Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-26

2031 Az Országgyűlés 26. ülése, 1988. június 30-án, csütörtökön 2032 (Elnök: Horváth Lajos - 9.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkezdjük mai ülésnapi munkánkat. Mindenekelőtt köszöntöm tegnap megválasztott új országgyűlési képviselőinket: dr. Tóth Károlyt (taps) és Viczián Jánost (taps). Kívánunk nekik eredményes munkát, jó egészséget. Tisztelt Országgyűlés! Most dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter elvtársat illeti a vitazáró szó. DR. VILLÁNYI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni az élénk, munkánkat segítő állásfoglalásokat, véleményeket, kritikákat. Ez utóbbiból is szépen kijutott az előterjesztőnek is, a pénzügyi munkának is. Jó dolog számunkra, hogy a beterjesztett zárszámadás helyzetértékelését, annak irányvonalát mind a terv- és költségvetési bizottság állásfoglalása, mind a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága részéről Nyers Rezső elvtárs támogatta, elfogadta azt. A vita az én értékítéletem szerint megerősítette a kormány gazdaságpolitikájának, pénzügyi politikájának fő irányvonalát. Hangsúlyozták a vitában, hangsúlyozta a résztvevők jelentős része: Fekete János, Puskás Sándor, Fehérné Eke Katalin, Szirtesné Tomsits Erika, hogy a jelenlegi időszakban és ebben az évben nem az eddigi gyakorlat egyszerű továbbfolytatásáról az eddigi politika folytonosságáról van szó, hanem minőségi változást kell elérnünk ebben az esztendőben. Ez kiemelten vonatkozik a költségvetés múlt évben elért hiányának radikális csökkentésére, s vonatkozik a külkereskedelmi mérleg, a nem rubel elszámolású fizetési mérleg hiányának lényeges csökkentésére is. A vita követelményt támasztott az állami gazdaságirányítással, a pénzügyi munkával szemben. Nem fukarkodtak a kritikával. Mi ebben az igényesség növelését látjuk. Azokat a konkrét javaslatokat, amik elhangzottak, magunkévá tesszük. Ilyennek tekintem a költségvetési és hitelkapcsolatok alaposabb elemzését, feltárását, parlament elé terjesztését, a tervés költségvetési bizottság igényét a folyamatelemzések alaposabb elvégzésére, az adósságállományunknak - a belső és külső adósságállománynak - a folyó gazdasági munkára, gazdaságpolitikára való hatásának felmérését, az ebből adódó következtetések eddiginél jobb hasznosítását. Egyetértek azzal a javaslattal is, amely ajánlotta, hogy a KGST mellett a nemzetközi munkamegosztásba intenzívebben kapcsolódjunk be, a nemzetközi pénzintézetekkel való kapcsolatrendszerünkből adódó előnyöket az eddiginél jobban hasznosítsuk, aknázzuk ki. Azt gondolom, hogy egy ekkora méretű országnak, mint hazánk, nincs is más alternatívája, mint az ebbe a nemzetközi munkamegosztásba való hatékonyabb bekapcsolódás. A terv- és költségvetési bizottság elhangzott előadói beszédével kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy azokkal a véleményekkel helyzetelemzésekkel - és ezt megerősítették más felszólalások is - egyet lehet érteni. Én külön szeretném kiemelni, hogy teljes mértékben azonosulunk a költségvetés újraelosztó szerepének jövőbeni csökkentésével, azonban ez nem egyszerű dolog, ez hosszú folyamat, és szeretném hangsúlyozni, hogy ez igényli a parlament, a kormány egészének, a társadalmi szerveknek a támogatását is. Ugyanis a költségvetés újraelosztó szerepének csökkentése alapvetően a jelenleg ésszerűtlenül kiterjedt támogatásoknak a csökkentésén valósulhat meg. Ezt mi teljes szívvel magunkra vállaljuk, ennek összes konfliktusával együtt. Szeretnénk kérni azt a segítséget, hogy az ebből adódó következményeket saját körzetükben, saját vállalatuknál is vállalják. A nagymértékű, jelenleg összehalmozódott támogatások okait én három tényezőben látom. Először is: a 70-es évek elején elmaradt az akkorra tervezett ár-, adó- és valutareform. Ez együtt járt már akkor a támogatások egy jelentős mértékű halmozódásával. A második tényező, hogy hazánk nem ragált megfelelően a kétszeri világpiaci árrobbanásra. Azt hittük, hogy ez nem hat megfelelően vagy megfelelő mélységgel hazánk gazdaságára, az ebből adódó hatásokat alapvetően a költségvetés vállalta, ami további támogatáshalmozódással járt együtt. Végül az okok között szeretném megemlíteni a 80-as évek elején az infláció - a hazai infláció - művi csökkentésére vonatkozó álláspontot, amely szintén költségvetési támogatásigények gyarapodásával járt együtt. Ezeket a tanulságokat is le kell szűrnünk: támogatáspolitikánknak következménye van, és szeretném nagyon hangsúlyozni, hogy ezt a támogatástömeget a vállalatok hatékonyságjavulással gyorsan ellentételezni nem képesek. Ha tehát erre az útra térünk, akkor ennek következménye az, hogy az idei, viszonylag magas inflációs ráta tovább is nőhet az eddig elképzelt fogyasztói árszint akkor nem valósítható meg. Ennek a következményeit kell akkor közösen vállalnunk. A támogatásokkal kapcsolatban több javaslat, megjegyzés hangzott el. Szirtesné Tomsits Erika különösen a szocialista exporthoz kapcsolódó támogatások összegszerűségét hangsúlyozta, számszerűen is bemutatta. Én e tekintetben Nyers Rezső elvtárs felfogásával azonosulok, amely abból indul ki, hogy hazánk termelői és fogyasztói árrendszere alapvetően eltér a velünk partnerviszonyban álló KGST-országok árrendszerétől, tehát a velük való áru- és gazdasági kapcsolatok beágyazása a hazai gazdaságba csak rendkívül sokrétű pénzügyi hidakkal valósítható meg. Ezért itt önmagában csak a támogatások vizsgálata nem helyes. Szeretném megemlíteni, hogy mi a szocialista importon egyidejűleg 33 milliárd bevételt is realizálunk. Tehát a kettő együttesen ítélendő meg. A másik megjegyzés: a fogyasztói árkiegészítések nagyon sok torzulást is tartalmaznak jelenlegi méretükben. Én tehát ezek revidiálását, újrarendezését, szintjüknek csökkentését indokoltnak tartom az elkövetkező időszakban. Kétségtelenül ezek rendkívül erőteljesen érintenek különböző társadalmi rétegeket, és világos, hogy megvalósításuk egyidejűleg szociálpolitikai intézkedések elhatározását is jelenti. A harmadik dolog - talán már utaltam is rá -, hogy többen is következetességre buzdították a kor-