Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1847 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1848 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz tíz képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Dr. Eleki János, Békés megye képviselője kíván szólni. Dr. ELEKI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Békés megye egyik országgyűlési képviselőjeként és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tisztségviselőjeként testületünk nevében is kértem szót, hogy véleményt nyilvánítsak a termelőszövetkezeti törvény módosításának tervezetéről. Ez a törvény 1968. január 1. napja óta a legalapvetőbb meghatározó kerete az agrárszövetkezők működésének, gazdálkodásának, a termelőszövetkezeti parasztság közös gazdaságon belüli jogainak és kötelezettségeinek. Természetes így, hogy a módosítás alapelveit számos szövetkezeti fórum és 1986. év végén a mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusa is megvitatta. Széles körű és nyílt társadalmi vitában formálódott ez a törvénytervezet. A munkálatok végső szakaszában a TOT elnöksége tételesen is elemezte a tervezetet és annak számos rendelkezése tekintetében új tartalmat igényelt a szövetkezeti javaslatokra és tapasztalatokra alapozva. Kötelességem elmondani képviselőtársaimnak, hogy a TOT elnöksége a termelőszövetkezetek képviseletében egyetért ennek a tervezetnek az elfogadásával, törvényerőre emelésével. Azért van ez így, mert az új szabályok fejlesztik a termelőszövetkezeti törvény keretjellegét, oldják a gazdálkodás, a belső önkormányzati élet kötöttségeit, egyszerűsítik a működés feltételeit, védik a szövetkezeti tulajdont, a nagyüzemi gazdálkodást. Társadalmunk, gazdaságunk mai állapota és fejlesztéséhez fűződő érdekeink, az irányítási rendszer korszerűsítése az utóbbi években a termelőszövetkezeti életviszonyok terén is számos, új kérdést vetettek fel. Ez a tervezet napjaink reformfolyamatának szerves része, a termelőszövetkezetek mai igényeihez igazodó keretszabályozást kínál. Ebben a szellemben új jogintézményeket is létrehoz, valamint megújít számos meglévő szövetkezeti jogintézményt, azokat a változó és növekvő gazdasági és társadalmi követelmények teljesítőképességéhez igazítja. Az újszerű kezdeményezésekre, kísérletekre nyitott és az azokhoz alkalmazkodó szövetkezetpolitikánk, az erre épülő jogpolitika eddig is hozzájárult ahhoz, hogy az eltelt évtizedekben viszonylag stabil gazdasági eredmények és nyugodt szövetkezeti közhangulat alakult ki. A jelenlegi tervezet elfogadásával erre a jövőben is számíthatunk. A termelőszövetkezeti viszonyok változását és a szövetkezeti gazdálkodásra ható gazdasági, társadalmi követelményeket kellett ötvözni a kodifikációs munka során. Ez azt jelenti, hogy a reformfolyamatok fejlesztésének szellemében olyan gazdálkodási és működésben" feltételeket indokolt teremteni, amelyben nő a gazdasági önállóság, az ezzel járó kockázatvállalás és felelősség, és nagyobb hajtóerőként tudjuk kihasználni a termelőszövetkezeti tagság érdekeltségét a jövedelmezőbb és jó minőségű termelésben. A mai gazdasági körülmények és követelmények között nem mondhatunk le ugyanis arról, hogy a csoporttulajdon alapján gazdálkodó termelőszövetkezetekben az egyes tagok tulajdonosi érdekeltségét, felelősségét emelni kell a szövetkezeti tulajdon gyarapításában. Ezeknek a követelményeknek a tervezett törvénymódosítás és a hozzá kapcsolódó minisztertanácsi rendelet eleget tesz. Hadd emeljek ki néhány lényeges kérdést. Üdvözöljük, hogy törvény módosítja ezt az alapvető törvényt. Ez nem formai kérdés, hanem azt jelenti, hogy a termelőszövetkezeti életviszonyokat a legrangosabb jogforrás szabályozza. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy talán az első alkalom a többszöri módosítás folyamatában, hogy a jogalkotás immár felnőttként kezeli a termelőszövetkezeteket a belső viszonyok alakításában. Arra is gondolok itt, hogy önkormányzati szabályozásba kerülhet több olyan kérdés, amelyet eddig jogszabály rendezett. Számos belső szabályzat helyett egyetlen és egységes önkormányzati szabályzat alkotható. A termelőszövetkezetekre bízza az önkormányzati testületek létrehozásának, működési szabályainak meghatározását. Még tovább egyszerűsödik a tevékenységi kör megállapításának lehetősége. Egy másik jelentős kérdés: agrár- és szövetkezetpolitikánknak jól bevált alapelve, hogy a termelőszövetkezet és a tagság háztáji gazdasága szerves egység. Mindkét munkavégzési forma elismert és hasznot hajtó. A tervezetek ezt az alapelvet megerősítik és a mai igények szerint továbbfejlesztik. A termelőszövetkezeti tagság egyértelműen üdvözli azt, hogy az új szabályok szerint bővülhet a foglalkoztatási lehetősége azáltal is, hogy a termelőszövetkezet döntheti el, a háztáji gazdaságban végzett munkát milyen esetben és feltételek mellett ismeri el közösben végzett munkaként. Ez a megoldás a termelőszövetkezet foglalkoztatási kötelezettségének teljesítéséhez is nagy segítséget nyújt. Engedjenek meg egy kis kitérőt. Közvéleményünk egy része gyakran elfelejti, hogy a tagság háztáji gazdálkodási jogát csak a közösben végzett munkateljesítmény alapozhatja meg. A nagyüzemi keretek közötti munkavégzés védelme tehát változatlan. Ez az erkölcsi és jogi kötöttség a jövőben is él. Olyan feltétel ez, mintha a népgazdaság más ágaiban a második gazdaságban végezhető munkát ahhoz kötnénk, hogy a főállásbeli feladatokat teljesíteni kell. Tisztelt Országgyűlés! A termelőszövetkezeti gazdálkodás eredményességének, a tagság tulajdonosi pozíciója érvényesítésének egyik fokmérője és egyre inkább legfőbb mozgatója a közösben végzett munka díjazása, az érdekeltségi rendszer. Mezőgazdasági szövetkezeteink nagy többsége megalakulása óta igyekszik helyes arányt tartani az üzemi és a személyes jövedelmek alakításában, mert egyaránt meg kell felelni a közös gazdaság, valamint a tagság élet- és munkakörülményei fejlesztésének. A másik, nem kisebb súlyú követelmény az állam iránti kötelezettség teljesítése és az általános jőve de-