Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1945 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1946 Vitathatatlan viszont, hogy Budapesten elsősorban a peremkerületekben, így a XVI. kerületben 23 felmondás, a XVIII. kerületben 1, a XIX. kerületben 3, és a XX. kerületben 31 felmondás történt, a más kerületekben egy-két ilyen felmondásra került sor. A képviselő elvtársnő is említette, hogy ezek a kereskedelmi egységek kivétel nélkül veszteségesek, így tehát az üzemeltetőket nem annyira a gazdasági kényszer, mint inkább az ellátási felelősség, vagy ha úgy tetszik, az ellátási kötelezettség ösztökélte, hogy panaszt tegyenek, vagy ezt az ügyet szóvá tegyék. Valóban, minket megkeresett a Fővárosi Tanács, de a rendelet módosítását akkor sem tartottuk indokoltnak. összefoglalva: változatlanul az a véleményünk, hogy a minisztertanácsi rendeletet nem szükséges módosítani. Az Önök által jóváhagyott VII. ötéves terv tartalmaz kiskereskedelmi fejlesztési állami támogatást, amely minden évre - nem olyan óriási összegekben, mint Ön mondta, de — lényegében a Kereskedelmi Minisztérium rendelkezésére áll. Azt ígérhetjük Marjai elvtárssal együtt, hogy az 1989. évi tervkészítése során erre a budapesti peremkerületi feszültségre koncentrálva, ennek a támogatásnak egy lehetséges részét az itteni problémák megoldására fogjuk fordítani. Kérem, hogy a válaszomat szíveskedjenek elfogadni. ELNÖK: Kérdem Tóth Attiláné képviselőtársunkat, elfogadja-e? TÓTH ATTILÁNÉ: Én a választ tisztelettel elfogadom. Remélve azt — bár ugyan Somogyi elvtárs ecsetelte, hogy elsősorban Budapest peremkerületeiben gond ez, de úgy érzem, ott elég nagy gond —, hogy legalább olyan látványosan lehet majd javulást elérni ezekben a dolgokban a Somogyi elvtárs által említett segítséggel, mint amilyen gyorsan végül is ez a helyzet kialakult a rendelet megjelenése kapcsán. Ebben az esetben ugyanis azt hiszem, hogy további interpellációra nem kényszerülök majd. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdezem az országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon! (Megtörténik.) Köszönöm. Ki van ellene? Nincs senki. Ki tartózkodott a szavazástól? Senki. Az országgyűlés a miniszteri választ elfogadta. Következik Kovács András képviselőtársunk interpellációja a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez a mezőgazdasági üzemek hitelellátása tárgyában. Kovács András következik. KOVÁCS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt a tárgyat szeretném módosítani. Az interpellációm nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész élelmiszergazdaság hitelellátása tárgyában történik: és ez több az élelmiszeriparnál. A másik, amit mondani akarok bevezetőképpen: ezt a tegnapi napirendi pont ismertetése kapcsán szeretném elmondani, amikor elhangzott, hogy a pénzügyminiszter helyett a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez történik az interpelláció. Én eredetileg Villányi elvtárshoz nyújtottam be ezt az interpellációt, ő azonban meggyőzött, hogy a hitelpolitika a Magyar Nemzeti Bank, a jegybank elnökére tartozik, és a mai tájékoztatásából világos is, ebből derül ki egyértelműen, hogy miért volt erre szükség. A harmadik, amit be szeretnék jelenteni elöljáróban, hogy nemcsak én egyedül jelentkeztem interpellációra ebben a témakörben, hanem Mag Pál, Csongrád megyei képviselőtársam is, és ez a kettősség jelzi a téma fontosságát. Mivel az én interpellációm futott be elsőnek, ezért mondom én el, de természetesen felhasználom képviselőtársam argumentumait is. E rövid bevezető után hadd mondjam el, hogy Villányi elvtárs tájékoztatója félig-meddig kifogta a szelet a vitorlámból, mégis élek az interpelláció jogával, mert tájékoztatója ellenére a hitelezési gyakorlatban nem történt kedvező fordulat, csak némi enyhülés. Villányi elvtárs tájékoztatója általánosságban tartalmazta a kormány szándékát, elhatározását a helyzet javítására, de konkrét intézkedéseket nem volt alkalmam hallani. Egyúttal szíves elnézését kérem Tímár elvtársnak, hogy az írásban leadott interpellációm éppen Villányi elvtárs tájékoztatása miatt változik, de azt megígérem, hogy a lényeget illetően nincsen változás. A miniszteri tájékoztató szerint általában a hitelállomány az országban nem csökkent, ezzel szemben — ezt már nem tartalmazta az információ — az élelmiszergazdaság hitelállománya folyóáron számolva is csökkent az elmúlt év hasonló időszakához képest. Akkor még itt vegyük figyelembe az áremelkedéseket. Szeretném hangsúlyozni, hogy az élelmiszergazdaság forgóeszköz-hiteligénye több okból magasabb a népgazdaság más ágazatainál. Ily„uek: az élelmiszergazdaság szezonálisan termel, de viszonylag egyenletesen, a fogyasztói igényeknek megfelelően értékesít. A termelés és az értékesítés közötti időszakban készleteit maga finanszírozza korábbi kormányzati döntés értelmében, s erre saját forrásai csak töredékben elegendőek. A másik fontos tényező ebben az ágazatban a termelés viszonylag hosszú átfutási ideje. A hitelszigorítással egyidőben az élelmiszergazdaság pénzigényét talán az átlagosnál is jobban növeli a bérbruttósítás többletterhe, az exportbővítés igénye a jól prosperáló üzemeknél, és nem csekély mértékben az általános jövedelemadó megfizetése és visszaigénylése, vagy levonása közötti időtartam, még ha ez csökkent is Villányi elvtárs tájékoztatása alapján, de mégis létezik. Régi gond, de a szigorítások kapcsán került felszínre és előtérbe a banki pénzkezelés hosszú futamideje is, különösen az exportbevételek jóváírása tekintetében és ez is növeli a gazdaságok pénzigényét. Félreértés ne essék, s ezzel Villányi elvtársat is szeretném megnyugtatni, nem a rosszul gazdálkodó, veszteséggel, alaphiánnyal küzdő üzemek érdekében emelek szót. Ő is említette: a jelenlegi hitelezési gyakorlat