Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1947 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1948 erőteljesen érinti a jól gazdálkodó vállalatok nagy számát és ilyenformán pénzügyi, gazdálkodási, termelési zavarokat okozhat az egész gazdaságban, sőt a konkrét intézkedések késedelme veszélyeztetheti a kormányprogram részét képező élelmi szer termeié si terv teljesítését is. S azért hadd mondjam még itt el, hogy mennyire nem valamiféle veszteséges gazdálkodást kompenzáló támogatást, segítséget kérünk, hogy azért ezek a hitelek igen kemény, 13—15%-os kamattal járnak, amelyek közel háromszorosan haladják meg a gazdaság eszközarányos jövedelmezőségét. Szeretném nyomatékosan kihangsúlyozni, hogy e tárgyban nincsenek ellentétek a kormány, a parlament és a vállalatok között. Ha mindannyian a kormányprogram végrehajtásán fáradozunk, a forgalomban lévő pénzmennyiség csökkentésére már csak az elkerülhetetlen keresletszabályozás érdekében is szükség van. De arra is szükség van, hogy ezt úgy hajtsuk végre, hogy az élelmiszergazdaság teljesíthesse a vele szemben támasztott követelményeket. Ez jelenleg nincs biztosítva. Az eddigi kormányintézkedések nem kielégítőek, mert a pénzbevonás lassítása egyfelől csak rész- és átmeneti megoldás, csak csökkenti a gondokat, másfelől nem felel meg a pénzforgalom-szűkítés követelményeinek sem. Kérek tehát hathatós, gyors és konkrét intézkedést olyan hitelezési gyakorlat bevezetésére, amely figyelembe veszi az élelmiszergazdaság erősen szezonális jellegét, a termelés hosszú átfutási idejét, és a rendkívül magas készárukészletezetést is. Hogy a pénzbevonás azokról a helyekről történjen, ahol valóban fölösleges pénzek és készletek vannak jelen, ne járjunk úgy, mint a viccben szereplő egyszeri ember, aki a Dohány utcában vesztette el a pénzét, de a körúton kereste, mert ott van világos. (Enyhe derültség.) Ennek a kérésnek a végrehajtásában minden nap számít, tehát a konkrét intézkedést várom, ami tudom, nem egyszerű, mert eléggé ellentétes szempontokat kell érvényesíteni, de halaszthatatlan. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke válaszol. Dr. TÍMÁR MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtárs! Az interpellációra adandó válaszom voltaképpen kiegészítése annak a tájékoztatásnak, amely Villányi Miklós pénzügyminiszter részéről hangzott el. A magam részéről is szeretném hangsúlyozni, hogy az 1988. évi népgazdasági terv fő céljainak megvalósítása - és ezek között is a külső és belső egyensúly megszilárdítása - elengedhetetlenné teszi a szigorú fiskális és monetáris politikát. A tőkés adósságállomány növekedését a magas adósságszolgálati terhek miatt is korlátoznunk kell, következésképpen alapjában véve belső forrásainkra kell támaszkodni. A szigorú, a vásárlóerőt ésszerűen korlátozó hitelezési gyakorlat elengedhetetlen az inflációs folyamatok akadályozása szempontjából is. Úgy ítéljük meg azonban, hogy a hitellehetőségek korlátozása nem olyan mértékű, hogy az elviselhetetlen terheket róna a gazdaságra. Szeretném megismételni azt, hogy a forgóeszköz-hitelek állománya öszszességében nem csökkent, több mint egy év óta, és ugyanezt lehet elmondani a rövidlejáratú forgóeszközhitelek állományáról is. Lényegében változatlan szinten maradt a mezőgazdaság és az élelmiszeripar részére kihelyezett forgóeszköz-hitelek, illetve rövidlejáratú hitelek állománya is. Ebből a szempontból nem hagyható figyelmen kívül, hogy az élelmiszergazdasághoz tartozó üzemek nemcsak a számlájukat vezető bankoktól kaptak és kapnak hitelt, hanem más bankoktól, illetve szakosított pénzintézetektől is. Azt nem vitatom, hogy a szigorúság érvényesült az említett tényeket is figyelembe véve, mert kétségtelen, hogy a hitelek állománynövekedése nem követte a termelés és a forgalom folyóáron mért növekedését. Ez nem is volt cél. Ami a beruházási, fejlesztési hiteleket illeti, ezek állománya az élelmiszergazdaságban több milliárd forinttal nőtt az elmúlt évben. Tisztelt Országgyűlés! A bankrendszer átalakítása, a kereskedelmi bankok és a szakosított pénzintézetek hálózatának létrejötte megváltoztatta a feladatköröket is. A Magyar Nemzeti Bank nem foglalkozik közvetlenül a vállalatok és szövetkezetek hitelezésével. Hitelkapcsolatban a kereskedelmi bankokkal és szakosított pénzintézetekkel áll, ezek számára forrásaik kiegészítésére refinanszírozási hiteleket nyújt. Az összes forgóeszköz-hitelen belül a jegybanki refinanszírozás jelenleg körülbelül 47 százalék. A refinanszírozás, ami tehát a bankok és pénzintézetek saját forrásainak kiegészítésére szolgál, önmagában nem határozza meg a bankok hitelkibocsátó-képességét, bár nem lebecsülendő tényező. A hitelezésben a szelektivitás megvalósítása a vállalatokkal és szövetkezetekkel kapcsolatban álló bankok feladata. A kereskedelmi bankoknak úgy kell irányítani üzletpolitikájukat, hogy a szezonális igényekre időben felkészüljenek. Ez nem minden esetben történt meg. Amikor érzékelni lehetett az év elején, főleg a mezőgazdaságban jelentkező pénzellátási problémát, melynek részletes okait itt most nem elemzem, a kormánnyal konzultálva február elején intézkedések történtek annak érdekében, hogy az egyensúlyra irányuló gazdaságpolitikai célok sérelme nélkül áthidaljuk a felmerült nehézségeket. Ennek megfelelően a pénzügyi szigorítással kapcsolatos intézkedéseket az eredetileg elgondoltnál lényegesen hosszabb idő alatt, több hónappal elhalasztva továbbütemezve hajtjuk végre. A feladatok ütemezése során figyelembe kell venni menet közben a vállalatok, a bankok, a költségvetés, az egész népgazdaság likviditási helyzetének az alakulását. Az említett februári megállapodást követően, mintegy 10 milliárd forintos összegben — és ez konkrét intézkedés Kovács elvtárs - további lépések történtek — ez a második konkrét intézkedés volt — a bankok hitelnyújtási lehetőségeinek bővítésére, elsősorban annak érdekében, hogy az élelmiszergazdaság