Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-24
1943 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1944 foglalkozik és a legközelebbi ülésszakon jelentést ad az egyesített bizottság arról, hogy mivégre jutott az ügy kivizsgálásában. Köszönöm. (Taps.) Tóth Attiláné képviselőtársunk interpellál az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez a magántulajdonú üzlet-bérlemények felmondása tárgyában. Tóth Attilánét illeti a szó. TÓTH ATTILÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Somogyi elvtárs! A gazdasági érdekekkel párhuzamosan, azokkal szoros kapcsolatban fontos, hogy a lakossági érdekek is érvényre jussanak és a társadalmi feszültségeket is oldani lehessen. Tapasztalhatjuk, hogy napjainkban ezeket a követelményeket nem sikerül minden esetben a kívánalmak szerint rendezni. Példa erre a helyiséggazdálkodásról szóló 19/1984/ IV. 15./ számú MTrendelet nyomán kialakult helyzet, amellyel kapcsolatban az interpellációmat megteszem. A rendelet 32. §-a a korábbi rendelkezést, amelyben a magántulajdonú helyiségbérlet felmondását megfelelő, másik cserehelyiség egyidejű felajánlásához kötötje, hatályon kívül helyezte. Ezzel 1987. szeptember 30. után a bérbeadói felmondás teljesen szabaddá és kötöttségek nélkülivé vált. Az üzletek ilyenformán való megszűnése egyéni érdek, de ez az esetek többségében közérdekbe ütközik, mivel elsősorban a peremkerületekben, de az ország több kistelepülésén is sorra szűnnek meg a kis üzletek, ellátási gondokat okozva. A rendelet megjelenésének időpontjában a fővárosban 303 magántulajdonú bérlemény volt. Eddig 59 üzlet bérletviszonyának felmondása miatt 29 üzlet már megszűnt és további 10 bezárt. Tájékozódásom szerint az ezeken a területeken működő élelmiszerkereskedelmi vállalatok a problémával megkeresték a kerületi tanácsokat - annak ellenére, hogy ezek a boltok számukra nem gazdaságosak. A tanácsi forrás azonban kevés a kialakult hiányok megszüntetésére - annak ellenére, hogy a fővárosi tanácsnak van minimális céltámogatási kerete az ellátatlan területekre. De ez sok helyen építéssel nem is pótolható szabad telkek hiányában. A kialakult helyzet nyomán szükségesnek tartom, hogy a Kereskedelmi Minisztérium is biztosítson pénzalapot a körülbelül 100 millió forinttal helyreállítható egyensúly eléréséhez. Ismerve népgazdaságunk mai és várható helyzetét, járhatóbb útnak tartom, hogy a rendelet olyan szellemben módosuljon, mely szerint az ellátásért felelős kormány által átvitázott jogkörben az illetékes helyi tanácsok olyan értelemben mérlegelhessenek és dönthessenek, hogy egy-egy közérdekű bolt helyiségbérleményét felmondják vagy nem? Vagyis arról lenne szó, hogy adott esetben a tulajdonosi jog érvényesülését vagy a közösség érdekét tartják-e fontosabbnak? Tudomásom szerint a rendelet megjelenése óta ilyen irányú kérelemmel a Fővárosi Tanács megkereste már az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot, de a rendelet módosítása nem került napirendre. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter válasza következik. SOMOGYI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársnő ! Az interpelláció címzettje ugyan én vagyok, de az ön által felvetett kérdés kereskedelemfejlesztési ügyeket is érint. Ennek következtében természetesen válaszomat Marjai elvtárssal és apparátusával is egyeztettem. A hivatkozott 19/1984. számú minisztertanácsi rendelet 32. §-a egy több évtizedes feszültséget oldott fel. A negyvenes-ötvenes években személyi tulajdonban lévő épületek kereskedelemre, szolgáltatásra használt vagy alkalmas részeit ugyanis az állam „bérletbe vette" a tulajdonos hozzájárulása nélkül. A tulajdonos hosszú éveken keresztül nem mondhatott fel, csak akkor, ha párhuzamosan az állami, vagy szövetkezeti szerv részére cserelehetőséget biztosított. Ez a magánszemélyekre, tehát gyakorlatilag az állampolgárokra nézve egy sérelmes helyzet volt és a mi rendelkezésünk ezt kívánta — úgy érzem, jogosan — megszüntetni. Természetesen 1984-ben, amikor ezt a rendelkezést kiadtuk, tudtuk, hogy a felmondási jog ilyen értelmezése, vagy érvényesítése a kereskedelem, különösen a kiskereskedelem bizonyos területein feszültséget okozhat, ezért két lényeges korlátot közbeiktattunk. Az első korlát: a rendelkezés úgy szólt, hogy a rendelet érvénybe lépése után a kiadott felmondás három évig nem lép érvényre, tehát a felmondottnak három év lehetősége volt arra, hogy vagy keressen megoldást, vagy egyezkedjék, vagy újat építsen, hiszen mindez a lehetőség a rendeletben adva van. Ez tehát azt jelenti, hogy az 1984-ben kiadott felmondás gyakorlatilag tavaly szeptemberig nem lépett életbe. Ez volt az egyik lényeges korlát. Szeretném elmondani, hogy ma is egyéves felmondási korlát van, tehát egy év áll rendelkezésre ezeknek a bérleményeknek a kiváltására. Másodszor: nem lehetett minden indok nélkül felmondani, hanem csak akkor, ha az illető ezt az épületrészt lakás céljára kívánta igénybe venni, ami úgy gondolom, hogy a lakásépítési politikánk szempontjából nem üldözendő cselekmény. A második: ha maga akart ebben kereskedelmet, vagy valamilyen ipari tevékenységet folytatni. A harmadik pedig: akkor, hogyha olyan rossz állapotban levő ház volt, amelyre ő kapott egyértelműen bontási engedélyt. Hogy a kérdés az ország egészét, vagy csak Budapestet érinti-e, mi végeztünk egy szúrópróbaszerű felmérést. Köztudomású, hogy az országnak a kistelepülési részein van elsősorban ilyen jellegű kereskedelem. Tájékoztathatom a tisztelt Országgyűlést, hogy Baranya megyében ilyen probléma nincs, Borsod-AbaújZemplén megyében nincs, Csongrád megyében nincs, Szabolcs-Szatmár megyében nincs. Tizenhárom esetben mondtak fel Győr megyében, Somogy megyében öt felmondás van, ez is mind Kaposvár kertvárosában, ahol a magánkereskedelem nyilvánvalóan más alapra helyeződött az utóbbi években.
