Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1875 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1876 sülhetnek, mert nincs vagyoni kötődésük. Érdekeltség nélkül kötődés sem képzelhető el. Jelenleg a tagnál, mint munkavállalónál csak bérmunkás kötődés alakul ki, hiszen az éves termelés nyereségének a felosztásában érdekelt. Ha sikerül megteremteni az érdekeltséget például a szövetkezeti tulajdon egy részének részegyesítésével, akkor lehetségessé válik és bekövetkezik a tulajdonosi vagyoni kötődés. Érdekévé válik a tagnak, hogy a vagyont gyarapítva új munkalehetőséget teremtsen és fejlessze, korszerűsítse a termelést, ha abból osztalék illeti meg legalább a mindenkori bank kamatnak megfelelő mértékben. Ugyanakkor megérdemelten is jut hozzá, hiszen a számára felosztható és jelenleg egyetlen érdekeltségi lehetőségét helyezi át nyereségből a vagyon gyarapításra. Kialakulhat tehát az érdekek egyezősége és a szövetkezés alapelve is teljesülhet, amely jó alapot szolgáltat a szövetkezeti sajátosságok további kibontakozásához. Most amikor az élet minden területén folynak az útkeresések, hogy a merev kötöttségekben olyan oldás következzen be, amely megfelelő alkalmazkodó képességet eredményez, megfelelő érdekeltség kialakítását keressük a vállalkozói kedv, a szerkezetváltás élénkítésére, nem hagyhatjuk meg a szövetkezet alapját jelentő vagyoni kötődés torzult állapotát, amikor ezt a törvényt módosítjuk és az élet ezt a kérdést túlhaladta. Hiszen mint korábban említettem, a vagyon bevitellel még kötődő aktív tagok száma márcsak mintegy 10 százalékra becsülhető. Az eddigi rendelkezések nem preferálták és a jelenlegi törvénymódosító javaslat sem preferálja, nem ismeri el, nem ösztönöz az új munkahelyek teremtésére, a szövetkezeti vagyon gyarapítására. Ma, amikor már kötvénykibocsátás, részvénytársaság alapítás, és sok minden más lehetséges, és már létezik, akkor emellett a kérdés mellett sem szabad elmennünk, nem szabad megfeledkeznünk életszerű megújításáról. A törvénymódosítással egyébként egyetértek, mint korábban is mondtam, de ezt feltétlenül szükségesnek tartom a módosítások közé felvenni. A mezőgazdasági és a jogi- igazgatási, igazságügyi bizottságok együttes ülésén is elmondtam, és most is fenntartom ezen véleményemet, azzal, hogy a bizottsági ülésen Váncsa Jenő miniszter elvtárs azt mondta, hogy nem most, hanem a társulási törvénybe kerüljön be a módosítás, amelyet ez év őszén tárgyal az Országgyűlés. Amennyiben most valóban lehetetlen ezt a módosító javaslatomat technikai okok miatt bedolgozni a jelenlegi tervezetbe, én a bizottsági ülésen tett miniszteri javaslatot és ígéretet elfogadom. Természetesen ahhoz, hogy a törvényben biztosított önállóság megvalósulhasson, szükséges az intézményrendszer reformja is. Továbbá szükséges, hogy az úgynevezett indirekt irányítás érvényesüljön, mert bár ezt mondjuk, de a valóságban a direkt irányítás több eleme is, többek között a túlszabályozottság érvényesül. Az előírások, utasítások, hivatali belső utasítások százai kötik jogszabályszerű érvénnyel a szövetkezeteket. Ugyanígy azok az alsóbbszintű jogszabályok, amelyek gátjai lehetnek a jelen törvénymódosító tervezetben oldani szándékolt és kívánatos lehetőségek megvalósításának. Konkrétan itt a pénzügyi szabályozókra gondolok, többek között a keresetszabályozásra, amely gátja lehet a belső vállalkozási formák megvalósításának, illetve működésének, amelyet említettem, hogy erre visszatérek. Amíg pénzért lehet vásárolni, addig minden munka legnagyobb ösztönzője természetszerűleg ez marad, és minél közelebb lehet vinni az érdekeltséget egy-egy feladat megoldásában a közreműködőkhöz, annak annál biztosabb a sikere. A belső vállalkozási formák közül — legyen az önelszámolási egység, vagy egyéb úgynevezett vállalkozásba-adás — a keresetszabályozás korlátaiba ütközik. A többlet teljesítmények anyagi elismerése — bár valamiféle oldást jelent a bértömeggazdálkodás, de még mindig nem költségként kezelik a bért — sok esetben így még a jobb munkát is büntetjük. Ezeket az önmagára remélhetőleg nem sokat várató bérreform kidolgozásánál feltétlenül figyelembe kell venni, éppen ezért kérem a bérreform mielőbbi bevezetését is. Sajnos több olyan dolgot is lehetne sorolni, amely ugyan indirekt és mégis direkt irányításként hat és sérti a termelőszövetkezetek önállóságát. Egyetlen ilyen példát hadd mondjak az életből. Én a szabadbattyáni termelőszövetkezet elnöke vagyok, és az M 7-es autópálya átszeli a határunkat. A 70-es kilométerkőnél van a község, tehát Budapest és a Balaton között. Nyáron történt, aratás volt. Szombaton délután 2 óra körül történt, amikor 35—37 celsius fok volt, de a napon legalább 50. Kinn voltam a kombájnoknál, egy M 7-es pálya melletti táblában dolgoztak. Az autópálya tele volt kocsival, özönlött a Balaton felé a kocsiáradat. Az egyik kombájnos azt mondja, aki a tábla szélén javította a kombájnt, tiszta olaj, por és izzadtság volt: Elnök elvtárs! De jó ezeknek! Mennek le a Balatonra, mi meg a saját levünkben fürdünk. Nem méltatlankodott, csak megjegyezte és dolgozott tovább. Én akkor azt mondtam neki, ha majd vége lesz az aratásnak, elmegyünk az aratásban résztvevőkkel egy balatoni kirándulásra. Meg is történt a dolog. A következő évben jött a soros PM ellenőrző vizsgálat. A kombájnosok kirándulásának költségeit a munkabérhez tette át és adózni kellett utána. A busz a termelőszövetkezeté, megvette. A busz után járó adót kifizette. Az üzemanyagot megvette, az is a termelőszövetkezeté, a buszt abból vettük, amit a tagok év végén nem vesznek fel pénzt, hanem benn hagyják fejlesztésre, a vagyon gyarapítására. Elmegyünk vele kirándulni, mert a jól dolgozókat ezzel is szeretnénk megbecsülni — megbüntet bennünket a keresetszabályozás. Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! Lassan 25 éve, hogy termelőszövetkezetben dolgozom, az egyetem elvégzése után azonnal szövetkezetben kezdtem. Végzettségem szerint a vezetéselmélet technokrata csoportba sorol, de én izzig-vérig szövetkezeti tagnak érzem magam, aki együtt él és együtt gondolkozik azokkal, akikkel együtt dolgozik.