Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2057 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2058 lémák, jelenségek korántsem csak az iparban gyökereznek és nagyon lényeges dolog, hogy ezt felismerjük. Sok a negatívum a társadalompolitikában, a gazdaságpolitikában, a pénzügypolitikában meghozott vagy elmaradt döntéseknek a hatása, következménye, lecsapódása. Az eredményes változáshoz olyan politikai, társadalmi és közgazdasági környezetet kell teremtenünk, amely gyorsítja a vállalatok műszaki haladását, a világpiaci viszonyokhoz való gyors alkalmazkodást, az ipar megújulását. A világgazdasághoz való illeszkedés szükségessége a világ minden országát kisebb-nagyobb mértékben érintette. A 70-es években végbement anyag-, energia-, árrobbanás hatásainak kiküszöbölése érdekében az ipari országokban a műszaki fejlesztés a korábbiaknál is nagyobb prioritást kapott. A fejlett ipari országok gyors műszaki fejlesztéssel két-három, maximum négy év alatt részben vagy egészben ki tudták egyenlíteni a nyersanyag- és energiaárak gyors ütemű emelkedése következtében előálló veszteségeket. Mint ismeretes, nekünk ez nem sikerült. Mi nem tudtuk elérni. De vajon el tudjuk-e érni a jövőben? Van-e kiút ebből a helyzetből? Válaszunk az, hogy van. Hogyan és merre kell elindulnunk? Századunk utolsó évtizedében az ipar olyan versenykörnyezettel találkozik, amelyben két tényező fogja betölteni a motor szerepét. Az egyik a műszaki haladás, a műszaki fejlődés, amely a tudományos-technikai forradalom minden jellegzetességét és tendenciáját magán viseli, a másik a nemzetközi munkamegosztás, amely az európai piac integrált lehetőségeiből és a KGST elengedhetetlen megújulásából is következik. Ennek a két fő iránynak megfelelően kell cselekednünk. A reformot is ennek figyelembevételével kell végrehajtanunk. Rendkívül fontos, hogy reformintézkedéseinknél mind a két célkitűzés a figyelem középpontjában legyen. Itt reagálnék arra a tegnap elhangzott egynéhány észrevételre, ami a kétszintű bankokkal kapcsolatban elhangzott. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy ez jó reformintézkedés volt, de nem osztjuk a véleményeket azzal, hogy most már örömtüzet lehet gyújtani ennek a két bankrendszernek a sikeres működéséért. Mi nagyon sok negatívumot tapasztalunk a két bankrendszer gyakorlati működésében, olyan jelenségeket tapasztalunk, amelyekre a későbbiek során még vissza kell térni. Tehát maga a formáció helyes és támogatandó, azonban az itt jelentkező negatív tendenciák mindenképpen kiküszöbölésre várnak. Az ipari bizottság véleménye, hogy a termékszerkezet-átalakítás alapvetően vállalati kategória, de a szerkezetátalakítást kiváltó, kikényszerítő és elősegítő gazdasági feltételek és társadalmi környezet kormányzati feladat. Olyan szemléletű szabályozás kell, amely nem a korlátozásra helyezi a hangsúlyt, hanem a széles körű vállalkozói feltételeket biztosítja a vállalatoknak, vállalkozóknak. Ez szemléletben jelentős különbség. Jelenlegi nehéz gazdasági helyzetünkben a feldolgozóipar és ezen belül a gépipar piacorientált fejlesztését szorgalmazták a képviselői hozzászólások. A feldolgozóipar közvetíti leggyorsabban és legerőteljesebben a nemzetközi műszaki fejlődés impulzusait az ipar és a gazdaság valamennyi ágazata felé. Szót emeltek képviselőtársaim amiatt is, hogy az iparon belül a hagyományos sikerágazatok az elmúlt évtizedekben indokolatlanul háttérbe szorultak. A termelési kultúrák fejlesztését visszafogtuk és nem megfelelően fokoztuk azokkal a modern elektronikai és informatikai hatásokkal, amelyek e klasszikus ágazatot is termelékenyebbé és hatékonyabbá tudták volna tenni. Hasonlóképpen szót emeltek amiatt is, hogy a magyar ipar régi betegségén, végtermékcentrikusságán sem sikerült az elmúlt évtizedekben változtatni. A háttéripar problémája is régi gond, amelyben lényegi előrehaladásról nem lehet beszámolni. Ez rendkívül súlyos importkényszert nehezít az iparra és a gazdaságra. Az ipar megújulásában kiemelkedő szerepe van az olyan gazdaságpolitika tudatos kialakításának, amely felöleli mindazokat a közgazdasági és társadalmi feltételeket, módszereket, eszközöket, amelyek a mikroszerkezet gyorsütemű átalakításához elengedhetetlenül szükségesek. Ezekkel mai gazdaságpolitikánk még adós. Nagyon reméljük, hogy az ipari bizottság javaslatait is figyelembe véve a közgazdasági és társadalmi feltételeket a kormány és annak intézményrendszere rövidesen kidolgozza. Erre utalt Villányi elvtárs is és reméljük, hogy mihamarább ez a Parlament plénuma elé kerül. Ezzel összefüggésben engedjenek meg néhány képviselői észrevételt. Mi vitathatónak tartjuk azt a szemléletet, hogy a vállalatokat szorító szabályozási rendszerünk azért nem lazítható, mert szűk a makrogazdaság mozgástere. A kifejezetten rövid távú és részletegyensúlyokra orientáló szabályozás az ipar és a gazdaság szerkezetének torzulásához vezet. Ezt tapasztaljuk a gyakorlatban. Megfelelő mozgástér valódi, tehát nem fiktív piac vagy piaci ösztönzés nélkül nehezen képzelhető el az ésszerű vállalati magatartás, a rugalmas szerkezetváltás. A képviselők egyetértettek azzal is, hogy a versenyképtelenség részben abból fakad, hogy a gazdasági környezet számos eleme elentétesen orientált, semlegesíti az ösztönzést. Maga az exportösztönzési gyakorlat is tele van ellentmondásokkal, eszköztára szegényes és sematikus. Tarthatatlan, hogy míg az exportot elsősorban piaci eszközökkel kíséreljük meg ösztönözni, addig az importgazdálkodást merev rendszerben működtetjük. Az ár- és bérrendszer reformjával, az adórendszer korrekciójával el kell érni, hogy a gazdaság, s ezen belül az ipar, az iparvállalatok helyesen orientálódjanak és azt, hogy a jól működő iparvállalatok eszközarányos nyereségszintje haladja meg a hitelek kamatszintjét, mert enélkül nem képzelhető el sem a külföldi tőke, sem a belföldi megtakarítások számottevő bevonása a termelőszférába. Az áru, a munkaerő és a tőkepiac szerves egységének fokozatos létrehozásával fel kell gyorsítani az erőforrások gazdaságosabb eloszlásának folyamatát és meg kell szüntetni a forint sokszínű pántlikázását. Ennek egy részét Villányi elvtárs szintén ígérte, hogy a legközelebbi időben változás lesz. A fejlesztési források bővítéséhez a külföldi tőke beáramlását a jelenleginél is kedvezőbbé és gördülékenyebbé kell tenni.