Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

'988. június 30-án, csütörtökön 2074 2073 Az Országgyűlés 26. ülése, 1 Ez már újra a vezetés színvonalával összefüggő kérdéskör, hogy tud-e a vezetés olyan világos, egyértelmű, ösztönző bérezési rendszert kidolgozni, amely közvetíti - mai fogalommal élve - a piac értékítéletét a dolgozóhoz. A tulajdonosi szemlélet erősödésének ez lehet az igazi hordozója, nemcsak a részvény vagy a vagyonjegy. A teljesítménybéres bányászt nem kell külön biztatni, hogy vigyázz a gondjaidra bízott milliós értékekre, gépekre, mert te vagy a tulajdonosa. Számára egyértelmű az összefüggés a teljesítménye és a jövedelme között. Amellett van erkölcsi tartása, tudja mit jelent a jól végzett munka öröme. S ez is hajtóerő, talán több is elkelne ma belőle az országban. A világos érdekviszonyokat közvetítő vezetői magatartás, belső szabályozás, amelyhez társult az időben megkezdett, a nemzetközi színvonalat és a körülményeket is figyelemmel kísérő műszaki fejlesztés, bizonyította Oroszlányban és Veszprémben is, hogy a válságágazatként számontartott szénbányászatban is lehet eredményesen dolgozni. A magyar gazdaság állatorvosi lovaként számon tartott eocén program keretében is épültek olyan bányák, mint Márkushegy, ahol a tervgazdasági bizottság által deklarált költséghatárokon belül évente több, mint másfél millió tonna szenet termelnek. De Dorogon a Lencse-hegyi üzem és a balinkai rekonstrukció is az eocén program keretében épült és hozza a várt eredményeket, csak ezekről kevesebbet beszélünk, mint a félresikerült mányi, vagy nagyegyházi bányáról. Most az eocén program a szenzáció. De azon is kellene gondolkodnunk, hogy a tanulságok levonása, a felelősök keresése, csak a sajtó és a televízió dolga-e? Volt az utóbbi években néhány olyan nagyberuházásunk, amelyeknek az értékelése tanulságos lehetne a kormánynak, a parlament ipari vagy költségvetési bizottságának. Csak a bányászattal összefüggőket sorolom. Recsken megépítettük az ércbányát - szó esett róla -, de nem gondoskodtunk az ércfeldolgozásról. Dunaújvárosban megépült a kokszolómű, de elmaradt a kokszolható szén termelésének fejlesztése, s emiatt a kokszolómű sem tud teljes kapacitással üzemelni. Megépültek a mányi, nagyegyházi bányák, erőművi célbányaként, de nem épült meg a hozzá tartozó bicskei erőmű. Ezek - durva hasonlattal élve - olyan fejlesztések, mintha a tervezett magyar autó hátsó kerekek vagy fékrendszer nélkül jönne le a szalagról. Mindenképpen javaslom, hogy készüljön tételes elszámolás arról, hogy ezek és más elhibázott beruházások hogyan terhelték meg a népgazdaságot. Tíz évvel ezelőtt még önérzetesen mondtuk - én is mondtam -, hogy nő ugyan az ország adóssága, de ettől nem kell félni, men mi nem éljük fel, hanem olyan beruházásokra költjük, amelyek kamatostól visszafizetik a felvett hiteleket. Sajnos a tények nem ezt mutatják. Ezért úgy gondolom, kevés csak annyit mondani, hogy elnézést, de tévedtünk. Azt is vizsgálni kell, hogy mikor, hol és mekkorát, esetleg azt is, hogy elkerülhető lett volna-e a tévedés, ha több körülményt mérlegelünk, vagy van-e tanulsága napjainkban a jövő döntéseinek formálása során. Hogy a bank ne finanszírozzon, a kormány ne támogasson irreális vállalati elképzeléseket - ahogy ezt Fekete elvtárs mondta a tegnapi vita során. Tisztelt Országgyűlés! Enegedjenek meg még néhány mondatot a szénbányászatról. Vallom, és már 1985-ben ezen a helyen is elmondtam, hogy a szénbányászatban is van létjogosultsága a jelenleginél normatívabb szabályozásnak. Olyan közgazdasági környezetet kell teremteni a bányavállalatok számára, amelyben van esély az eredményes gazdálkodásra a belső vállalati tartalékok mozgósításával. Sajnos nagyon lassan mozdulunk ebbe az irányba. Korábban, ha gondok voltak a szénbányászat körül, pótcselekvésként mindig az irányítási rendszer átszervezéséhez nyúltunk. Volt Egyesült Magyar Szénbányák, Szénbányászati Tröszt, újra Egyesülés, most már van Ipari Szénközpont, van kormánybiztosa is a szénbányászatnak. Csak éppen a racionális gazdálkodás hiányából és az ösztönző közgazdasági környezet hiányából eredő gondok nem fogyatkoztak. Jellemző a magyar szénbányászat produktumának ellentmondásos értékelése is. Sokan azt bizonyítják, hogy olcsóbb a hazai szén, mint a külföldi, mások pedig azt, hogy lényegesen drágább, jobban járunk, ha külföldről vásárolunk a hazai termelés helyett. Azt mondjuk, hogy a közgazdaságtan egzakt tudomány, jó lenne, ha erre a kérdésre világos választ adna, és megszűnne az az állapot, hogy ki-ki a vérmérséklete és a bányászattól való távolsága alapján foglal állást. Ebbe az irányba tett lépésként értékelhető a tervgazdasági bizottság döntése. Rögzíti azokat a határköltségeket, amelyeken belül a népgazdaság elismeri a szénbányászat ráfordításait. Bár a hozzárendelt 15 százalékos termelői szénáremelés a jobb vállalatoknál sem mindenütt fedezi a bányászatban használt anyagok áremelkedéséből, a beruházások adóztatásából, a bérbruttósításból, a bányakárok költségekbe való beépítéséből adódó többletköltségeket. A szanált vállalatoknál még rosszabb a helyzet, hiszen a tervgazdasági bizottsági döntéssel megvont támogatás lehetetlenné teszi a szanálási programban vállalt, eleve túlfeszített feladatok teljesítését. Korábban szinte számolatlanul adtuk a milliókat veszteséges utólagos rendezésére, esetenként megalapozatlan beruházásokra, nem vizsgáltuk a vállalatok belső életét, szervezettségét, azt sem, hogy drága nyugati, vagy olcsóbb lengyel bányagépet vettek-e, vagy márvány sportszékházat építettek belőle. Véleményem szerint most sem szabad jó magyar szokás szerint az egyik végletből a másikba esni. legalább a gazdaságos vagy gazdaságossá tehető vállalatrészek további működését biztosítani kell. Előre számba kell venni, hogy a szénbányászat visszafejlesztése milyen következményekkel járhat Komárom megyében is. A térségben ezt minden konzekvenciájával együtt szabad és lehet csak vállalni. Megyénk viszonylag egyoldalúan fejlett alapanyag-, energiatermelő térség. Ezért a képviselőcsoport egyetértésével kérem, hogy Komárom megye kapjon központi segítséget az egyoldalú iparszerkezet átalakításához, a várható foglalkoztatási és ellátási gondok megoldásához. Több elgondolás, iparfejlesztési elképzelés kidolgozása folyamatban van. Ezen túl szívesen részt vennénk a személygépkocsi-gyártás programjában,