Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2033 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2034 mányt, a pénzügyi apparátust a támogatások csökkentésében. Ezt mi szívesen vállaljuk. Amint már említettem, ebben azonban megfelelő felelősséget és hátteret kell kapnunk a parlamenttől, a politikai intézményrendszertől. Úgy érezzük, hogy ma ebben a megfelelő arány még nem alakult ki. Ugyancsak zöld út adható annak a követelésnek, hogy következetesebben, határozottabban lépjünk fel a veszteséges gazdálkodókkal, vállalatokkal szemben. Ez nyilvánvalóan konkrétan a felszámolási eljárás határozottabb érvényesítését, a szanálási feltételek szigorítását jelentik. ígérhetem, hogy a magunk részéről ezt a gyakorlatot már a közeljövőben határozottabban alkalmazzuk. Javasolta a terv- és költségvetési bizottság, hogy a jövőben ne vegyünk fel veszteségrendezésre, gazdaságtalan vállalatok szanálására hitelt, ne bocsássunk ki kötvényeket. A magam részéről ezzel is teljes mértékben azonosulni tudok. A parlament zárszámadási tárgyalásának új rendjére a terv- és költségvetési bizottság új javaslatokat terjesztett elő. Szeretném a magam nevében kifejezni, hogy mindazzal, ami e tekintetben a pénzügypolitikát érinti, teljes mértékben egyetértek. Már utaltam a folyamatelemzés mélyítésére, megítélésem szerint az állami és politikai intézményrendszer továbbfejlesztése keretében megvizsgálandók és elfogadhatók azok a javaslatok is, amelyek a legfőbb számvevőség vagy a Magyar Nemzeti Bank új jogállására vonatkoznak. A vitával kapcsolatban egy bizonytalan, egy határozottabb ellenvéleményt szeretnék mondani. Az első, ami itt is megnyilvánult, más vitákból is egyértelműen kitudódik, és amit őszintén szólva még pártértekezletünk elfogadott dokumentumából sem tudok összerendezni, az, hogy a fogyasztói ágazatok rendre olyan igényeket terjesztenek be, amelyek jövedelemtermeléssel nincsenek alátámasztva. Ez együttesen állandósítja gazdaságunkban az egyensúlyhiányt, ezeket felvállalni közgazdasági érdekkel és meggyőződéssel nem lehet. Szeretném megmondani, hogy itt nagyon sok olyan javaslat hangzik el, amikor valahonnan meglevő forrásokat át kívánnak csoportosítani más ágazatokhoz. Ezek természetesen elvégzendő feladatok. És ezért a sorbanállók közé én is szeretnék beállni, mert mi a megtakarítások egy részét - az Önök itt is sürgetett javaslatainak megfelelően a költségvetési hiány csökkentésére képzeljük el. A másik oldal: itt azt is mérlegelni kell, hogy a vállalati szektor számára milyen mozgásszabadságot adunk, mert meggyőződésem, hogy a kibontakozási programot csak abban az esetben tudjuk felgyorsítani, ha a vállalatok megújulására, műszaki fejlesztésére, korszerűsítésére a jelenlegi forrásoknál nagyobb eszközöket hagyunk vissza. Ezek együttes mérlegelése alapján lehet csak dönteni ebben az alapvető kérdésben. Ezért szeretném megismételni, s szeretnék megerősítést kapni ahhoz az irányvonalhoz, amit expozémban is kifejtettem. Tehát jelenlegi helyzetünkben az ellátás színvonalát fejleszteni tudjuk a tudományos-műszaki kutatásban, fejleszteni vállaljuk az oktatásban, megőrizni vállaljuk az egészségügyben és függővé kell tennünk, nem vállalhatunk garanciát a reálérték megőrzésére az ellátások egyéb területein. Ennél nagyobb tehervállalás költségvetési pénzügyi oldalról, gazdaságpolitikai oldalról ma szubjektivizmust, voluntarizmust jelentene gazdaságpolitikánkban. Erre pedig már jó néhány példa volt. A másik, amiről - mint említettem - nem tudok ilyen határozott véleményt mondani: elhangzott az a megállapítás, hogy a nagyberuházások területén túlvállalta magát a költségvetés. Én a költségvetési kiadások fejlesztési nagyságrendjét nem tartom kifejezetten soknak - ezt szeretném megmondani -, természetesen ez nem azt jelenti, hogy azok hova fordítását, belső szerkezetét nem lehet javítani, de azt gondolom a fő iránynak annak kell lenni, hogy ezt az eszközt struktúrapolitikánk szolgálatába állítsuk, ténylegesen ne veszteséges, lassan megtérülő beruházásokba fektessük, hanem gyorsan megtérülő, jövőt építő fejlesztésekre csoportosítsuk át. Én tehát nem elsősorban a nagyságrendet látom túlzottnak, hanem annak belső szerkezetét, hovafordítását. A fegyveres testületek kiadásaival két képviselő elvtárs foglalkozott. Véletlenül éppen mindketten orvosok : dr. Lestár Lászlóné és dr. Király Ferenc. Négy megjegyzést szeretnék ehhez fűzni. Az évközi bővülés a fegyveres testületek előirányzatainál természetesen nem pénzügyminisztériumi és nem is kormányzati hatáskörben történt. Szeretném megmondani ennek két okát. Az egyik, hogy mint más költségvetési szervezetnél, így a fegyveres testületeknél is központi tartalékban volt előirányozva a bérbruttósítás bérkihatása és a bérpolitikai intézkedések. Ennek lebontása természetesen a parlament által jóváhagyottan, évközben történik, s ez megjelenik évközi többletkiadásként. A másik tényező - ugyanúgy, mint más költségvetési szerveknél - a saját gazdálkodásuk tevékenységéből eredő többletbevételek természetesen évközi többletfelhasználásra is jogcímet adnak. A hadseregnél ilyen az őszi munkákban, más polgári munkákban való részvétel bevétele. Ezek jelennek meg évközi többletkiadásként. Nem valamiféle eltitkolt vagy parlament által nem jóváhagyott évközi többletkiadások tehát. A másik megjegyzésem: az elmúlt hosszabb időszakot tekintve megvalósul az a felszólalásokban elhangzott követelmény, hogy a fegyveres testületeken belül lényegesen gyorsabb ütemben növekszik a belbiztonsági, a belügyminisztériumi kiadások aránya. Ez - azt gondolom - teljes mértékben indokolt, összhangban van azzal a törekvéssel, amit nem tudunk sajnos nem létezőnek tekinteni, hogy idegenforgalmunk növekedése, a bűnözés hazai terjedése az eddiginél nagyobb társadalmi kiadások vállalását teszi szükségessé az ezzel foglalkozó szervezetekben. Valamiféle megjegyzés, kritika érte a hadsereg készletezését. Azt hiszem, olyan hadsereg, amely készlettel nem rendelkezik, nem létezik a világon. És ha ezek jól vannak zsírozva, s zsírozva állnak, annak csak örülhetünk. Mindezeket figyelembe véve is szeretném megmondani, hogy teljes mértékben egyetértek és azt hiszem, ez a dolog lényege, a felszólaló képviselőknek azzal a törekvésével, hogy fegyveres testületeink védelmi ágazatai kiadásait az új politikai helyzethez, ahhoz