Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1861 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1862 tikai, állami fórumon nagyon sokszor elhangzott, hogy az alkotmány a munkához és nem a munkahelyhez ad jogot. A szövetkezeti vezetőségek, mi szövetkezeti vezetők ezzel nem tudtunk mit kezdeni, hiszen egy faluban, még a nagy lélekszámú községekben is, a legnagyobb munkahelyet biztosító gazdaság a mezőgazdasági szövetkezet. Itt már elhangzott, hogy a tag tulajdonos is. Hogyan ajánljunk neki más munkahelyet? Nagyon jó néven veszem, hogy a törvény azért a nőknél 1000 órát, a férfiaknál 1.500 órát kötelezően előír, hogy annyit foglalkoztatni kell, még azzal a módszerrel is, hogy a vállalkozás felé viszi, a közös munkaszervezeten kívül végzett árutermelő munkát is figyelembe lehet venni. A gazdaszerep pénzügyi, bér és egyéb témákban nem különösebben érvényesül, ez még várat magára. A gazdaszerep kutatásánál vagy vizsgálatánál szeretnék reflektálni Szabó Kálmán képviselőtársam felszólalására. Azt hiszem, közgazdaságilag ez a téma rendkívül érdekes, de morálisan is az. Csak a végrehajtása... Az alapító tagok, akik a vagyonukat bevitték, részben már nem is dolgoznak, nyugdíjban vannak, vagy nem is élnek. Hány ember lépett be és lépett ki a szövetkezetből, gyarapítva vagy talán néha herdálva is a vagyont. Hogy tudjuk ezt most megosztani? Mert az is furcsa kérdés, hogyha ma valaki belép a szövetkezetbe, semmit nem visz be, tulajdonosa, és egy év múlva, ha kilép, mit visz magával, vagy mit vihet magával? Én azt mondanám - s itt többen felvetették — szükség van egy szövetkezeti törvényre. Elhangzott itt már Németh képviselőtársamtól is javaslat. Azt hiszem, ennek az új szövetkezeti törvénynek kell visszatérnie ezekre a nagyon húsbavágó kérdésekre, mert igazság van bennük. Szakszövetkezeti elnök vagyok, s ebből eredően felszólalásom további részében e témával szeretnék foglalkozni. Megalakulásuk óta ismerem őket, s 14 éve elnökként is gyakorlom. Én mondtam azt, hogy nem elég a táblát átfesteni, amikor egy termelőszövetkezet tönkremegy és szakszövetkezetet kívánunk belőle csinálni. Ez körülbelül olyasféle, mint amikor átfestettük a szakszövetkezeti táblákat téesztáblákra, és azóta szép veszteséget hoznak. Mi is a szakszövetkezet? Hatvan van belőle az országban és képviselőtársaim többnyire nem ismerhetik a helyzetet. Nagyon bölcs politikai döntés alapján születtek meg ezek 1960-61-ben. Rendkívül rossz természeti adottságú földeken a ma meglevő hatvan szakszövetkezet szántójának átlag aranykorona értéke nem éri el a tizenegyet, az országos átlag pedig 21. Feladatul kapták akkor, hogy sajátos eszközeikkel tartsák termőben ezt a területet. A tagság lényegében akkor nem vitte közösbe a területet közös művelés alá és ez a szerencse. És ma legalább 50 százaléka tagi kezelésben és termesztésben van, a közös csak ott gazdálkodik, ahol ezt hatékonyan lehet a nagyüzemi módszerekkel megtenni. Akkor e szövetkezeteket kevésbé szocialista és egyszerűbb szövetkezeteknek nevezték el. Ebben már benne van az is, hogy majd szépen fejlődnek, s termelőszövetkezetté válnak. Ezért is szervezték át jobbára egy idő után. A megalakuláskor 453 ilyen szövetkezet alakult, ma hatvan van. Ez a hatvan viszont nagyüzem. Olyan értelemben nagyüzem, hogy olyan közös vagyonok működtetése van, vagy szükséges, mint a termelőszövetkezetekben, mert ezeknek a vagy ónoknak és szervezeteknek képeseknek kell lenni arra, hogy a taglétszámtól függően a sok száz vagy több ezer tagi gazdaság árutermelését szervezni tudják és a feltételeket biztosítsák különböző szolgáltatásokkal. Nem kívánok untatni senkit, szövetkezetünkről három adatot: 700 milliós közös vagyona van, több mint 1200 ember dolgozik a közösben és több mint 2000 tagi gazdasággal állunk termelési kapcsolatban. Hát így néz ki egy egyszerűbb szövetkezet. Ezt azért emelem így ki, mert a múlt évben a szövetkezetpolitikai munkabizottság anyagában ez még így szerepelt. Nagyon szeretném meghívni e bizottságot egy szakszövetkezetbe, hogy ezt a jelzőt valahogy a gyakorlattal egy kicsit szembesítsük. Miért mondtam el ezt. Ebben a tervezetben van egy passzus, amely azt mondja ki, hogy a termelőszövetkezet átalakulhat szakszövetkezetté, de a MÉM és a PM miniszter egyetértése szükséges hozzá és a TOT véleménye. Mind a három személy nekem rendkívül szimpatikus ember — erről ma már volt szó —, de bennem az ötlik föl, itt van a kezemben a még ma érvényes szövetkezeti törvényből egy passzus, amely szintén azt mondja, hogy átszerveződhet, de nem kell a két miniszternek és a TOT-nak a véleménye. Kérdem, miért léptünk vissza? Miért akarjuk kőbe vésni, mert azok a termelőszövetkezetek, amelyeket viszont többszörösen szanáltak, azok átszerveződhetnek? De az a tagság, amelyik meg akarja előzni a bajt és így látja jónak a gazdálkodását, az nem dönthet! Nem akarom külön szavaztatni ezt a témát, de a végső megfogalmazásnál szeretném azt kérni, hogy vegyék ezt figyelembe. Én azzal egyetértek, hogy be kell jelenteni a törvényességi felügyeletnek, az érdekképviseletnek, hogy tudjon róla, de nem akadályként. A szakszövetkezetekről szóló minősítés azt mondja, hogy rossz földeken gazdálkodnak, és ezt a tapasztalatot érdemes felhasználni. De én ettől ma már tovább megyek. Mert az imént, ahogy említettem, sok tagi gazdaság működik, amely vállalkozásszerű, teljesen más érdekeltségi rendszerre épül és nagyon szigorú munkafegyelmet követel meg, mert itt kérem a jövedelem attól függ, hogy ki hogyan dolgozik. Rendkívüli módon jelentkezik a munka szerinti elosztás. És ezt a témát a ma vállalkozást akaró világunkban, az egyéni kezdeményezést akaró világunkban, a pénznek a termelésbe való befektetését akaró világunkban, hadd mondjam, hogy csak a mi szövetkezetünkben 140 millió forintot fektettek be az emberek, nem a közös, hanem ezekbe a tagi gazdaságokba - ha ezt akarjuk, úgy gondolom, hogy ezek bőséges tapasztalatot adnak. És most már azt is fölvetem, hogy egyáltalán szükség van-e átalakulni más szövetkezeti formába. Az előbb még itt voltak a Kiskőrösi Állami Gazdaság vezetői, nem tudják, hogy én most példaként fo-