Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-24

1877 Az Országgyűlés 24. ülése, 1988. március 17-én, csütörtökön 1878 Éppen ezért elnézést kérek, ha néhány megjegyzésem esetleg elfogultnak tűnt, bár lényegi kérdésekben úgyérzem reális tudtam maradni. A törvényjavaslatot jónak tartom, elfogadom, a tett javaslataimra várom miniszter elvtárs kedvező válaszát. Kérem képviselőtársaimat, hogy a termelőszövetkezeti tagok vagyonérdekeltségére e törvény módosításával, vagy az ősszel tárgyalandó társulási törvénybe való bevételévei, az alsóbb szintű jogszabályok törvénnyel való összhangbahozatalával, a hivatali utasítások megszüntetésével, a mezőgazdasági felvásárlási árak torzulásának megszüntetésével és a bérreform bevezetésének sürgetésével kapcsolatban tett javaslataimat most és aktualitásuk időpontjában támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Békés megyéből dr. Iványi Lajos képviselőtársunk következik. Dr. IVÁNYI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Sokra kell becsülni az olyan törvényt, amely egy lényeges módosítással, tisztességben és becsületben élt meg 21 évet. Az ilyen törvény módosítása nagy felelősséget ró a javaslat előkészítőire, előterjesztőire és az esetleges elfogadóira is. Az előkészítők, előterjesztők ezzel a felelősséggel jól éltek, megfontoltan és alaposan, az igényeket figyelembe véve készítették el javaslatukat. A törvénytervezet alapja lehet a szövetkezeti mozgalom hagyományokat megőrző átalakulásának. Ezért én a törvényjavaslatot elfogadom. Az elfogadás mellett azonban néhány részletéhez, fejezetéhez szeretnék megjegyzést, véleményt mondani. A mezőgazdasági szövetkezetek V. kongreszszusán, az azt megelőző megyei szövetségi küldöttgyűléseken élesen vetődött fel az alkotmány módosítás igénye, a szövetkezetekre, a mezőgazdaságra vonatkozó teljes szabályozás újragondolása. Állítom, hogy a szövetkezet a mezőgazdaságban nem túlélt, kifulladt formáció, hanem egy újabb átalakulás kezdete lehet a mesterségesen emelt korlátok lebontása, a szövetkezeti sajátosságok elismerése esetén. Erre már ma is bizonyítékot szolgáltatnak a valódi önállósággal rendelkező kisszövetkezetek. Épp ezért nem értek egyet az indokolásnak azzal a mondatával, amely a gazdálkodás feltételeinek tekintetében a közgazdasági szabályozó rendszer elsődlegességét és a törvényszintű jogi szabályozás másodlagosságát hangsúlyozza. Ez olyan, mintha a gombhoz varrnák a kabátot. A szövetkezeti törvény második — 10. §-a és a tsz törvény 2—5. §-a számos eddig központúlag rendezett kérdést ad önkormányzati hatáskörbe. Ez rugalmasabbá, életszerűbbé teszi a szövetkezeti testületek működését, egymásközötti munkamegosztásukat. Továbbra sem teljes azonban a bizalom. Hiszen a tervezett módosítás nem ad lehetőséget arra, hogy a nem kizárólagosan közgyűlési hatáskörbe tartozó kérdéseket, ahol küldöttgyűlés nem működik, átadhassák a vezetőségnek. A termelő típusú szövetkezetekben ez indokolt és szükséges volna. Inkább a vezetőség összetételére vonatkozó megkötésekkel kellene garanciát biztosítani, főleg a vezetőkkel összefüggő kérdésekben, de az esetleges tervmódosítások vonatkozásában is. Üj vonásokat hoznak a módosítások a foglalkoztatás körében is. Itt is kétarcúság mutatkozik. A szövetkezeti törvény 17. §-a előírja a munkadíj előre történő megállapítását és megállapodásba foglalását. Véleményem szerint — bár a tagnak ez biztonságot adna — a teljesítménybéres munkáknál ez lehetetlen. Másfelől a tsz-törvény 11. §-a és főleg a minisztertanácsi rendelettervezet 17—19. §-a lényegesen lazítja a tagok iránt fennálló foglalkoztatási kötelezettségeket. Az indoklás a következőképpen hangzik: Idézem: „A tsz foglalkoztatási kötelezettségének tartalmát a megváltozott népgazdasági viszonyok miatt szükséges újraszabályozni." Ezt a gondolatot konkretizálja az a szabály, amely lényegében lehetővé teszi, hogy 1000—1500 munkaóra teljesítése után a tsz nem köteles tagjának munkát biztosítani. Ez látszólag nagy könnyebbség, gondolom sok tsz-vezető örül is neki. Véleményem szerint az az elnök, aki ezzel a lehetőséggel jelentős mértékben élni fog, nem számíthat újraválasztására. Egyébként ez a módosítás szemben áll a szövetkezeti alapelvekkel is. Jelzi azt a szándékot, amely a gazdasági szabályozásban nem hajlandó elismerni a szövetkezeti sajátosságokat, inkább a központi irányítás számára könnyebb megoldást választja. Itt több gyakorlati kérdés is felvetődik. Például: kaphat-e a munka nélkül maradt tag valamilyen segélyt? Miből fizeti azt a tsz? Vagy talán az állam magára fogja vállalni? Mindezek miatt a tervezett módosítás nem szolgálja a szövetkezeti mozgalom fejlődését. Megoldatlan a termelőszövetkezetek mozgalmi, szociális feladatainak jogi keretbe foglalása. Főleg az üdültetés, a településfejlesztés fedezetéről a gazdasági szabályozást korszerűsíteni kellene, legalább a szakszervezeti díjjal azonos mértékben. Ma épp a legtöbbet vállaló szövetkezeti szektor esik el a kedvezmények jelentős részétől. Hatékonyabb érdekképviseletet jelentene, ha a szövetkezeti tagságot érintő intézkedések megtétele előtt a TOT rendelkezne a SZOT, a termelőszövetkezetek megyei szövetségei pedig rendelkeznének a Szakszervezetek Megyei Tanácsának jelenlegi jogosítványaival. Békés megyében a szövetkezeti dolgozók létszáma megközelíti a 70 ezret, melyből 30 ezer fő a nyugdíjas. Ugyanitt a mezőgazdaságban dolgozók közül körülbelül 2 ezer fő tagja a szakszervezetnek. A jogok egyenlőtlensége miatt ennek a kétezer fős szakszervezeti tagságnak sokkal nagyobb beleszólása, végeredményben döntési joga van a települések fejlesztésébe, az alakuló települési szakszervezeti bizottságokon keresztül, mint a terhek jelentős részét vállaló 70 ezer főnek. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom következő részét a féltés motiválta. Féltem ezt a törvényt a végrehajtástól. A végrehajtás során eddigi tapasztalataim során felmerülő bürokráciától, fontoskodástól, a hatalomfitogtatástól. Ennek megvilágítására hadd