Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1845 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1846 Az előterjesztett javaslat érdemben a kétfordulós vita során sem módosult, mégis két ok miatt is előrevivőnek és tartalmasnak minősíthetők a bizottsági ülések. Egyrészt a végrehajtási rendeletekben jól hasznosítható észrevételek, javaslatok születtek, másrészt a vita bizonyos mértékig segítője, illetve előkészítője a következő és nem túl távoli időben várható törvénymódosításnak. Természetesen az is a bizottsági munka érdeme, hogy a több százezer termelőszövetkezeti dolgozó sorsát érintő törvényt így rangján kezeli az Országgyűlés. Röviden az utóbbi, a március 9-i összevont mezőgazdasági, jogi, igazgatási, igazságügyi bizottsági ülés vitájáról: A vitában húsz képviselőtársam mondott véleményt, tett javaslatot vagy észrevételt. Többségük egyetértett a módosításokkal, méltatták a változtatások irányát, helyeselték az önkormányzat mozgásterének növelését, hogy törvényes lehetőség nyíljék a gazdálkodás céljait legjobban szolgáló szervezeti formák alkalmazására, csökkenjenek a szövetkezeti önállóságot korlátozó állami előírások, és a jogszabályokat követő, olykor csak másoló, kötelező belső szabályzatok helyett a szövetkezetek saját belátásuk szerint, helyi tapasztalataik és információik birtokában csak a szükséges és érdekeiket jól szolgáló szabályzatokat készítsenek. Többen helyeselték a tevékenységi kör módosításának egyszerűsítését, a bürokratikus korlátok lebontását, a vezetőségi hatáskör növelését. Ugyancsak támogató egyetértésre talált a belső vállalkozási egységek létrehozását lehetővé tevő törvénymódosítási javaslat. Egyik bizottsági tagunk véleménye szerint ezzel az eddig háztájiba szorult, úgynevezett munkaigényes kultúrák is nagyüzem-baráttá lesznek, a közös és a háztáji pedig munkavállalási, foglalkoztatási szempontból még inkább egységes egész lesz. A cégtábla átírása vagy átfestése nélkül is bővül a gazdálkodási, működési változatok skálája, eredményesebbé és színesebbé is válhat a szövetkezeti élet. Természetesen a törvénymódosítás nem rendeli el, nem parancsolja meg, hogy milyen keretek között működjön a szövetkezet, csupán lehetővé teszi, hogy a helyi adottságoknak, a szövetkezeti tagok érdekeinek leginkább megfelelő formát választhassák. A törvénymódosítási javaslat fő vonulataival egyetértő felszólalók véleménynyilvánításaiban is felvetődtek olyan javaslatok, mint például: a tisztségviselők választása során a többes jelölés második fordulójában is csak minősített többséggel lehessen a jelöltet megválasztottnak tekinteni; továbbá két választás között lehessenek tisztségviselőket kooptálni; közeli rokonok is lehessenek tisztségviselők; ne legyen kötelező a képzettségnek megfelelő foglalkoztatás; a termelőszövetkezet szakszövetkezetté, kisszövetkezetté alakulásához ne kelljen a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium engedélye, és így tovább. Az előbbi és ezekhez hasonló felvetések egy részét az egymással is vitázó felszólalók véleménykülönbségei semlegesítették, a javaslattevők többsége a miniszteri válaszadás, a változtatásokkal járó előnyök és hátrányok alaposabb megvilágítása után állt el indítványától. Természetesen most is, mint általában minden törvény vitája során, számos olyan észrevétel és javaslat született, amely a végrehajtási rendeletekben lesz igazán hasznosítható. Érdekessége vagy inkább szövetkezeti hangulatot tükröző vonulata volt a vitának a törvénymódosítási javaslatban nem szereplő szövetkezeti tulajdon, tagi tulajdonosi érdekeltség kérdésének újra és újra történő felvetése és az ezzel kapcsolatos problémák és lehetőségek korántsem azonos, sőt meglehetősen különböző megközelítése. Az e kérdéskörben szót emelők a szövetkezeti tagok tulajdonosi szerepének bővítését vagy új alapokra helyezését szorgalmazták, minthogy előrevetítve, hogy a következő törvénymódosításnak vagy új törvénynek sarkalatos pontja lesz a tagság tulajdonosi érdekeltségének megteremtése, ennek törvényes szabályozása. Talán nem sértem képviselőtársaimat, ha a vita konklúziójaként azt mondom: meglehetősen kiforratlanok még az elképzelések. A javaslattevők abban megegyeztek valamennyien, hogy a tulajdonosi érdekeltségnek úgy kell működnie, hogy hatására a mai közös vagy on tovább gyarapodjon és a tagok nagyobb mértékben legyenek érdekeltek a szövetkezeti vagyon jó működésében, egyéni megtakarításaik szövetkezeti befektetésében. Az együttes bizottsági ülésen módosító javaslat hangzott el a törvény 37. § kiegészítése iránt. Az írásban is leadott módosító javaslat így hangzik: „A kötelezően bevitt vagyon vagy annak aktuális pénzbeli értékét a szövetkezetnek ki kell adnia, ha a tagot a szövetkezet nem tudja foglalkoztatni, s a taggal szemben a foglalkoztatási kötelezettsége megszűnt. Amennyiben csak részlegesen tudja foglalkoztatni, úgy a kötelezően bevitt vagyon aktuális értékének arányos részét ki kell adni vagy azután járadékot kell fizetni." A javaslatot az együttes bizottság nem fogadta el, négy bizottsági tag támogatta, kettő tartózkodott, a többi ellene szavazott. Az 1988. március 9-én tartott együttes bizottsági ülés a III. törvény módosításáról készült törvényjavaslatot a következő két módosítással fogadta el: A törvény 6. §-a 5. bekezdésének a törvénytervezet 1. §-ában javasolt szövege a következők szerint módosul: „A termelőszövetkezet tevékenységi körét az alapszabály módosítása nélkül kiegészítheti." A második javaslat pedig az időcsúszásból adódik: „a törvénymódosítást 1988. július 1. napján indokolt hatályba léptetni." Ezek előrebocsátásával jelentem be, hogy az Országgyűlés mezőgazdasági, jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága az 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslattal, az előbb felsorolt módosításokkal egyetért, azt támogatja és ajánlja az Országgyűlésnek megvitatásra és elfogadásra. Köszönöm. (Taps.)