Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1817 Az Országgyűlés 23. ülése,. tartom, hogy a majdani törvény rábízza a közületekre a járművek tüzelő- és kenőolaj fogyasztásának mérését, az üzem dönthet a gazdaságosság és a gazdaságos üzemeltetés kérdésében. Gondolom ez nem mond ellent a környezetvédelmi kérdésekkel, hiszen egy keveset fogyasztó, de rosszul beállított gépjármű ugyanúgy füstölni tud, mintha netán többletfogyasztásról lenne szó. Ezt műszaki ismerőseim mondották. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet olyan érvényben lévő alsóbbrendű jogszabályra, amely a 100 kilométer feletti üresfutás dolgát szabályozza. Bízzuk az üzemekre a döntést, hogy számára gazdaságossági, üzemszervezési szempontból mi az előnyös. A gazdaságossági kérdésekről több képviselőtársam is szólt előzőleg már. Végül is a kibontakozási program is azt igényli tőlünk, hogy a döntések ott szülessenek, ahol hatásukat legjobban meg tudják ítélni. Van amire már törvény van, azt lehetőleg ne szabályozzuk túl. Gondolok itt a törvénytervezet 45. íjának (1) bekezdés g. pontjára, amely a közúti közlekedés területén nyújtott szolgáltatásokra — személyszállítás, árufuvarozás járműjavítás stb. — vonatkozik. Úgy gondolom, hogy ez csak részben kapcsolódik a közúti közlekedés ellenőrzéséhez. Egyetértek azzal, hogy a személyszállításnál a közúton ellenőrizni kell, hogy az előírásoknak megfelelő létszám foglal-e helyet a buszon, vagy az áruszállításnál a teherbíró képesség a gépjárműre vonatkozóan, illetve az út teherbíró képességére vonatkozóan rendben van-e, de a járműjavítás az elsősorban szolgáltatás, gazdasági tevékenység. A közúton a jármű javítását véleményem szerint nem lehet ellenőrizni, mint gazdasági tevékenységet inkább az adóhatóságnak kell ellenőriznie, s az ő hatáskörébe tartozik. Tisztelt Parlament! A közúti közlekedéssel összefüggő állami feladatokról és a közúti közlekedés fejlesztéséről néhány gondolatot. A 10. § felsorolja azokat a szervezeteket, amelyeken keresztül megvalósulnak az állami feladatok. Első látásra úgy tűnik, meglehetősen sok szervezetnek kell munkálkodnia, hogy a sokirányú tevékenység között összhang legyen és jelen gazdasági helyzetünkben elfogadható állapotokat tudjunk kialakítani. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, amit Grósz elvtárs a kormány munkaprogramjával kapcsolatos expozéjában mondott, hogy a funkciókat felül kell vizsgálni. Azt hiszem, hogy a jelen törvénytervezet és a majdani törvény biztosíték lehet arra, hogy ezen a területen is megvalósuljon a racionális funkció felülvizsgálat. A közúti közlekedés fejlesztésével csupán két paragrafus foglalkozik, azonban nagyon lényeges, hogy célul tűzi ki az alágazatok közötti munkamegosztást, figyelembe veszi a közlekedési igények alakulását. Talán a közlekedés az a terület, amely szinte elválaszthatatlanul összefügg minden tevékenységgel, hiszen egyik alapvető emberi tulajdonság, a mozgás megjelenítője. Mindig mozog az ember valamilyen formában. Az ember a mozgása során különböző szükségletek kielégítésére törekszik. E szükségletek egyike a kereskedelemmel, a bevásárlással is Összefügg. Tehát ami988. március 16-án, szerdán 1818 kor a terület- és településfejlesztés és a közúthálózatfejlesztés kérdését vizsgáljuk, feltétlenül figyelembe kell venni a két terület közötti összhang fontosságát. Vannak ugyan jó példák arra, hogy egy-egy bevásárlóközpont, üzletközpont jól megközelíthető, megfelelő parkolási lehetőség van, de az ellenpéldák azt hiszem még napjainkban többségben vannak. Bízom benne, hogy a napokban a televízióban bemutatott balatonparti bevásárlóközpontok nem az ellenpéldák sorába tartoznak. Vannak ugyan ma már a P+R közúti jelzőtáblák .néhány helyen, de ha hosszú távon gondolkodunk — bizonyára nem jó a kifejezés — olyan táblát el tudnék képzelni, hogy parkolj és vásárolj. Tehát olyan üzletközpontok, bevásárlóközpontok kialakulása, kialakítása lehet a hosszú távú cél, amelyből ma már szerte a világon egyre több van. Ezzel én nem a közúti jelzőtáblák számát kívánom szaporítani — néhol talán túl sok is van belőle; néhányan utaltak erre a kérdésre is —, hanem inkább arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy a fejlesztések ne legyenek öncélúak és ne a gombhoz varrjuk a kabátot, mint ahogy az elmúlt évtizedekben elég sok alkalommal tettük. Tisztelt Országgyűlés! A magam lelkiismeretével rendbe jöttem a törvénytervezet kapcsán és az elmondott gondolatok jegyében bízom képviselőtársaim lelkiismertére a döntést. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Fodor képviselőtársunk felszólalása elején jelezte, hogy ebben a témában ő szólalt fel utoljára. Ez megfelel a valóságnak. Átadom a szót Urban Lajos miniszternek. URBÁN LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Őszinte szívvel köszönöm meg a képviselő elvtársak nemcsak a mai napon elmondott hozzászólásait és — úgy érzem kijelenthetem — egyetértő véleményüket a törvénnyel kapcsolatban, hanem azt a — mint a korábbi törvényelőkészítői munkákról kollégáim elmondták - a korábbi munkától eltérő mélységű és mennyiségi munkát, amelyet ennek a törvénynek az előkészítése igényelt. Azoknak a munkatársaimnak a nevében is szeretném megköszönni ezt az egymással szembeni türelmet, akik a háttérben dolgoztak és valóban minden ülést, minden beszélgetést, minden vitát, konzultációt előkészítettek. Annak külön örülök, hogy olyan véleményt rögzíthetek magamban, hogy képesek voltuk befogadni minden módosító javaslatot. Határozottan mondom, hogy nem megalkuvásból és opportunizmusból tettük, hanem éppen azért — amit előadói beszédemben is mondtam —, mert a képviselő elvtársak által felvetett észrevételek döntő többsége, szinte valamennyi olyan volt, amelyet a mindennapi életből merített, hozott magával, vagy maga átélt, vagy családja valamely tagja átélt. Ezért azt valamennyit olyan komolysággal kellett megtárgyalnunk és a törvénybe lehetőség szerint beépítenünk, amelyben nem játszhattak szerepet azok a korábban megrögzött szokások, amelyek bizony abba a 80 jogszabályban, amivel