Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2045 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2046 nevezett válságágazatoknak, miközben a húzóágazatok vállalatai egyre kevesebbet fordíthattak fejlesztésre. A legsúlyosabb következménye ennek az időszaknak a műszaki oktatás, kutatás és fejlesztés háttérbe szorulása, leértékelődése volt. A rövid távon elérhető sikerekre való törekvés mellett ebben némi szerepet játszott a pénzügyi eszközök és a szervezetiintézményi reformok várható hatásainak a túlbecsülése is. Múltunk eddigi négy évtizedének áttekintése alapján elmondható, hogy a tagadhatatlan s büszkeségre is feljogosító olyan eredmények mellett - mint az ország gazdaságának kétszeri újjáépítése, az iparosítás, a villamosítás - az ipar szerkezetének fejlődését téves iparpolitikai intézkedések eltorzították, elszakították a hazai lehetőségektől és hagyományoktól. A főbb célokat a központi - s a feladatokat túlrészletező - programok ugyan többé-kevésbé helyesen fogalmazták meg, ám az ipari háttér megalapozására kevéssé ügyeltek, és mindaz a tevékenység, amely ezekből a programokból kimaradt, elvesztette a fejlődés lehetőségét. Ez az út további szerkezeti aránytalanságok kialakulására vezetett. Az egyensúlyhiány miatt beszűkült források, a veszteséges tevékenységek további életben tartására törekvő erők megakadályozták az ipari szerkezet folyamatos, egészséges irányú és mértékű fejlődését. Figyelmünket a múlt értékeléséről a jövő feladataira fordítva arra kell választ adnunk, hogy okulva az elkövetett hibákból, hasznosítva a levont következtetéseket, s figyelembe véve az Ipari Minisztériumban 1968-ban kidolgozott szerkezetfejlesztési koncepciót is, miként határozhatjuk meg a szerkezetfejlesztés helyes irányát és érhetjük el az átalakítás meggyorsítását. Mindenekelőtt látnunk kell, hogy ezt a munkát ugyan el lehet és el is kell kezdeni, meg is lehet gyorsítani, de nem lehet befejezni. Nem egy állandó, hanem egy folytonosan távolodó célt kell követnünk. Ezért el kell sajátítanunk a gyors igazodás, az új elgondolások és eljárások gyors alkalmazásának a képességét. Ez a feladat számunkra azért rendkívüli és ellentmondásos, mert - eltérően a nálunk sokkal fejlettebb gazdaságú országoktól - az övékhez képest nekünk jóval kevesebb forrás áll rendelkezésünkre az ipari szerkezetváltás megindításához, ám náluk sokkal gyorsabban kellene azt végigvinni, ha valaha is fel akarunk zárkózni teljesítményükhöz. Ezt egyetlen ország sem képes önmagára hagyatkozva megoldani, a siker tehát mindenekelőtt azon múlik, miként tudunk hatékonyabban beépülni a világgazdaságba, hogyan kapcsoljuk fejlődésünket a másokéhoz és hogyan tudunk érdekeltséget kelteni abban, hogy velünk a kölcsönös előnyök alapján az eddiginél jóval nagyobb arányban működjenek együtt. Sorsdöntő, hogy az egyszerű kereskedelmi-áruforgalmi kapcsolatok mellett egyre nagyobbra növeljük a szellemi termékek, az ismeret és a tapasztalat behozatalát. A siker továbbá azon is múlik, miként változtatjuk meg fejlesztéspolitikánkat és az annak fontos részét képező beruházáspolitikát. Mindkettőt a továbbiakban alá kell rendelnünk a befektetéspolitikának, amelynek a fejlesztés, a beruházás csak egyik, de nem kizárólagos, nem is mindig a legcélravezetőbb lehetősége, s amelynek sikerességét a szocialista gazdaságban is a rövid megtérülési idő és a magas megtérülési arány kell hogy jellemezze. Ha úgy döntünk, hogy a beruházásra fordítjuk a pénzt, azt is másként kell befektetnünk, mint eddig. Ugyanis az ipari szerkezetváltás ma már nem új gyáróriások építését jelenti, hanem a meglevők generációs megújítását, többnyire a létszám és a létesítményméretek csökkenése mellett, továbbá a kutatás, a fejlesztés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagának és eszközrendszerének gyökeres átalakítását. Ennek pedig előfeltétele az ismeretek mélyreható átformálása és a tudásszint gyors, jelentős növelése. A befektetés lehetőségei között ezért első helyre kell sorolnunk az oktatást, a szakemberek elméleti és gyakorlati képzését. Ezt az alkalmazott kutatásra, a műszaki fejlesztésre, új szervezési és irányítási eljárások bevezetésére szükséges ráfordításoknak kell követni. A szerkezetváltással kapcsolatban fel kell tenni a kérdést; milyen erők milyen módon vezéreljék a menetét, egyáltalán: kell-e vezetni a szerkezetváltást? A kormánynak is választania kell: vezérelni, irányítani vagy inkább szabályozni akar-e? Sokan nyomatékosan követelik, dolgozzuk ki a szerkezetváltás területekre bontott, részletes programját határidőkkel, felelősökkel, vagyis vállaljuk az irányítást. Mások úgy látják: az a legcélszerűbb, ha nem avatkozunk be a részletekbe még a szabályozás eszközeivel sem. Gazdasági reformjaink koncepciójához nem a kormány távolmaradása, hanem a részvétele; nem a vezérlés, hanem a szabályozás eszköze illeszkedik; a vezérlés és az irányítás csak kivételes eszköz lehet abban az esetben, ha a szabályozás valamilyen tevékenységre nem hat elégséges mértékben. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben először azokról a tevékenységekről szeretnék szólni, amelyeknél a szerkezetátalakulás nem érhető el kizárólag a szabályozás hatásaival, irányításra is szükség van, s amelyek iránt a közvélemény különösen nagy érdeklődést tanúsít. Először az energiaipar helyzetét említem, mivel a biztonságos energiaellátás a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének nélkülözhetetlen előfeltétele. Ma már 2010-ig tekintünk előre, mert az energiamérleget befolyásoló intézkedések végrehajtásához hosszú idő szükséges. Ezek között egyfelől forrásbővítőek - erőműépítés, energiaimport -, másfelől az eddiginél sokkal nagyobb súllyal fogyasztáscsökkentők is szerepelnek. Ipari szerkezetünk elmaradását az is jelzi, hogy gyártástechnológiánkban hazai adottságainkhoz képest túl nagyra nőtt az energiaigényes szakmák részaránya; az is, hogy az egész ipar fajlagos energiafogyasztása 20-30 százalékkal magasabb, mint a fejlett ipari országokban. Ezenkívül elsősorban az általunk gyártott termékek műszaki színvonalának elmaradottsága miatt a közösségi és lakossági fogyasztás is túl magas. Az igények gyorsabban növekednek, mint a meg-