Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1843 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1844 toznak, s ennek kifejezésére a tagság megfelelő formát is választ. Ilyen forma lehet a szakszövetkezet, vagy a kisszövetkezet. E forma előnyeit és életképességét egyes kedvezőtlen adottságú körzetekben is megfele­lően bizonyította a ma működő szakszövetkezeteink többsége. Az itt felhalmozódott jó tapasztalatokat célszerű hasznosítani, ahol a váltás elkerülhetetlen. Van a termelőszövetkezeteknek egy olyan köre, olyan kis része — mintegy 30-50 nagyüzem -, amely­nek a mai gazdasági környezetben eredményes gazdál­kodásra képtelenek, ezért átalakulnak vagy megszűn­nek. Ez egyébként nemcsak mezőgazdasági és nem is csak szövetkezeti jelenség — más ágazatokban és válla­lati körökben is realitás! Mai életünk természetes rendje, gazdaságpolitikánk és kibontakozási progra­munk velejárója! A termelőszövetkezet erejét, a tagok szövetkezethez kötődése is jelzi. A tagság és a szövetkezetek közötti szálak erősíté­sét szolgálják azok az intézkedések, amelyek a tagok közös vagyonhoz való viszonyát igyekeznek közvetle­nebbé tenni. Azt el kell ismerni, hogy ma még elég szerények a közös vagyon gyarapítását szolgáló tagi érdekek. Az tény azonban, hogy az úgynevezett tagi vagyon értéke, fejlesztési hozzájárulás, részjegyek, cél­részjegyek formájában már felül van a másfél milliárd forinton. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a közös va­gyon gyarapításában való érdekeltség növekedése még sok tennivalót kíván. A megbeszéléseken, vitákon for­máódnak az ezzel kapcsolatos gondolatok. S remél­hető, hogy a kiforrás időszaka nem nyúlik túl hosszú­ra, s megszületnek azok a döntések, amelyek a re­formmal összhangban közvetlenebbé teszik a téeszta­gok vagyoni érdekeltségét, kötődését is közösségük­höz. Tisztelt Országgyűlés! A törvény, a most vitára ke­rülő termelőszövetkezeti törvény is — csak eszköz a cselekvéshez. Az terjesen egyértelmű, hogy az eddigi­nél szélesebb mozgásteret biztosít a termelőszövet­kezetekben dolgozók számára. Jó eszköznek ígérke­zik egy olyan időszakban, amikor nemcsak a népgaz­daságban, hanem a mezőgazdaságban, ezen belül a termelőszövetkezetek körében még inkább sok gond, feszültség mutatkozik. Ezek leküzdésére szolgál a kor­mány munkaprogramja, amelynek szerves része az ágazataink tennivalóiról kialakított és elfogadott program. Élelmiszergazdaságunk àz elmúlt évtizedekben nagy társadalmi megbecsülést vívott ki magának a ha­zai ellátásban és a nemzetközi kereskedelemben elért teljesítményével. Az elismertség százezrek öntudatát, önbecsülését növelte — megérdemelten. Ágazataink­ban is tudnia kell mindenkinek gondjaink, bajaink kö­zepette is, hogy az élelmiszergazdaság ma is fontos társa dalomfenntartó erő, teljesítménye jelenünk és jö­vőnk egyik fontos záloga. Az is tény, hogy amilyen mértékben képesek leszünk a ma előttünk álló felada­tok, a kormányprogramban meghatározott célok el­érésére, olyan módon alakul az élelmiszergazdaság tár­sadalmi elismertsége, megbecsültsége. Ezért is érdekel­tek vagyunk mindabban, ami érinti, segíti ágazataink­ban a többre jobbra törekvő munkát. Tisztelt Országgyűlés! Programunk számára min­den lehetséges eszközt igénybe veszünk, mert tudjuk, a régiek nem elégségesek. Eszköztárunk most a tör­vény módosításával gazdagodik. A beterjesztést meg­előző társadalmi vita úgy ítélte meg, hogy a termelő­szövetkezeti törvény módosítását szolgáló részletek beillenék abba az intézkedéskörbe, amely társadalmi gazdasági megújulásunkat szolgálja - ezért a törvény­javaslatot elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Hütter Csaba elvtárs, a mezőgazdasági bizottság előadója szól. Dr. HÜTTER CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Valamennyien megkaptuk „A mezőgazdasági szö­vetkezeti mozgalom Magyarországon" című tájékozta­tó kiadványt, amely parlamenti ülésünk ezen napi­rendjéhez készült. A mezőgazdasági szövetkezetek fej­lődését 1970-től bemutató gazdasági adatok, grafiko­nok, diagramok tárgyszerű bizonyítékai a számottevő gyarapodásnak, a magyar mezőgazdaság, benne a szö­vetkezetek dinamikus fejlődésének. Ez az időszak az 1967. évi hármas törvény műkö­désének időszaka is volt, tehát az eltelt idő, a leírt fej­lődési pálya minősíti a törvényt is. A törvényt, amely jó kereteket adott a mezőgazdasági szövetkezetek mű­ködésének, emberi és anyagi értékben való gyarapodá­suknak. Most a társadalmi, gazdasági fejlődés mai kö­vetelményeihez kell igazítani a törvényt, mert az élet több ponton meghaladta, kinőtte kereteit. Módosítás­ra szorul, hogy növekvő mozgáteret adva a szövetke­zeteknek, magasabb fokon segítse a 800 ezer szövet­kezeti tag és természetesen a szövetkezetekkel szoro­san együttműködő kistermelők népes táborának to­vábbi boldogulását. Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága együttes ülésén bízott meg az 1967. évi törvény módosításáról szóló javaslat vitájá­nak ismertetésével és az ott született bizottsági ajánlás előterjesztésével. A javaslat kétfordulós bizottsági vita után került most a Parlament elé. Az első fordulóban a december 9-i ülésen a mezőgazdasági bizottságban több képviselőtársamnak az volt a véleménye, hogy a törvény rangja megkívánja, hogy az elkövetkezendő, a mostani, a 4. módosítás a Parlament plenáris ülése elé kerüljön és ne a törvényerejű rendeletek útját járja. Megvallom én ez utóbbi utat szántam a módosításnak; nem akarom így utólag menteni magam és a velem azonos véleményen lévő képviselőtársaimat, azonban akkor is, most is többen úgy láttuk, hogy néhány esz­tendőn belül egy nagyobb formátumú módosításra vagy inkább teljes törvényre lesz szükség. Ehhez azon­ban számos kérdés tisztázása, újabb társadalomtudo- : mányi kutatási eredmények is szükségesek. Ugyanak­kor a ma előttünk fekvő módosító, korszerűsítő javas­latok inkább csak egy lemaradást hivatottak behozni, a szövetkezeti törvényt más törvényekkel, például a földtörvénnyel és a tágabb társadalmi gyakorlattal összhangba hozni.

Next

/
Thumbnails
Contents