Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2097 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2098 gyár gazdaságba, a gazdaság versenyképességének elengedhetetlen feltétele. Különösen fontos a magyar ipar szerepe az infrastruktúra fejlesztésében, ezen belül különösen a távközlés és informatika most formálódó, hosszabb távú fejlesztési programjában. Az ipari miniszter elvtárs expozéjában joggal foglalkozott külön is a gazdaság műszaki színvonalában meghatározó szerepet játszó gépipar szerepével. A gépipari gyártmányok leginkább lehetnek hordozói a magasan kvalifikált munkának, a szellemi erőforrásoknak. Minden új tudományos eredmény is a gépi technológia révén válhat valósággá, amely műszaki mozgásterünknek is meghatározó eleme. A modern gépgyártási tevékenység lényege korszerű tervezési és szerkesztési elveken alapuló magas műszaki színvonalú, megbízható minőségű, növekvő intelligenciával rendelkező elektronikai megoldásokat alkalmazó részegységek összeépítése. Utalni lehet ennek példájaként a Csepeli Szerszámgépgyár és a Szerszámgépipari Művek korszerű számjegyvezérléses termékeire. Az elektronika behatolása az ipar és a gazdaság más területein, többek között a folyamatok automatizálása, a számítógéppel irányított műszaki tervezés, az ipari és élelmiszeripari termékek minőségellenőrzése révén javítja a gyártmányminőséget, csökkenti a fajlagos anyag- és energiafelhasználást, mindezzel növeli a gazdaság versenyképességét. Ugyancsak nagyjelentőségű a célok között az iparfejlesztés és az élelmiszergazdaság korszerűsítésének szerves összekapcsolása. A koncepció e téren markáns változások körvonalait vázolja fel, utal arra, hogy a hazai élelmiszergazdaság gépellátásában a magyar ipar részarányát 40 százalékról 50-55 százalékra kívánják emelni. A lényeg természetesen nem a százalékos arányokban, hanem a minőségen van. Az ipar és az élelmiszergazdaság minőségi gyártmányokra épülő tartós szövetsége e két fő termelési ágazat technikai bázisának és termékszerkezetének korszerűsítésében alapvető fontosságú. Külön említést igényel a biotechnológia fejlesztése, amely mind az élelmiszergazdaság, mind a gyógyszeripar fejlődésének a jövőben egyre meghatározóbb elemévé válik. Eddigi erőfeszítéseink e téren szerény, de biztató kezdeti eredményeket hoztak. A koncepcióban körvonalazott célok, fő fejlesztési irányok tehát mai ismereteink szerint összességükben helyeselhetők. Tisztelt Országgyűlés! Az eddigi viták, a gazdaság szerkezetváltásának lassú volta miatt jogos elmarasztaló bírálatok nem is a célokat, hanem a megvalósítás reális lehetőségeit, eszközeit, forrásait kérdőjelezik meg. Ez érthető. Hiszen az iparnak a mai szorító helyzetben lényegében magának kell előteremtenie a szerkezetváltáshoz szükséges forrásokat, mindenekelőtt a veszteséges támogatást igénylő tevékenység át- vagy leépítése, a meglevő kapacitások hatékonyabb működtetése révén. Számmottevő még a tartalék az ipar költséggazdálkodásában is. A még kiaknázható erőforrások mértékét is mutatja, hogy csupán egy százalékos költségmegtakarítás, ami nem tekinthető túlzott feladatnak, évi közel tízmilliárd forint többletforrást eredményezhet Az ipar fejlődési lehetősége azon múlik, hogy szerkezetében hogyan tud a megváltozott követelményekhez, a piacon megfigyelhető és tartósnak ígérkező folyamatokhoz igazodni. A piac és a munkamegosztás egymással szoros kapcsolatban levő fogalmak. Hazai és nemzetközi munkamegosztási viszonyaink beszűkülése és eltorzulása ma iparunk hatékony fejlődésének, a progreszszív szerkezeti átalakulás meggyorsulásának egyik súlyos akadálya. A piacorientált fejlődésnek lényeges feltétele, hogy mind a szervezeti, mind az érdekeltségi viszonyok gyökeresen megjavítsák ipari szervezeteink képességét és készségét, a belső és a nemzetközi munkamegosztásban való részvételt. A javulás feltételeinek megteremtésében megkülönböztetett jelentősége van a magas technológiai színvonalon működő kis- és középméretű vállalkozások bővülésének. Enélkül nagyvállalataink kis sorozatú termelésekre kényszerülve nem képesek a nagyüzemi termelés lehetőségeivel élni, hatékonyan működni. Ennek a valóságos összefüggésnek a fényében tartalmatlan és merőben erőltetettnek tűnik a vita arról, hogy a kis- vagy a nagyvállalaté-e a prioritás. A szerkezetátalakítás fontos feltétele, hogy a piac által árban is elismert minőség, megbízhatóság és magas műszaki színvonal egyformán érvényesüljön valamennyi, a munkamegosztásban egymásra utalt vállalkozási formában. A piaci orientáció másik lényeges eleme, hogy a termelés bővülésének fő felvevő piaca most a konvertibilis elszámolású export. A jövőben kívánatos külpiaci nettópozícióit nem elsősorban az import kényszerű korlátozásával, hanem a hatékony importra is támaszkodó export-teljesítmények növelésével kell elérnünk. A felélénkülő importverseny pedig egyben a legerősebb ösztönzője a műszaki fejlesztésnek, a termelési szerkezet átalakításának is. A hazai igények kielégítését célzó termelés is akkor lesz hatékony, ha egyben exportképes is. Jelentős érdekeink fűződnek a KGST-ben is piaci részesedésünk megőrzéséhez, sőt érdekeinkkel összhangban levő növeléséhez is. A kihívás itt sem kisebb, mint a konvertibilis export bővítésében. Követelményként megfogalmazásra került és kerül számos alkalommal, hogy a KGST-országokkal folytatott, magasabb szintre emelt, kölcsönösen előnyös kiegyenlített forgalom az igény. Ennek alapvető feltételét, és egyben a KGST-együttműködés legbiztosabb alapját képező gazdasági és tárgyalási pozíciót a korszerű termékszerkezet, a nemzetközi piacokon minden tekintetben versenyképes gyártmányok biztosíthatják. A versenyképesség biztosításának egyik alapvető feltétele a minőséghez való gyökeres új viszony megteremtése, különösen érvényes ez az iparra. Az imént szólt erről Reidl János képviselő elvtárs. A minőség új felfogását valóban elsősorban a piac kényszerítheti ki. De mindenütt a világon nem kevés szerepe van ebben más hatósági, jogi, munkaszervezési és oktatási tényezőknek. A kormány feladatának tekinti, hogy ezen a téren konkrét intézkedésekkel is elősegítse a helyzet pozitív irányú változását. Teljesen egyetértek Sziráki András képviselővel, aki szabva-