Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1263 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1264 Fogadjuk el a programot, amely a periferizálódás helyett a világgazdasághoz való illeszkedést kínálja. Ehhez pedig a nemzetet, a népet kell felkészítenünk. Legyen természetes, hogy minden változik a változóban, csak teremtett értékeink stabilak és időtállóak. Feltétele mindennek, hogy a nemzet lelki intellektuális szintjét emeljük az oktatási törvény maradéktalan végrehajtásával, a közoktatás, a művelődési hátterek színvonalának emelésével, a műveltség becsületének visszaállításával. Frázisból nemesítsük újra igazsággá hitünket: a tudás — hatalom. Mert csak egy kultúrált nemzet tud értékeket becsülni és gyarapítani, egy érték-borult társadalomban az állampolgárok is nehezebben találják helyüket, az orientációs zavarok is könnyebben érik el őket. A műveltség tehát védelem és felkészülés. Generációkat készítsünk fel, hogy majd könnyebben valósíthassák meg a jelen elképzelések befejezését: könnyebb lesz az átképzés, amelyért most nekünk drága árat kell fizetnünk. Biztosítékot ehhez az ad, ha megbecsüljük értelmiségünket, mert a társadalom innovatív fejlesztése elképzelhetetlen jó közérzetű értelmiség nélkül. Ha pedig igazán győzni akarunk, legfontosabb a törvényesség megszilárdítása. Ezzel nemcsak az állampolgárok lelkesedését, a programhoz való csatlakozását váltjuk ki, hanem a nehézségeken is előbb úrrá leszünk. Bajaink java része morális gond, amit a törvényességgel is orvosolni tudunk. Tisztelt Országgyűlés! A kormány stabilizációs programját elsősorban nem gazdasági, nem gazdaságpolitikai programnak tartom, hanem politikainak. A szelleme a fontos. Mert benne van a megújulás összes nagy lehetősége. A kormánynak a szándéknyilatkozatát nem ideiglenesnek kell tekintenünk, mert akkor várunk, kivárunk, újra ölbe tett kézzel figyeljük, hogy mit csinálnak „a nagy okosok". Most már nem várhatunk, mert így is késésben vagyunk saját magunkhoz képest. Mint minden vállalkozásban, ebben is természetesen benne van a siker és a kudarc lehetősége. Rajtunk múlik, hogyan visszük diadalra, vagy hogyan kísérlik meg egyesek megszervezni a kudarcát, amint erre már volt jó néhány példa. Közös a felelősségünk tehát ebben is. Természetesen a korrekciót mindig, minden időben el kell végeznünk. Ha nem váÜk be, vagy rosszul vizsgázik egyes eleme a gyakorlatban, legyen erőnk azonnal változtatni, módosítani. Valahogy úgy, ahogy Erdei Ferenc mondta egyszer, hogy a történelem szakadatlan utó- és pótvizsgáinak alá kell vetnünk magunkat, ha nem akarunk állandóan bukdácsolni. A program nemzeti program. Teljes körű elfogadtatására törekedjünk. De csak azzal közösködjünk, aki vállalja ezt és a törvényességet tekinti mindenek felett. A munkánk minősít bennünket, és e program megvalósítása is csak akkor sikerül igazán, ha az értékteremtő munkát ismerjük el. A program megvalósításához, sikeréhez mindenkinek legyen meg a saját munkaprogramja, amelynek hatóereje immár nemcsak a felismerés, hanem a kényszer is. Azt, aki munkájával, emberi tartásával, cselekedetével felzárkózik a program mellé, értéket teremt, becsüljük meg. A nehéz helyzet az egyenlősdi felé húzhat, „a kevésből jusson mindenkinek" szemléletet erősítheti. Ezzel szemben nekünk a munka alapján tett differenciálást kell szorgalmaznunk, amely az előrelépés egyik biztosítéka és záloga. A program elfogadása bizalmi ügy. Az előbb mondottak alapján szavazok bizalmat a kormánynak, a megújulni képes tagjainak, az előterjesztett stabilizációs programnak, közös nemzeti programunknak, mert látom a garanciákat. Mert nincs más lehetőségünk e történelmi kényszerhelyzetben. Ehhez kívánok jó erőt — elsősorban, és mindenekelőtt erőt — és alkotókészséget mindannyiunknak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Méhes Lajos, Budapest 44. számú választókerületének képviselője kíván szólni. MÉHES LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram fő célkitűzéseivel egyetértek. E program megfelel a párt által kidolgozott gazdaságitársadalmi kibontakozás programjának, azt igyekszik konkretizálni, meghatározni az állami szervek, köztük a kormány feladatait. Rokonszenves volt az a mód, ahogy az ország szeme láttára formálódott a beterjesztett program, törvényjavaslat. Egyetértek azzal, hogy a jövőben növelni kell a kormány önállóságát és felelősségét, mert ez egyúttal növeli az országgyűlés hatáskörét és felelősségét is. Az adóreform elfogadása merőben új viszonyt teremt a lakosság és a közköltségeket kezelő helyi, illetve országos fórumok között. Az irányítás minden fázisában a nyitottság, ellenőrizhetőség, tehát a demokrácia továbbfejlesztése mellett kötelezi el magát ezzel is a kormány. E szándék tartós valósággá válása fontos feltétele annak, hogy az ország életében változást, előrehaladást érjünk el. Ezen az úton alakulhatnak ki a jelenleginél tisztább, áttekinthetőbb gazdasági, politikai, kormányzati viszonyok. így jutunk közelebb annak a mai erőteljes, vidéken és Budapesten egyaránt jelentkező közóhajnak az érvényesüléséhez, hogy rend, fegyelem, szervezettség és ennek megfelelő névre szóló felelősség legyen az irányítás minden területén. Például az ipar szerkezetátalakításáért csak az a kormányzati szerv tud felelni, amelyik az ehhez szükséges eszközökkel is rendelkezik. Tévedés azt hinni, hogy ez ma az Ipari Minisztérium. A kormányzati munkába történő felelősség meghatározásának folytatódni kell a vállalatok, intézmények vezetésében is. A gazdasági hatékonyság növeléséért elsősorban a vállalati tanácsok, a gazdasági vezetők a felelősek. A szociálpolitika, a szociális gondoskodás fölött pedig őrködjön továbbra is a szakszervezet. A szociális igények kielégítése csakis a nyereségből történhet, így a kettő sorrendjében a teljesítmény érdeke előzi meg az elosztást. Ennek biztosításában mutatkozott gyengeség a korábbi kormányok szinte valamennyiénél az elmúlt harminc év során. Ennek felelősségében a rám jutó részt nekem is vállalnom kell.