Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

e 1841 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1842 nyék háztájiban való előállítását közös munkavégzésként ismerjék el. A módosítás lehetővé teszi, hogy mindezt a szövetkezet alapszabályában határozzák meg, figyelembe véve a helyi sajátosságokat. Szorosan összefügg ezzel a szövetkezeti közös tulajdon használatának sokszínű módja, lehetősége. Törekvésünk egyértelmű: találja meg minden termelőszövetkezeti közösség a rendelkezésére álló legértelmesebb, a közösség egészét és a népgazdaságot legjobban szolgáló működtetési formát. Az elmúlt években már sok hasznos kezdeményezésnek lehettünk tanúi. Ezek a kezdeményezések nagyobb lehetőségek között remélhetően még általánosabbá válnak. A törvény módosítása a szövetkezeteken belül lehetővé teszi az úgynevezett belső vállalkozási egységek kialakítását, melyben a tag jövedelme közvetlenül összefügg a tevékenység eredményével, nyereségével. Ezekben az egyes ember jobban áttekintheti saját helyzetét, munkáját, így inkább gazdaként bánik a termelés eszközeivel, anyagaival akkor is, amikor a termeléssel kapcsolatosan dönt, akkor is, amikor dolgozik. A közös munka formáinak sokszínűsége tehát bővíti a tag számára a vállalkozás nagyobb lehetőségét. Mindez felpezsdítheti, gazdagabb tartalommal töltheti meg a szövetkezeti életet. Soha nem volt sem itthon, sem a nemzetközi színtéren vitás, hogy a nagyüzemi keretek az esetek nagy hányadában a legjobb lehetőséget teremtik a tudományos-technikai forradalom korszerűbb eszközeinek, a biológiai eredmények racionális hasznosítására. Nálunk, mint ismeretes, a nagyüzemi keretek kialakultak. S amióta ez megtörtént, soha nem a keretekkel volt a gond, hanem azzal, miként lehetne minél korszerűbb technikával, eszközökkel, anyagokkal ellátni a nagyüzemeket. A másik kérdés pedig mindig az volt, hogy a már meglevő anyagi-műszaki erőket a termőfölddel együtt miként lehetne jobban hasznosítani. Ez utóbbi, a mezőgazdaság eszközállományának, természeti kincseinek jobb hasznosítása manapság minden korábbinál fontosabb. Fontosabb, mert hatalmas eszköztömegről — a három évtizeddel ezelőttinek többszöröséről, csak az állóeszközállomány esetében 400 milliárd forintnyi értékről — van szó. Fontos — mert az előző évtizedekben megszokottnál lényegesen szűkösebb a bővítés, a műszaki színvonal emelésének anyagi forrása. A kormány munkaprogramja élelmiszergazdasági előírásainak teljesítését a meglévő erőforrások jobb hasznosítására is alapozza. Még akkor is így igaz ez, ha közben néhány termelési ágazatban van lehetőség a termelési alapok bővítésére. így tehát — s ezzel minden mezőgazdasági nagyüzemben számolni kell — felértékelődött a szervezettség, a gazdálkodási fegyelem, a jobb belső vállalati mechanizmus szerepe, jelentősége. A vezetés milyensége, kezdeményezőkészsége mindig is nagy szerepet játszott termelőszövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban. Most azonban a vezetők aktivitása fokozottabb hangsúlyt kap. Elevenebb belső életet kell teremtenünk, amelyben a megnövekedett mozgástér adta lehetőségeket a termelésben jobban kihasználhatják. A termelőszövetkezeti törvény biztosította nagyobb önállóság, a vállalkozói lehetőségek jogi bővülése ugyanis még nem elevenebb gazdasági élet. Az elevenség fokát a tudatos, célszerűbb cselekvés mértéke határozza meg. Ezért pedig mindenkinek tennie kell a szocialista nagyüzemeinkben, méghozzá kinekkinek annál nagyobb felelősséggel, intenzitással, minél nagyobb területen szól bele a gazdálkodásba. Az irányításban igyekszünk a cselekvés és a kezdeményezés ösztönzésére. Nagyon lényeges, hogy intézkedéseink során részintézkedések ne sértsenek, ne tegyenek lehetetlenné a mindennapi gyakorlatban fontosabb érdekeket. Ez eddig többször is előfordult. A kormány törekvéseinek megfelelően az irányítás szervezetének egyszerűsítése, a hatáskörök egyértelmű tisztázása, az irányítók nagyobb önállósága, s ehhez kötődően nagyobb felelőssége minden bizonynyal változtat e helyzeten. Változtat olyan ütemben, ahogyan helyes törekvéseink gyakorlattá lesznek. A termelőszövetkezeti törvény módosítása összhangban van a szocialista nagyüzem további erősödésének igényével. Meggyőződésem — az elmúlt évtizedek tapasztalatai ezt bizonyítják —, hogy a jövőben is ez lesz a magyar mezőgazdaság sikereinek alappillére. Igaz ez még akkor is, ha a háztáji kitermelés hosszú távon tartósan, nagyon életképes szektora marad és kell is, hogy legyen a mezőgazdaságnak. Az a munkamegosztás, ami a hazai, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji kistermelés között kialakult, létjogosultságát a gyakorlat ezer és ezer bizonyítékától kapta. Az is egyértelmű, hogy a még legkézimunkaigényesebb, legkényesebb termék, termény előállításának is vannak olyan részletei, amelyeket csak a nagyüzem eszközeivel, termelésszervező erejével lehet ésszerűen, gazdaságosan elvégezni. Ezért igaz: a mi viszonyaink között erős, jól szervezett nagyüzem nélkül nincs jól teljesítő, virágzó kistermelés. Ha tehát életképes, magas színvonalú árutermelést bemutató háztáji kistermelést akarunk, akkor még magasabb fokra kell emelnünk a szocialista mezőgazdasági nagyüzem felkészültségét, szervező erejét, integrációs készségét. Tisztelt Országgyűlés! A termelőszövetkezeti törvény vonatkozik a szakszövetkezetekre is. Megítélésem szerint ezek szerepe, jelentősége a szövetkezeti mozgalmon belül tovább nő. Vannak hazánknak olyan tájai, amelyeken a természeti adottságok miatt nem, vagy a mezőgazdasági termelésnek csak egy szűk területén lehet a nagyüzemi gazdaság előnyeit érvényesíteni, hasznosítani. Ezeken a helyeken mostanában, amikor a korábbinál lényegesen szigorúbb közgazdasági viszonyok érvényesülnek, több termelőszövetkezetben is nehéz helyzet alakult ki. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a gazdasági problémák krónikussá váltak — a szövetkezetekkel közös feladatunk: minden lehetőt megtenni annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelés folytatását és a szövetkezeti tagság megélhetését más utak keresésével is biztosítsuk. Ennek egyik útja lehet a szövetkezetekben a kis- és nagyüzemi termelés közötti munkamegosztás, a tagság termelésben való érdekeltsége, és ezzel párhuzamosan a kockázatviselés arányai jelentősen megvál-