítással működik. A kormányszintű iparve-