Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1923 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1924 értékelést vegyük úgy, hogy nem szabad forgalomba hozni. Olyan igények kielégítéséről van szó, hogy itt akceptálnunk kell a vevőt — és ezért így lenne helyes, ha képviselő elvtársak ezt így megszavaznák. A károsító anyagokról is szó esett: azért kell egy-két szót említenem, mert ebben mi ténylegesen a nemzetközi ellenőrzés szeme előtt is vagyunk. És ezek az adatok biztatóak! Például 1987-ben 200 ezer élelmiszermintát vizsgáltak meg — toxikológiai, radiológiai, mikrobiológiai vizsgálatokat végeztek —, s a vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy csökken például a szermaradékoknak az aránya; kilenc év átlagában 0,3 százalékban mutattak ki a vizsgált tételeknél szermaradványt, az elmúlt években pedig már csak 0,15 százalékában. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezt a munkát nálunk igen színvonalas nemzetközi intézmények ellenőrzik. Hatvanöt olyan üzemünk van, amelyeket az USA, a Közös Piac, a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Királyság különböző állategészségügyi, élelmiszerhigéniai hivatalai ellenőriznek itt, Magyarországon, a helyszínen. Ebből nagyon sokat tanultunk, hiszen ezek az előírások rendkívül kemények. Ha például egy könnyen mosható és fertőtleníthető fémvázas pad helyett fapadot találtak, már kizárták az üzemet a forgalomból, az exportból. Ilyen szigorú feltételek mellett nagyon sokat tanulhatunk és a hazai élelmiszer-ellátásnak is megőrizhetjük a szermaradék-mentes minőségű élelmiszert. Nagyon lényeges az, amit az elvtársnő említett a kistermeléssel kapcsolatban. Mi minden eszközzel azon vagyunk, hogy a kistermelés alacsonyabb mérgezőanyagokat tartalmazó növényvédőszerekhez jusson; ezt mindinkább teljes körűvé kívánjuk tenni, és a szermaradvány-vizsgálatokat erre a körre is már kiterjesztettük. Végül azzal szeretném zárni; egy másik ilyen élmény jutott eszembe — amikor az egyik nyugati cégnél reklamáltam egy premix-szállítást, hogy nem volt jó a minőség, ők megnézték a helyszínen a felhasználást, és ott állapították meg, mert hogy az állattenyésztésünkben volt a hiba; mégis azt mondta nekem a cégvezető: „Uram, ugyan nem mi rontottuk el a minőséget, de nálunk az a jelszó, hogy a vevőnek mindig igaza van, ezért a kártérítést megadjuk". Kérem, hogy ennek szellemében igyekezzünk az élelmiszerminőséget fokozni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a mezőgazdasági bizottság kinyomtatott és képviselőtársaim között szétosztott együttes jelentésben módosító javaslatot terjesztett elő a törvényjavaslathoz. A módosító javaslattal Váncsa Jenő mezőgazdasági miniszter a Minisztertanács nevében egyetértett . Kérdem az Országgyűlést, elfogadja-e a bizottságok módosító javaslatát? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Ki van ellene? KÖZBESZÓLÓ: Szót szeretnék kérni! ELNÖK: Közben nem lehet. Köszönöm. Majd utána. Megállapítom, hogy három ellenszavazat van. KÖZBESZÓLÓ: Csak azt mondanám, hogy Váncsa elvtárs közben, az előbb megváltoztatta a javaslat szövegét. Ha az eredetit elfogadjuk, akkor már erről nem szavazhatunk. ELNÖK: Bocsánat! Azt külön akartam megszavaztatni. De hát akkor fogadjuk el ezt a sorrendet. Tehát: azzal a módosítással, amit Váncsa elvtárs a kereskedelmi és mezőgazdasági miniszterrel kapcsolatban mondott, akkor így fogadjuk el a módosító javaslatot. Akkor ez rendben. Három ellenszavazat van. Tartózkodás nincs egy sem? (Egy tartózkodás.) Határozatilag kimondom, hogy az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a mezőgazdasági bizottság módosító javaslatát elfogadta. Most: Kovács Lászlóné elvtársnő a vitában felvetette a 19. §-sal kapcsolatos javaslatát — ezzel kapcsolatban Váncsa elvtárs fölvetette a mezőgazdasági, kereskedelmi miniszterrel együttes ellenőrzést. Megkérdezem Kovács elvtársnőt: egyetért? KOVÁCS LÁSZLÓNÉ: Nem fogadom el az ilyen ellenőrzést, mert úgy érzem, hogy annak a szervnek, amelyik előállítja a terméket, annak mindet el kell adnia. Hát akkor a fogyasztók érdeke nem lesz képviselve a kereskedelemben! Megint ugyanott fogunk tartani, mint amikor valamilyen törvénnyel kapcsolatban elmegyünk egy szervhez, kifogásoljuk: visszadobják a labdát. Ha én elmegyek a miniszterhez és azt mondom, hogy ez és ez a termék nekem nem felel meg, akkor ugyanő vizsgálja, aki előállította, s ez ellenkezik a belkereskedelmi miniszter rendeletével. Ez ugyanis azt mondja ki, hogy a gyártó szervezettől független minőségvizsgáló szerv jóváhagyása kell. Hát akkor most melyiket módosítjuk, s melyik törvény marad meg?! Ezt nem értem én. Mert hát hozhatunk tíz törvényt is — de akkor melyik szerint járjon el az állampolgár és a hatóság, akinek el kell járnia? Melyik törvényt tartsa be? (Közbeszólás: így van!) A felszólalásomban már elmondtam, hogy akkor jó egy törvény, ha be tudjuk tartani és be tudjuk tartatni. Ha nem adják meg ezt a lehetőséget és ellentétes törvényeket kényszerítenek ránk, akkor kérdezem; mit tartsunk be, mi szerint dolgozzunk, mi szerint éljünk? Köszönöm. ELNÖK: Váncsa elvtárs kíván szólni. VÁNCSA JENŐ: Kérem szépen, én a fölszólalásomban az elvtársnő felvetését teljesen akceptáltam. És azt javasoltam, s most ismételten szeretném megemlíteni: úgy módosítjuk ezt a szöveget, hogy a mezőgazdasági miniszter a kereskedelmi miniszterrel egyetértésben hozza meg a döntést, hogy ki ellen-