Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2101 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2102 nosításában, a vállalat távlati eredményességében való érdekeltség, a tervezettől független versenysemlegesség biztosítása. A hazai és nemzetközi termelési és tudományos-műszaki munkamegosztás a jelenlegit jelentős mértékben meghaladó szinten. A műszaki fejlesztés és az ipari szerkezetváltás összeépülése, az ezt elősegítő eszközök biztosítása. A szerkezetváltás személyi, emberi feltételeinek javítása, a foglalkoztatási gondok csökkentése, képzés, továbbképzés, átképzés és új munkahelyek teremtése révén. A gazdaságirányítás fejlesztése terén a legutóbbi időben tett és folyamatban levő kormányzati intézkedések ezeknek a feltételeknek a biztosítását célozza. Igaz, sok ellentétes hatás és korlát fékezi lépéseinket, de ez nem mentesíthet az ilyen irányban teendő lépések kötelezettsége alól. E gondolatokkal kívántam hozzájárulni a Tisztelt Országgyűlés véleményének kialakításához. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Nóvák Lajos Szabolcs-Szatmár megyei képviselőtársunk kért szót. NOVAK LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nagy érdeklődéssel vettem a kezembe és olvastam az ipari miniszternek az ipari szerkezetátalakítás feladatairól szóló tájékoztatóját, s felfokozott várakozásomnak - meg kell vallanom őszintén - mélyre nyúló gyökerei vannak, mivel a szűkebb hazámban, Szabolcs-Szatmár megyében élő emberek számára egy-egy iparág meghonosítása az elmúlt évtizedek során ünnepnapokat jelentett. Az ország iparosításának első szakaszai elkerülték megyénket; igazán csak akkor vette kezdetét, amikor az országban, de különösen a nagy ipari központokban munkaerőhiány keletkezett. A fejlődés üteme a hetvenes évek első felében volt a legnagyobb, akkor alakultak ki az azóta is sokat vitatott sajátos gyáregységei szervezeti rendszerek, a könnyűipari ágazat, valamint a városokra koncentrált területi szerkezet. A hetvenes évek végén a beruházást korlátozó közgazdasági szabályozók hatására nemcsak az új fejlesztések, hanem az eszközállomány bővítése és korszerűsítése is lelassult. 1980 után már aligha tudok számot adni új munkahelyteremtő ipari beruházásokról, annak ellenére, hogy az imént Szabolcs megyei képviselőtársam utalt arra, hogy 1985-ben a kormány határozatban rögzítette; meg kell találni a módját annak, hogy Szabolcs-Szatmár megye ilyen mélységű foglalkoztatási gondjai oldódjanak. Röviden úgy fogalmazhatok, hogy a határozatot az erre illetékes kormányzati szervek nem hajtották végre, sőt a megyei ipari beruházásnak az ország összes ipari beruházásából történő részesedése oly mértékben csökkent, hogy 1981-1985 között nem érte el a 2 százalékot. Tisztelt Képviselőtársaim ! A beruházás visszafogása szűkebb hazámat nagyobb ütemben érintette, mint az ország egészét. Történt mindez egy olyan megyében, ahol a termelés növekedési üteme bár az utóbbi években lassult, még mindig magasabb, mint az országos átlag, ott, ahol 40 év után is csak azt tudtuk elérni, hogy az iparban foglalkoztatottak létszáma az aktív keresőknek mindössze 23 százaléka. Iparunk nagyságát jellemzi, hogy 1987-ben 43 ezer főt foglalkoztattak ipari üzemeink, az országosnak mindössze négy százalékát, és 15 milliárd forint állóeszközzel, az országos állóeszköz két százalékával mintegy 29 milliárd forint termelési értéket állítottunk elő. Jelentős szerepet tölt be az ország össztermeléséből a gumiipar részesedése - mely 21 százalékos - a cipő-, a papír-, valamint a gyógyszeripar részesedése 10 százalék fölött van. Az ipari üzemeink - megközelítően 120 - döntően kis- és középüzemek. A gazdálkodó egységek közül mindössze nyolc foglalkoztat ezer fő feletti létszámot és öt termelése haladja meg az egymilliárd forintot Az ágazati szerkezetet döntően a letelepülni szándékozó üzemek profilja, a megyében levő, akkor még képzetlen szabad munkaerő alakította ki, így a megyében a foglalkoztatás szempontjából a könnyűipari ágazat a meghatározó. A termelőegységek mintegy 40 százaléka - kisszövetkezet nélkül - gyáregységi szervezetben működik. Még mindig kevés az önelszámoló, munkájának eredményességét nemcsak mennyiségben mérő, de a nyereség növelésében is érdekeltté tett gyáregység. Az ipar szerkezetével, technikai, technológiai színvonalával, a belső irányítási rendszerből fakadó igénynyel, az ipari centrumoktól való távolsággal összefüggésben alakult szakember-ellátottságunk. Szakmunkásarányunk az igénytelenebb szerkezet ellenére azonos az országos átlaggal, de a felsőfokú műszakiaknak a foglalkoztatottakhoz viszonyított aránya csak fele az országosnak, s a közgazdász végzettségűeket illetően is hasonló számot tudok mondani. Azt is el szeretném mondani, hogy az önmegvalósításra törekvő mai értelmiség számára a jelenlegi önállótlan gyáregységi szervezet nem vonzó, melynek több összetevője van és abból egyet részletesebben kívánok érzékeltetni. A gyáregységek önálló gyártmányfejlesztéssel nem foglalkozhatnak. A piackutatói, kereskedelmi tevékenységek részben a nagyvállalatok, a központok kezében vannak. Szabolcs-Szatmár megyében - mint arra képviselőtársam utalt - az átlagkereset az elmúlt években az országos átlaggal azonos mértékben emelkedett ugyan, de abszolút mértékben így is annak csak 83 százaléka. Az elmúlt hét évben a bérek az országos átlagtól oly mértékben elmaradtak, hogy nagyságrendjüket tekintve már elérik, illetve meghaladták az ezer forint/fő/hó különbséget. Ezt a nagyságrendet - megítélésem szerint - semmiféle racionális gazdasági érvvel megmagyarázni nem lehet. Kedves Képviselőtársaim! Hatékony-e a SzabolcsSzatmár megye ipara? - teheti fel joggal a kérdést a tisztelt Országgyűlés, hisz a hatékonyság, jövedelmezőség ma meghatározó közgazdasági fogalmak. A kérdést egyetlen számmal, egzakt módon megválaszolni nem lehet. Ahhoz, hogy ki-ki magának a következtetést levonja, hogy a fejlődés extenzív és intenzív módjának egyidejűségét is bizonyítsam,