Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2085 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2086 tásokat messze nem igazolják vissza. A megyében működő termelő egységek egy jelentős része budapesti székhelyű. Náluk a termékek változtatása nem helyi elhatározás alapján történik. A termékskálát a vállalati üzletpolitika határozza meg. A vállalati összefüggésekről a gyáregységek jelentős része információval nem rendelkezik. Tisztelt Országgyűlés! A társadalom jövőbeni fejlődése attól is függ, hogy a csúcsokon dolgozók jobban tudnak-e vezetni az eddigieknél, képesek lesznek-e úgy vezetni, hogy az emberekben bizalmat ébresszenek. Az irányítás minden szintjén vezető egyéniségekre van szükség, nemcsak a felsőbb szinteken. Tudomásul kell vennünk, lezárulóban van lassan egy olyan hiszékenységi korszak, amikor abban bíztunk, hogy terveink, a részletesen kidolgozott célok eredményre vezetnek abban az esetben is, ha a végrehajtás nincs jól megszervezve. Az eltérő, de egészében gyenge eredmény minden szinten a vezetés kritikája. Az iparban a vállalati tanácsok létrehozása nem eredményezett még jelentős változást. A vagyongyarapítási törekvés még nem mindenütt egyértelmű. Az irányítás működési zavarai gyakoriak. A termékszerkezetváltásban meghatározó a vállalatvezetők felelőssége. A vezetőkkel szemben fokozottabban követelményként kell támasztani: magasabb szakmai tudást, bátor, vállalkozó magatartást, nagymértékű teherbírást, szellemi és lelki vonzerőt. A ma feladatait megértetni jó munkahelyi, emberi légkörben lehetséges, ezt a vezetőnek elvként kell elfogadni a vezetők egészénél. Köszönöm - tisztelt elvtársak - ebéd előtt a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Javasolom, hogy ebédszünet címén ülésünket 14 óra 15 percig szüntessük be. (Szünet: 13.13-14.15 - Elnök: Cservenka Ferencné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Dr. Biacs Péter budapesti képviselőt illeti a szó. DR. BIACS PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! Az ipari miniszternek az ipar szerkezetátalakítási feladatairól szóló beszámolójához szólásra jelentkeztem, mert szakmám és tevékenységem a feldolgozóiparhoz, közelebbről az élelmiszeriparhoz köt. Ez a viszonylag fiatal ipar a mezőgazdasághoz szorosan kötődik, és szinte kizárólag hazai alapanyagokat dolgoz fel. Sajátos helyzeténél fogva több mint húsz éve a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter irányítása alá tartozik. A belső igények biztosítását, kielégítését széleskörűen tudja és akarja is a továbbiakban is biztosítani, sőt a feldolgozott élelmiszerek egynegyedét-egyharmadát exportálja. Az élelmiszerek feldolgozottsági foka növelhető. Ez jobb piaci versenyképességet, minőségmegőrzést jelent, de a hozzáadott érték is növekszik. Az élelmiszeripar eddigi töretlen fejlődése során egyre több ipari terméket használt fel, épített be az élelmiszerekbe és ez a jövőben is folytatódik. A magyar élelmiszeripar tehát biztos piacot ígér az ipar termékeinek, és referenciát is, ezért érdekelt annak fejlődésében, így a tervbe vett és a folyó szerkezetváltás eredményességében. A hazai belső piac sok rövid eltarthatósági idejű élelmiszert fogyaszt, míg az exportált termékek többsége hosszú élettartamú. Minőség szempontjából alig van különbség, de van egy tényező, ami miatt nem általánosságban kívánok az élelmiszergazdaság háttériparáról szólni, hanem konkrétan említeni egy hiányosságot: az élelmiszerek csomagolását. Az élelmiszer talán az egyetlen ipari termék, amelyet feldolgozott formában kizárólag csomagolva lehet eladni. A csomagolás legyen biztonságos, esztétikus és informatív. A fogyasztó ezek alapján választhat a hasonló termékekből, ha már meggyőződött az alapanyagok és a feldolgozás alapvető higiéniájáról, a megbízható összetételről. Az élelmiszercsomagolás a védő szerepen túl, tehát információhordozó is, ez a gyártó és a kereskedő számára nélkülözhetetlen. A magyar élelmiszerek csomagolása versenyképességük egyik legfontosabb kritériuma, ezért gyakran kényszerülünk csomagolóanyagot, csomagológépet külföldről vásárolni. Csomagolási kultúránk sokat fejlődött, de még messze van a kívánatostól, bár már egyre több a jó példa. Megemlíthetem a Sophiane Gépgyár új csomagoló gépeit vagy a papíriparunk kombinált csomagolóanyagait, a műanyagipar erőfeszítéseit, az üvegipari rekonstrukciókat, vagy éppen a hajlékony alumíniumfóliák gyártását. Ezek egy részéről Fekete János képviselőtársam tegnap már beszélt. A színvonal megőrzéséhez, megtartásához azonban ezek nem elegendőek, ehhez összehangolt lépések szükségesek. A kormány munkaprogramjához a MÉM cselekvési programja úgy kíván kapcsolódni, hogy abban kiemelt szerepet juttat a csomagolásnak. Jó lenne, ha az ipar szerkezetátalakítási feladatai között is integrált fejlesztést kapna a csomagolás, mind a csomagolóanyag-, mind a gépgyártás, és nem különkülön iparágban, hanem együtt. Az élelmiszerfeldolgozás - ezt biztonsággal mondhatom - állandó és egyre igényesebb belső piacot, felvevő piacot jelent a fejlődő hazai csomagolóanyag- és gépiparnak, papír, üveg, műanyag és fém területen egyaránt. Javasolom, hogy ez a terület kapjon prioritást mind az 1988-1990-es, mind a hosszú távú iparfejlesztési feladatok között. Az élelmiszerpiac csak mennyiségileg tűnik telítettnek. A fogyasztók itt is egyre igényesebbek, az ismert termékekkel szemben is évente 100-120 új élelmiszer jelenik meg, ez is társadalmi igény, közérzetet javító és munkakedvet növelő tényező. Az élelmiszerellátás a korszerű, kellő színvonalú csomagolást nem nélkülözheti, mintahogy a politika sem. A kormány politikáját is jól kell csomagolni, hogy minél több ember válassza, hogy vevők legyünk rá mindannyian. (Gyér taps.) Tisztelt Miniszter Elvtárs! Az ipar szerkezetváltásával kapcsolatban lenne még egy megjegyzésem. Hatékonysága érdekében rendezni kellene az innovációs lánc egyes intézményeit, az alapkutatástól a marketinkig. Meggyőződésem, hogy gyorsabban jutnánk előre, ha a prioritást élvező vagy elnyerni szándékozó