Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2083 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988 Jó példa erre a magyar mezőgazdaság. Emlékezetesek az ötvenes évek nehézségei. A helyes agrárpolitika, az 1960-1962-es átszervezés gyors, látványos sikereket eredményezett. Mindezt azért érhettük el, mert az egész ország összefogott: a kormányzat anyagi erőforrások átcsoportosításával, a tudomány élenjáró ismeretekkel, az ipar műszaki eszközökkel, káderekkel, a felszabaduló munkaerő befogadásával segítette a mezőgazdaságot. Az utóbbi években az irányítás és az ipar csak vitatkozik. Eközben a világ élvonalától egyre nagyobb távolságra kerülünk. A versenyképesség néhány kivételtől eltekintve tovább csökken. Legidőszerűbb, hogy a bizonytalanságot hordozó meditáció helyett az aktív munka kerüljön előtérbe. Én azt javaslom, hogy a szerkezetváltást ne nagy központi csomagtervek alapján folytassuk. A gyártmányszerkezet-változtatás konkrét gyártmányok és gyártmánycsoportok alapján történjen. A fejlesztésre kiemelt vállalati kört, termékcsoportot a piaci versenyképesség, a korszerűség kritériuma alapján ítéljük meg. Versenyképes lehet az, amely jelentős exportot realizál, támogatás nélkül gazdaságos. A közgazdasági háttér sem igazán segíti a szerkezetváltoztatást Kiszámíthatatlan és ez alapján nem tervezhető a képződő forrás. A gazdaság feszültségei ismeretében számolni sem lehet a további gyakori szabályozóváltozás miatt a forrásnövekedéssel. Tehát lényegében a szabályozás változása mindig elvonást tartalmaz. Az ipari mozgástér egyre szűkül. A hitelhez jutás nehezebbé vált. A fejlesztés kamatterhei nagy megfontoltságra késztetnek. Több vállalat úgy gondolkodik, hogy a pénz vagyon ma legtöbb jövedelmet a jól működő bankokban biztosít. Emiatt az indokolt technológiakorszerűsítő fejlesztéseket is elodázzák. Az állami költségvetés ma döntően a konzerválódott struktúrát, a veszteséges termelést, az alacsony hatékonyságot támogatja. A támogatások erőteljesebb csökkentése azt eredményezheti, hogy a viszszafogott pénzekből célorientáltan lehet támogatni a termelési szerkezet jóirányú változásait. E célra különböző, termelésben levő forrásokat is indokolt az iparirányítás kezébe adni. Tisztelt Országgyűlés ! A gépiparral összefüggésben szeretném megemlíteni, hogy saját erejéből nem képes az indokolt gyors változásra. A gépipar jobb piaci alkalmazkodását, versenyképességét saját gyengeségei mellett nehezíti az alapanyaggyártás és a beszállító ipar elmaradottsága. A kohászat termékei a nemzetközi követelményektől az alacsony technológiai színvonal miatt messze elmaradnak. A jelenleg gyártott termékek közül több mint 15 éve gyártásban van 66 százalék és kevesebb, mint három éve csak 5,1 százalék. A gépiparban sem lehet ok a megelégedettségre. 15 évnél idősebb a gyártmányok 16,9 százaléka, három évnél rövidebb ideje van gyártásban mindössze 22,2 százalék. A kohászati és a gépipari termékek kora jelzi a korszerűséget és szembetűnően figyelmeztet a tennivalókra. A kohászat szelektív fejlesztése elkezdődött és ez reményt sugároz a korszerű, nagyszilárdságú ötvözött acélellátás javulására. A kohászati vállalatok alkalmazkodása a gépipar f. június 30-án, csütörtökön 2084 igényeihez lassú. A minőség javulásával messze nincs arányban az árak emelkedése. Az érzékelhető, hogy a nehezebb helyzetből való kilábalás terheit a gépiparra hárítják az árak indokolatlan és nagyon gyakori emelésével. A világpiaci árak követése azt jelenti ma, hogy ezzel párhuzamosan elvárható - úgy vélem - a világpiaci színvonalú minőség is. De - sajnos - ez a gyakorlatban nem igazolódik. Említést teszek a hazai öntvénygyártásról, ugyanis ennek jelentős összefüggése van a feldolgozóipari teljesítményekkel. A feldolgozóipar igényli a korszerű, nagyszilárdságú, súlytakarékos gépépítő-elemeket. Figyelmeztető, hogy a világ öntvénytermelésében a nagyszilárdságú gömbgrafitos öntvény részaránya meghaladja a 10 százalékot, míg nálunk ez mindössze 2,5 százalék. Ez a fejlődés is az utóbbi néhány évben történt. Több fejlődő ország megelőz bennünket. A gépipar jelentős deviza-igénybevétellel pótolja importból az igényeket. A beszállító ipar hazánkban csak részlegesen alakult ki. Ennek oka az elmúlt évtizedek nem eléggé körültekintő iparpolitikája. Hosszú időn keresztül a végtermékcentrikus ösztönzés volt a jellemző. A korszerű gépesítés, gépgyártás feltételei nem lettek létrehozva. Az utóbbi években megvalósult fejlesztések néhány kivételtől eltekintve a hazai gyártásban észlelt korábbi feszültségeket oldották. A nagyvállalatok egy része autarchiára törekedve saját öntödét, kovácsolóüzemet rugógyárat és egyéb háttéripari üzemet hozott létre. A győri Rába kényszerből ezt megteheti, de nem hiszem, hogy az iparvállalatok többségének ezt kellene tennie. A gépipar rendre, de eredménytelenül kifogásolja, hogy a kovácsolt darabok minősége, súlya az esetek többségében a minimális korszerűségi igényeket sem elégíti ki. A súly átlagban 50 százalékkal több, mint a nyugati import daraboké. A felhasználó a többletsúly megfizetése mellett még arra kényszerül, hogy ezt a többletet le is kell munkálnia. A világpiaci kapcsolatunk várható erőteljes fejlődése fokozottabb igényeket támaszt a szabványosítás területén. Az MSZ szabvány igénypontjai többségében nem elégítik ki a külpiac diktálta magasabb követelményeket. Például a DIN-szabvány előírásait. Javaslom az érvényes szabványok felülvizsgálatát. Vázlatosan néhány olyan feszültségpontot érintettem, amely ma a gépipar világpiaci versenyképességének a korlátja. Az ipar egészéhez kapcsolódóan kiemelem, hogy Szolnok megye ipara főbb jellemzőiben igazodik az ország iparához. Örömünkre szolgál, hogy eddig nehéz helyzetben levő, veszteséges vállalatunk nem volt. Megyénkben készül a hűtőszekrények egésze, u kénsav 80 százaléka, a cipő, a papír- és a mezőgazdasági betakarító gépek jelentős része. A megye ipara termékszerkezetének változása a gazdálkodók számszerűleg kisebb részénél megfelelő. Egészében azonban nem elégíti ki a gazdasági kibontakozás megvalósításához szükséges követelményeket. A megyében 27 vállalatnál 1987-ben önértékelés készült a piaci versenyképesség megítéléséről. A gazdálkodók igen bőkezűen, az általuk gyártott termékek 80.9 százalékát versenyképesnek ítélték. A vállalatok piaci pozíciói az önkényes megállapí-