Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2069 Az Országgyűlés 26. ülése, 75 a következő: két alkalommal volt 13. helyen, egyszer 17. helyen, ötször 18. helyen és 14-szer az utolsó, a 19. helyen. Ami az ipari beruházásokat illeti, ott Somogy megyével vagyunk egyáltalán nem nemes „szocialista versenyben" az utolsó hat esztendőben három alkalommal ők voltak 19.-ek, három alkalommal Szabolcs-Szatmár megye, és úgy, hogy egyetlen alkalommal nem értük el 40 százalékát az egy lakosra jutó ipari beruházásnak az országban. A csegöldi egyszeri ember erre azt mondta: nem bűnünk, hanem bajunk, hogy itt születtünk. így reagált erre, mert neki volt lehetősége elviselni ezt a bajt. Sokan persze másképpen reagálnak rá, akiknek nem volt lehetőségük, és elvándoroltak ebből a megyéből. Igaz, a felszabadulás előtt jelentős volt ez, és nemcsak az ipar hiánya miatt. Erre sem tudok az idő hiányában részletesen kitérni. De azért nagyon sokan nem tudják a jelenlevők közül, hogy 1949 és 1986 között a vándorlási különbözet - a statisztika ezt így mondja, de Szabolcs megyében ezt vándorlási veszteségnek nevezik -, a vándorlási különbözet tehát 49 és 86 között között 234 ezer fő. 234 ezer, tisztelt elvtársaim, és ebből néhány körzetben tragikus a helyzet. A Fehérgyarmat térségében levő, a régi járás 48 községének átlaga az utolsó hat esztendőben 13,6 százalékkal, Vásárosnamény környékében 10,6 százalékkal és Nyírbátor térségében 10 százalékkal csökkent a lakosság. És sokan nem tudják, hogy SzabolcsSzatmár megye ma már elsősorban nem segédmunkásokat bocsát ki. Hogy mi az ország harmadik legnagyobb szakmunkásképző megyéje vagyunk. Hogy évente 1400-1500 érettségizett, vagy szakmunkásoklevéllel rendelkező gyermekünk nem talál munkát Szabolcs-Szatmár megyében és kénytelen elmenni. És nagyon sokan nem tudják, hogy a tavaly végzettek 64 százaléka csak egy év eltelte után talált végleges munkát odahaza. Sokan nem tudják azt sem, hogy a távolsági ingázások száma, amely az 1960-as évek elején alakult ki, és majdnem végig konstans, 30 ezer körüli volt, az elmúlt években rohamosan csökkent és csak 1987-ben kétezren jelentkeztek munkáért odahaza Szabolcs-Szatmár megyében. Nyilvánvaló, hogy őket engedik el elsősorban, hiszen ők a szakképzetlenek, nekik különélést kell fizetni, útiköltséget, stb.-t. S arról nem beszélek - más alkalommal, más téma kapcsán majd más képviselőtársam meg fogja tenni -, hogy mit jelent az a tény: az itt élő emberek havi jövedelme több mint ezer forinttal kevesebb, havonta ezer forinttal kevesebb, mint máshol. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságával a kormány 1985 májusában foglalkozott. Funkciómnál fogva meghívott voltam ezen a kormányülésen és repülni szerettem volna. Hadd jelezzem tisztelt képviselő elvtársak, hogy ez év februárjában a megyei tanács a megye munkaerőhelyzetét tárgyalta és rajtam kívül már senki nem emlékezett arra, hogy a kormány 1985-ben döntött: hogyan kell segíteni Szabolcs-Szatmár megyét. Néhány más, hasonló helyzetben levő térséget képviselőtársammal együtt vallom : az ország sokáig nem viselheti el, hogy bizonyos térségeiben ilyen és ennyi 88. június 30-án, csütörtökön 2070 feszültség halmozódjon fel. Amikor vallom, hogy a közpénzeket normatív alapon és nyilvánosan kell elosztani, vallom azt is, hogy a kormánynak emellett kell rendelkeznie külön koncepcióval, külön tervvel a különösen elmaradt térségek, a térségi gondok kezelésére, vezénylésére, amely nemcsak elkülönített öszszegeket, sőt elsősorban nem ezeket tartalmazza, hanem koncepciót, hogy milyen szakmában képezzünk embereket, hogyan lehet a jó infrastruktúrát megteremteni és főleg, érdemes lenne megvizsgálni az adókedvezményt vagy adómentességet mindazoknak, akik ebben a térségben akarnak letelepülni. Az előterjesztésben foglaltakkal mi, Szabolcs-Szatmár megyei képviselők, és gondolom más, hasonló helyzetben levő képviselőtársam is egyetértenek azzal, hogy pusztán maga a foglalkoztatás - és itt megint szó szerint idézek -: maga a foglalkoztatás nem lehet szempont önmagában. De a foglalkoztatottság tartós hiánya az ilyen térségekben (és Szabolcs-Szatmár megyében is).jelentős feszültségeket halmozott fel, miközben nincs teljesen kifeszített szociális háló. És a megyében felhalmozódott feszültségek az itt élők megfeszített munkája ellenére, nem önhibájukból keletkeztek. Megoldásukhoz nem elégséges az önerő, mint ahogy sohasem volt az. Országos összefogás és segítség kell mindaddig, amíg van mód a segítségre, és ameddig nem következnek be helyrehozhatatlan hibák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most Komárom megyéből Kovács Mátyás képviselőtársunk következik. KOVÁCS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a kormány stabilizációs munkaprogramjának a sikere és a hosszabb távú kibontakozás lehetőségei nagyrészt attól függnek, hogy a gazdaság szereplőit, köztük az iparvállalatokat, vállalkozókat tudjuk-e a teljesítmények fokozására ösztönözni, tudunk-e olyan feltételeket teremteni számukra, amelyekben a teljesítménykényszer folyamatosan érvényesül. Meghatározó ilyen tekintetben az ipari nagyvállalatok köre, hiszen a társasági törvény életbelépése után sem várható, hogy gyors átrendeződés menne végbe a magánszféra, a kisvállalkozások vagy a külföldi tőkével működő vállalkozások javára. Éppen ezért lényeges, hogy nagyvállalataink működőképességére, a jól működők fejlesztésére, versenyképességének, gazdasági teljesítményeinek fokozására nagyobb figyelem irányuljon. Mondjuk már egy ideje, hogy a jól működők zöld utat kapnak, eredményük nagyobb hányadát fordíthatják fejlesztésre, beruházásra, mint a korábbi időszakban. A gyakorlat pedig az, hogy a prosperáló vállalatok lehetőségei nem bővültek szándékaink szerint. Ugyanakkor elnéztük, hogy az új adórendszer bevezetésekor a támogatott vállalatok korábbi költségvetési támogatásuk jórészét beépítsék az áraikba, és a teljesítményeik fokozása nélkül hozzájussanak a megszokott nyereséghez. Gondolom, ebben kell keresni az okát, hogy a tervezett termelői árcsökkenés nem következett be az év elején. A kormánytól következetes magatartást várunk ezekben a kérdésekben. Addig, amíg nincs igazi verseny, nincs valós piaci