Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2099 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2100 nyaink korszerűsítését szorgalmazta ezzel össze­függésben. Tisztelt Országgyűlés! Az országos középtávú ku­tatási-fejlesztési tervben szereplő programok, valamint az ipari tárca, az OMFB és az Akadémia programjai az ipari szerkezet átalakítási koncepcióvaljó összhang­ban vannak. Ebben a tekintetben megvalósul a kon­cepció jogos igénye, a különböző állami szervek ha­táskörében levő eszközök összehangolt működ­tetésére. Eddigi szerkezetmódosítási törekvéseink elégtelen megvalósulásának egyik fontos oka, hogy gazdaság­fejlesztés és műszaki fejlesztés nem épült eléggé egy­be. A kutatási és fejlesztési programok rendre tartal­mazták ugyan a fő iparfejlesztési feladatok igényeit eddig is. Az eredmények valósággá érlelése azonban rendre elmaradt, vagy legalábbis akadozott. Ennek elsődleges oka a kutatási-fejlesztési ered­mények alkalmazására hivatott gazdálkodó szerveze­tek nem kielégítő érdekeltsége és kényszere a műszaki fejlesztésre. Ennek hangsúlyozásával egyidőben nem hallgathatom el: önmagában a tudományos kutatás eredményességével, az eredmények gyakorlati bevezet­hetőségével sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Kiemelkedő eredményeket a kutatóknak csak egy há­nyada ér el és nem kevesen vannak, akiknek a mun­káját hosszú éveken keresztül nem fémjelzi sem szabadalom, sem értékes tudományos publikáció. A kormány feladatának tekinti, hogy folytassa azokat a lépéseket, amelyeket 1987-ben és 88-ban a lehetőségek határai között a vállalati műszaki fej­lesztés ösztönzése érdekében tett. A feltételek azonban önmagukban még nem elégségesek. Az egyén fele­lősségérzetét, alkotni vágyását, az új elérésének és megvalósításának szándékát semmi nem helyettesít­heti. A teljesítmény elismerése, a látszatmunkát, az alibi tevékenységet elítélő légkör nélkül nem érhetjük el céljainkat. Ilyen légkörnek a létrehozásában van tennivalója kormányzatnak, vállalatnak, kutatóintézet­nek, társadalmi szervezeteknek. Elsőrendű jelentőségű a hosszabb távú érdekeltség szerves beépítése a gazdálkodó szervezetek tevékeny­ségébe. Elsősorban ettől várható a gazdaság egészsé­ges megtakarítási hajlamának, a gazdasági megfontolá­sokon alapuló felhalmozási mechanizmusának kiala­kulása, az új eredmények iránti igényeknek a felerő­södése. A műszaki fejlődés másik fontos feltétele a ter­melési munkamegosztás mellett a nemzetközi kutatási és fejlesztési munkamegosztás, a külföldön elért új tudományos eredmények gyors hasznosítása. E célt szolgálják a kormányközi megállapodások, amilyen például a Németországi Szövetségi Köztársasággal a múlt évben megkötött tudományos-műszaki együtt­működési szerződés, a szocialista országokkal közösen művelt két- és sokoldalú kutatási-fejlesztési progra­mok, magyar vállalatok és intézetek gazdasági és műszaki együttműködése nagy multinacionális szer­vezetekkel. A kormány teljes szabadságot biztosít a kutatók tanulmányútjai, hosszabb-rövidebb külföldi munka­vállalásuk számára. Segíti a licencvásárlást, a közvetlen együttműködést a külföldi partnerekkel. Kiemelkedő fontosságot tulajdonít a vegyesválla­latok létesítésének, amit nem csupán a működő tőke bevonási lehetőségének, hanem a fejlett technika, a szervezési és piacépítési tapasztalatok gyors átvételi lehetőségének is tekint. Ezt kívánja elősegíteni a tár­sasági törvény kidolgozásával és az Országgyűlés elé terjesztésével is. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A szerkezet átalakítása és megújítása elsősorban vállalati feladat. Ez azonban nem a feladat és még kevésbé a felelősség áthárítása. A szerkezetátalakítás nem nélkülözheti a tudatos, ösz­szehangolt állami, kormányzati politikát és cselekvést. A szerep megosztásában különösen a következő elemek igényelnek figyelmet: A szervezettől és szek­tortól független versenysemlegesség tartós garantálása jogi és szabályozási eszközökkel. Az előbbi verseny­semlegesség megvalósulásának fő eszközeként pedig a folyó termeléshez nyújtott támogatás leépítése iparon belül és kívül is. Kellő előrelátással, a korábbiaknál erőteljesebben kell élni a tudatos visszafejlesztés, visszavonulás eszközével. A hangsúly a visszavonulás határozott, nem elhúzódó, de egyúttal tudatos és át­gondolt voltán legyen. Ennek kell kifejeződni a meg­szűnő gyártmányok más forrásból történő ésszerű pótlásában, a felszabaduló eszközök értelmes hasz­nosításában és mindenekelőtt a munkaerő zömének új és az eddiginél hatékonyabb foglalkoztatásában. Ez kétségtelenül szociális kérdés, de nem elsősorban az, hanem a gazdaság fejlődése számára különösen fon­tos; mielőbb új munkakörben, - ha kell - új kép­zettséggel biztosítani a felszabaduló dolgozók számára az értelmes és hasznos munka lehetőségét. Ennek gondját kormánynak és vállalatnak, tanácsnak és társadalmi szerveknek, közösségeknek és egyénnek együtt kell viselnie, közösen keresve a célravezető megoldásokat. Tisztelt Országgyűlés! Tapasztalataink élesen világí­tanak rá a szerkezetátalakítás és a közgazdasági fel­tételrendszer szoros kapcsolatára. A strukturális el­lentmondásokat a világpiacra tekintő elemzésekkel már 1975 után feltártuk. Az akkori érdekviszonyok között azonban nem következhetett be érdemi válto­zás, miután minden szervezet és ágazat saját tevé­kenységének központi források segítségével történő bővítésében, nem pedig a lekötött tőke hatékony működtetésében volt érdekelt. Ezen a talajon született kezdeményezése nem kevés, itt is joggal említett hi­bás döntésnek. Nem csökkenti ez a kormányzat fe­lelősségét, amely nem tudott ezeknek a kezdeménye­zéseknek szigorúan racionális és időben hozott állás­foglalásokkal ellenállni. Ez is mutatja, hogy érdemi szerkezeti átalakulás csak olyan érdekeltségi és szer­kezeti viszonyok között mehet végbe, amikor az erő­források nem tapadnak meg az önmagukat túlélt te­vékenységben, hanem a hatékony vállalkozások felé áramlanak, és a hatékony értékesülésre törekvő tár­sadalmi tőke mozgásra készteti a szellemi potenciált, a munkaerőt, célszerűen alakítja a szervezetet és az üzleti kapcsolatokat. Az ipari szerkezet módosításának általános feltételeit az alábbiakban foglalnám össze. A vállalatok nyereségérzékenységének növelése és a tartósan veszteséges tevékenység leépítésének kény­szere. A termelési tényezők, a tőke hatékony hasz-

Next

/
Thumbnails
Contents