Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1895 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1896 tíz százalékát sem éri el az alapító tagok aránya. Valaki ezt el is mondta a szövetkezeti vezetők közül. Ezeket az embereket, akik alapító tagok voltak, sokoldalúan megbecsülik a szövetkezetekben, nincs olyan közgyűlés, hogy közülük egyik-másik ne az elnökségben ülne, nemhogy valamiféle hátrány érné őket. Arról, majd mindjárt szólok, hogy a nyugdíjasok hogyan néznek ki. Aki azóta belépett elvtársak, az nem vitt be semmiféle vagyont és nem is követelt tőle senki se földet, se pénzt, se szekeret, se vetőgépet; a munkáját kérte. (Taps.) Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert a jobb szövetkezetekben ma is, ha hiszik, ha nem, sorban állnak, két-három évet kell várni arra, hogy beléphessenek a szövetkezetbe. És most jön a másik része a dolognak. Mért áll sorba? Azért, mert ha tag lesz, akkor hozzájut mindazokhoz a kedvezményekhez, amelyeket az alapító tag is élvezett, és élvez ma is. Azonnal háztáji földet kap, vagy megváltják neki pénzben és egyéb kedvezményekben részesül. Tehát itt nem arról van szó, ha bejut, akkor elszegényedik, ezt az agrárpolitika már régen kitörölte. Talán az idősebbek emlékeznek arra, amikor az volt a jelszó, hogy a parasztot először tönkre kell tenni és utána lépjen be a tsz-be. Az ellenkezője az igaz. Azt mondtuk, nem kell tönkretenni, hanem az érdekeit kell megteremteni, hogy tudjon többet termelni. És most itt mi van? Ha belép, akkor többhöz jut, ha a földtörvényt is hozzáadom, még többhöz jut. Úgyhogy úgy gondolom, Szabó elvtársnak ezek a fejtegetései a tájékozódás gondjai közé tartoznak, ezért azt javaslom, ha tudja, akkor a lelkiismeretét még egyszer tegye mérlegre. (Zaj.) Hogyan értékeljük mi a vagyonérdekeltséget? Ez egy hallatlan fontos kérdés, sokan felvetették, tényleg rendkívül izgalmas és nagyon nagy horderejű ügy. Mi úgy gondoljuk, a vagyonérdekeltséget valóban ki kell alakítani azokon a szocialista alapokon, amelyeken létezik ma a szövetkezeti gazdaság. Ezért a vagyonérdekehség a közös vagyon gyarapítását kell szolgálja — erről a Hütter elvtárs is szólt. Mi úgyhisszük, hogy a tag, alapozva a szövetkezet elért magas vagyoni színvonalára, bízva az üzem prosperitásában, beviszi az anyagi erejét különböző garanciák és feltételek mellett és ezzel még több jövedelemhez fog jutni, méginkább beleszólhat a gazdálkodásba és így minden eddiginél jobban magáénak érezheti a közöst. Azt hiszem, hogy ezt ilyen módon kell majd csinálnunk, erősödni fog a tulajdonosi szemlélet is, de mindezt valóban ki kell dolgozni. Nem tudunk ebben ötletszerűen lépni. Nagyon sok hasznos javaslat merült fel, Balogh elvtárs is érintette a felszólalásában. Azt hiszem, egyikében-másikában úgy is meg lehet állapodni, hogy kísérleti jelleggel is be lehet indítani, de mindenképpen igen körültekintő munkával kell ezt előkészíteni. Itt van Szabó Kálmán elvtárs felvetése, amivel elég komoly gondba kerültem, mert azt állítja, hogy a mi előterjesztésünkben az áll: ki lehet rekeszteni a szövetkezeti tagot, bevitte a vagyonát és kizárjuk a tszből. A mi előterjesztésünkben pedig az áll (idézi all. §-t): „A termelőszövetkezet köteles gondoskodni tagjainak az adottságoknak megfelelő és képzettségük szerinti foglalkoztatásáról. Ennek során biztosítania kell, hogy a közös munkaszervezetben vagy közös munkavégzésnek minősülő egyéb munkavégzési formában a férfiak legalább évi 1500, a nők 1000 munkaórát teljesíthessenek." Ehhez kapcsolódik a Minisztertanács végrehajtási rendelete, amit most nem idézek —, lehet, hogy Szabó elvtárs fogja idézni. A végrehajtási rendeletből — ha végignézi —, ami még nincs is eldöntve, de azért megállja a vitát, az derül ki, hogy a végrehajtási rendelet ezt az alapszabályt szolgálja. Tehát mind a kettő nem a tsz-tag kizárását, hanem a jogait húzza alá és biztosítja. Ezért azt kérem, hogy ezt mindenképpen akceptáljuk. Most azért vagyok gondban, mert az a veszély, amire Szabó elvtárs a javaslatát építette, nincs benne az előterjesztésünkben, de a javaslat megszületett és megkaptuk írásban Szabó elvtárstól. Mégis kitérek most erre, mert nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy megvan a joga a szövetkezeti tagnak a munkához, és kötődik a vagyonhoz vagy nem. Ami a munkához való jogot illeti, ha valaki így megnézi ezt és ennek a gyakorlatát, abból látni fogja, hogy ma a szövetkezeti tagnak a foglalkoztatására nagyobb a garancia, mint egy egyetemi tanárnak a foglalkoztatására. Tessék elolvasni a rendeletet! Ez körülbelül így jelenik meg. Azért nem zárom le az ügyet ezzel, mert vagyonról van szó. A szövetkezeti vagyon 400 milliárd forintot ér, Szabó elvtárs is említette. Ez óriási összeg, s el kell mondanom, hogy ez hogyan jött össze, nehogy azt gondoljuk, hogy a tagok ezt vitték be a tsz-be. 1962-ben voltak az első adatok, akkor az alapítók 40 milliárd forint értékű eszközt és anyagot, vagyont vittek be a szövetkezetbe, amelyet az akkori törvényes rendelkezések szerint kifizetett a nagyüzem. Amellett bevitték a földjüket. A tiszta vagyona ma a szövetkezeteknek — a 400 milliárd forint bruttó vagyon - 238 milliárd forint, míg 1962-ben 14 milliárd forint volt. Tehát több mint 13-szorosa ma. Arról is érdemes szólni emellett, hogy a szövetkezetek háztáji gazdaságában a termelő kapacitás a néhány milliárd forintról 80 milliárd forint értékűre növekedett és napjainkban is évente 2-3 milliárd forinttal gyarapszik ez a kapacitás — nagyon fontosnak tartjuk ezt. Hogyan jött össze? Ügy, hogy kialakult a modern nagyüzem, ehhez biztosítottuk az érdekeltséget, és komolyan elkezdtek termelni a nagyüzemben. A tagok érezték a biztonságot, látták, hogy a munkában megtalálják a számításukat és évről-évre gyarapodni tudnak a nagyüzemmel együtt. Ez az egyik része a dolognak. A másik, hogy az államnak, a társadalomnak is hozzá kellett ehhez járulni és ezt el kell mondani, mert sokan elfelejtették. 1962 és 1986 között a magyar állam 230 milliárd forint összes támogatást nyújtott a termelőszövetkezeteknek és az összes vagyonuk a nettó 238 milliárd forint. Ennek egy része üzemviteli támogatás, ami az ala-