Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-26
2103 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2104 néhány összehasonlító adattal szeretném érzékeltetni a teljesség igénye nélkül. Az elmúlt hét-nyolc esztendő során a termelés növekedése az országostól nagyobb mértékű, de az előző évektől jelentősen elmarad, közelíti az országos átlagot. A létszám megyénkben összességében 1-2 százalékkal, míg országosan mintegy 10 százalékkal csökkent. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés terméksorok alapján számított növekedési üteme meghaladja az országos átlagot, bár nagysága a szerkezeti, technológiai színvonal hatására az országosnak a 70 százalékát sem éri el. Megyénkben tovább nehezíti ezt a kérdést, hogy különösen a gép- és könnyűiparban a gyáregységek többségében a termelési folyamat nem képez zárt ciklust, illetve a meghatározó műveleteket nem a megyében végzik. A munka műszaki színvonalára utal az a szám, hogy megyénkben nemcsak az exportarány jobb, mint az ipari minisztériumi átlag, mivel az összes exportból 10 százalékkal több kerül tőkés piacra, mint országosan. Kedvezőtlen viszont, hogy az állóeszköznövekedés hét százalékkal az országos átlag alatt van. Az egy foglalkoztatottra jutó gépérték 50 százaléka az országos átlagnak, ennek ellenére száz forint állóeszközzel 17 százalékkal nagyobb termelést állítunk elő. Az országos átlagtól magasabb a müszakszámunk és teljesítménybérben is 10 százalékkal több dolgozót foglalkoztatunk a megyében, mint országosan. Az ezzel összefüggésben levő jövedelemviszonyokra az előbbiekben már utaltam. Miben látunk lehetőséget a szerkezetátalakítási program keretén belül fejlesztendő ágazatokban? A vegyiparon belül a megyében azok az ágazatok vannak jelen, amelyek fejlődése az Ipari Minisztérium koncepciója szerint is várhatóan töretlen lesz, dinamizáló szerepet töltenek be. Ezek a gyógyszeripar és a növényvédőszer-gyártás, a gumiipar és a műanyagfeldolgozás. A már eddig települt üzemeink a megyében gyártott, fent említett termékek joggal adnak alapot a kedvező változásra. A szerszámgépiparban tért hódított a NC-CNC technológiát magába foglaló konstrukciók fejlesztése, a Csepeli Szerszámgépgyár Nyírbátori Fúrógépgyárában, valamint a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál. A műszeriparban végbemenő bővítések lehetőséget teremtenek Szabolcs-Szatmár megyén belüli fejlesztésre, mivel jelen vannak azok a húzó ágazatok, mint a Magyar Optikai Művek és a MEDICOR. A gépiparban lenne a legnagyobb lehetőség a központi fejlesztési programhoz való kapcsolódásra, ennek azonban - megítélésem szerint - a megyében fékje a jelenlegi gyáregységi korlátozott feladat és hatáskör. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, az infrastrukturális hátrány - távközlés, közlekedés, szálloda és hoszszasan sorolhatnám - nemhogy a felzárkóztatáshoz, de az alapszintű ellátáshoz is egyre nehezebben tud megfelelni, ennek fejlesztésére jelentős központi támogatásra van szükség. El szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaimnak, hogy az elmúlt hat-hét év során mintegy 100 vállalattal történt személyes tárgyalás, ami azt a célt szolgálta volna, hogy próbáljanak ipart megyén belül meghonosítani, de a szándék messze. Ennek egy nagyon lényeges és fő oka van, az, hogy megszűnt a vállalatok számára - megítélésem szerint - az a kedvező lehetőség, amely a 70-es években adott volt, nevezetesen az, hogy vidékre telepítve gyáregységeket, az akkori bérszínvonal-szabályozás lehetővé tette az átlagbérszínvonal javítását az anyavállalat területén. Meg kell említenem azt a tényt, hogy a Szovjetunió közelségét kihasználó, az onnan beáramló alapanyagra épülő megyei ipari üzem létrehozásában eddig még nem jutott az eszébe a döntésre jogosultaknak, ugyanakkor a kezdeményezés, az erre való felhívás részünkről elapadhatatlan. Tisztelt Képviselőtársaim ! Megígérem Önöknek, hamarosan befejezem a mondó kamat, tegnap este hat óráig megtiszteltem mindenkit a figyelmemmel, ma estig is ezt fogom tenni, és még másfél percre kérem a tisztelt figyelmüket. (Taps.) Kedves Képviselőtársaim! Napjainkban egy ipari munkahely megteremtése a szakirodalom szerint egymillió forint. Az eddigi elosztás alapján az állam a központi településfejlesztési és szervezési alapból megközelítően 200 ezer, a foglalkoztatási alapból mintegy 80-90 ezer forint/fő támogatást tudott nyújtani. A fő kérdés az: ebből milyen minőségű munkahelyet lehet létrehozni, és hogyan lesz ekkor ebből szerkezetátalakítás? Ma már nem tartjuk meglepőnek, hogy nincs jelentős számú tőkeerős vállalati érdeklődés. Ugyanakkor a megyében a kiképzett, szakmával rendelkezők, akiknek tábora közel 8-10 ezer főre tehető, várják a számukra most döntő kérdést, hogy munkához tudnak-e jutni Szabolcs-Szatmár megyében, vagy életreszólóan el kell válniuk a szülői háztól, és megélhetésüket, boldogulásukat az ország valamely más táján kell megkeresniük. Tisztelt Képviselőtársaim ! Mondókám végére érve, mint azt az előttem felszólaló megyei képviselőtársam megfogalmazta, az általam itt említett gondokon a megye önerejéből természetszerűleg nem tud úrrá lenni, én bízom az ország összefogásában, mely azt a nemes célt szolgálná, hogy egyszer az a napfény is beragyogná a megyében megszületett minden második gyermek életét, akinek ezidáig az jutott osztályrészül, hogyha kenyeret akar keresni, azt csak az ország valamelyik távoli megyéjében keresheti. Szabolcs megye népe megtanult türelmesen várni, és kétszer megköszönni azt, ami másoknak már természetes joga. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Lotz Ernő Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselőnk következik. DR. LOTZ ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! A kormány stabilizációs programjának végrehajtási üteme és végső soron sikeressége szempontjából - a gazdaságban betöltött súlyából és szerepéből adódóan meghatározó az ipar teljesítményének és jövedelemtermelő képességének jövőbeni alakulása. Mindez nagy felelősséget ró az iparban dolgozókra, mind az iparirányítás, mind a vállalatok szintjén. E felelősségvállalás természetszerű kötelességünk, de véleményem szerint csak akkor vállalhatjuk fel a siker reményében, ha a kormányzati szervek és a vállalatok között a kölcsönös bizalmon alapuló,
