Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-17
1265 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1266 A kormány stabilizációs programjának megvalósítása nehéz feladat. Új helyzetben új módon kell közmegegyezést teremteni. Egy sor dologban úgy vélem, egyetértés alakult ki az országban. Egyetértés; van abban, hogy nemcsak a gazdaság irányításában van szükség megújulásra, hanem a politikai intézményrendszer működésében is. Nincs és nem is lehet teljes egyetértés például az adó- és árreform megvalósítása és más kérdésekben. A korábbi évekhez képest más módon kell ma konszenzust teremteni. Ennek legfőbb feltétele — szerintem is — a nyílt, őszinte beszéd, ezért örülök magam is a miniszterelnök expozéjának. Van-e értelme az erőfeszítéseknek? Úrrá tudunk-e lenni gyengeségünkön — hangzik el nap mint nap a lakosság nagy tömegei részéről a kérdés. Meggyőződésem az, hogy igen. Ezt mutatja a felszabadulás utáni társadalmi-gazdasági haladás egésze, és ezen belül egyes szakaszok különösen. Például ilyennek tartom, még ha látványos sikert nem is hozott, az 1979—84 közötti időt is. A hatodik ötéves tervben az 1985-ös kivételével évről évre mérséklődött a termelés any âgés energiaigényessége. Az importnövekedés jóval kisebb volt a termelés bővülésénél. Az élőmunka nettó termelékenysége a gépiparban 30 százalékkal, a könynyűiparban 20 százalékkal javult. Ez kompenzálta többek között a 40 órás munkahétre történő átállást. Tehát a közelmúltból is van arra példa, hogy a romló folyamatot a nemzet alkotó erőinek összefogásával képesek vagyunk megállítani, a helyzeten javítani. Meggyőződésem, hogy most is így lesz. Vannak tartalékaink a gazdaságban, és meg kell teremtenünk a feltételeket ezek feltárásához. Mindenekelőtt arra gondolok, hogy a kormány és a vállalatok között megteremtjük azt a bizalmat, olyan légkört, amelyben bátran feltárhatják tartalékaikat, nem kell félniük attól, hogy ennek eredményeit elvonja a költségvetés, Ilyen feltételnek tartom azt, hogy a termeléshez szükséges anyagokat, alkatrészeket biztosítani kell a vállalatok számára. Ezzel lehetővé tennénk a készletek nagy arányú csökkentését, és ezzel milliárdokat takaríthatnánk meg. Milliárdokat takaríthatunk meg a termelésben, az anyagfelhasználásban csakúgy, mint az exportra kerülő termékek minőségének emelésével, a megfelelő gondos munkával, a termékek csomagolásával, szállításával. Milliárdokat fizetünk rá arra, hogy hibás, rossz munka miatt visszaküldik külföldről az exporttermékeinket, hogy nem tudjuk tartani a szállításban a vállalt határidőt. Ha ezeket a feladatokat megoldjuk, akkor kevésbé kell terhelni a lakosságot a fogyasztás szférájában, akkor lesz pénz a gazdaság fejlesztésére, akkor biztosítani tudjuk ebből fizetőképességünket csakúgy, mint az életszínvonal megtartását, emelését. Tisztelt Országgyűlés! Mindig tanulságos vállalkozás mai nehézségeink okait a közeli vagy a még távolabbi múlt történéseiben keresni. Ennek van is jogosultsága ma is, de a fő kérdés mégiscsak az, hogy ana kapjunk választ: miért torpant meg 1985—86-ban a fejlődés, és mit kell tenni annak érdekében, hogy ezek a jelenségek megváltozzanak. Szerintem ezek kimondásához több bátorságra van szükség, több kockázat van benne, mint ahhoz, hogy százegyedik alkalommal is megállapítsuk, hogy a baj 15 évvel ezelőtt kezdődött, amikor késve reagáltunk a világgazdaságban végbemenő válságra, vagy egyesek szerint minden baj a 68-as reformmal kezdődött, vagy mások szerint annak megtorpanásával, vagy ha még távolabbi kezdetekhez, történésekhez nyúlunk vissza. Természetesen mindennek van okozati összefüggése. És a döntéseknél ezeket maximálisan figyelembe kell venni, de nekünk az a dolgunk most, hogy különösen azokat a közvetlen okokat találjuk meg és számoljuk fel, amelyek mostani problémáink közvetlen eredői. Ezek közül megkísérlek néhányat említeni. Először: az 1956 óta folytatott politikai gyakorlatunkra jellemző volt, hogy a célokat mindig a realitások figyelembevételével határoztuk meg. A VII. ötéves tervben ez a folyamat megtört, vágyaink bizonyos tekintetben összekeveredtek a valósággal. Időben nem vállaltuk a konfliktusokat, a feszültségek megoldásával járó ütközéseket. Ezért a tervtörvényt is túlszárnyaló illúziók keletkeztek egyes rétegek kereseti-jövedelmi viszonyainak javulásáról. Másodszor: helyt kapott a vezetésben a rögtönzés, a kapkodás. Nem lehet ötletek szintjén álló elképzeléseket országos szinten bevezetni. Ilyen volt például a vállalati tanácsok bevezetésének gyakorlati tapasztalatok hiányában történő felgyorsítása. Harmadszor: úgy tűnik, olykor lábra kapott az ellentmondást nem tűrő, konok, csakazértis vezetési stílus. Ezt főleg a szabályozásra értem. Nem szabad szabályozási trükkökkel a kormány hitelét aláásni. Ez is indokolja, hogy a döntéshozatali mechanizmust nyitottabbá kell tenni. Végképp meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy annak lehet csak igaza, aki magasabb tisztségben van a gazdaságban, a társadalomban. Tisztelt Országgyűlés! A bizalom megteremtéséhez egyszerre kell az önbizalmat megrendítő torzításokkal szemben fellépni, de ugyanakkor a gondok és azok okainak kendőzetlen bemutatása is szükséges. Meg kell szüntetni a hisztérikus katasztrófa-hangulatkeltést, mert ez azt is elcsüggeszti, aki tenni akar azért, hogy a helyzet jobb legyen. Most pedig szükség van hitre, meggyőződésre nemcsak a szocializmus ügyében általában, hanem a nemzet mai sorskérdéseinek megoldhatóságában konkrétan is. Mi az utóbbi évtizedekben olyan ország, olyan nemzet lettünk, amely nem máshol más országokat, eredetiek lettünk annak minden kockázatával. A harminc év alatt egyszer sem feledkeztünk meg arról, hogy a kül- és belpolitika egyazon kérdésnek szorosan összetartozó két oldala és a magyar nép igazi alapvető érdeke az európai, a világbéke megőrzéséhez kapcsolódik. Ez elsődleges nemzeti érdekünk ma is. A béke és a munka közötti összefüggés lehet hogy már elkoptatott szövegként hat, pedig igazsága változatlan. Ma társadalmunk nem eléggé munkára, legalább is nem annak örömére hangolt, bár az átlag magyar állampolgár többet dolgozik, mint öt-tíz évvel ezelőtt.