Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1815 Az Országgyűlés 23. ülése, lős megnevezése, a kivitelezésben résztvevők csak a fi­zikai munkájukat adják, a kimaradók pedig — a tör­vény szerint — „a résztvevők által vállalt anyagi hoz­zájárulás mértékéig kötelezhetők a költségek viselésé­re." így maguk, akik a kivitelezésben részt vesznek, gyakran keserű szájízzel veszik utána tudomásul, hogy érdemtelenek ingatlana is felértékelődik, a kivitelezés­ben résztvevőket a törvényszerűen bekövetkező forga­lomnövekedés terhei is keserítik. Célszerű lenne a részletes szabályozásban ezekre a problémákra is kitérni és az együttműködésnek a fel­tételeit jól szabályozni. Az utolsó érdekütközés, amelyről még szólnék — mert választókerületemben nagy súllyal jelentkezik — a belső forgalom, a célforga­lom és az átmenő forgalom, valamint az érintett lakos­ság érdekeinek ütközése olykor ellentéte. A belső forgalmat a lakosság természetesnek elfo­gadja. A célforgalmat az el viselhe tőség határáig tole­rálja, mert érdekközössége is van vele. Az átmenő for­galmat viszont nem kívánatosnak érzi. így van ez, kü­lönösen olyan történelmi városban, mint Esztergom, ahol élek és dolgozom, vagy a választókerületemhez tartozó két üdülőközségben Dömösön és Pilismaró­ton. Az elkerülő út igénye maradéktalanul meg is fo­galmazódik a két község rendezési terveiben, a GNV építésével kapcsolatban a fejlesztési lehetőség ez­irányban adott. Bonyolultabb a helyzet Esztergom­ban, mert jelenleg és prognosztizáltan is a belső és a célforgalom dominál, így a nagyon sokféle érdek és szempont miatt mindeddig nem sikerült minden ré­szében, minden érdekelt által elfogadható megoldást találni a 1 l-es főközlekedési út átvezetésére. Ezzel a kérdéssel már napi-, hetilap és folyóirat is foglalko­zott a közelmúltban. A forgalom eddigi mértékének elviselhetősége, az alternatívákból eredő sok vita, az egyes szakemberek eltérő véleménye, valamint — nem utolsósorban —. fe­dezethiány miatt a korszerűsítés azonban ott sem ké­szült el mindenütt, ahol a mikéntről már megegyezés született. A hosszú ideje tartó építési tilalom az új törvény szerint túl sokáig már nem tartható, lépni kell! A településeken belüli gondok természetesen semmiféle jogi szabályozással nem oldhatók, csupán a közlekedési érdek és a többségi helyi érdek összhang­bahozása hozhat eredményt. Ezért is kértem, hogy a 11. § első bekezdésébe a bizottsági javaslatban aján­lott módon kerüljön be a „népgazdasági, valamint a terület- és településfejlesztési tervekkel összhangban" való fejlesztés kifejezése. Kérem emellett a tárca vezetését, hogy az eddigi­ekhez hasonló türelemmel és segítőkészséggel, az út­építési paraméterekben tett engedmények adásával se­gítsék a 11-es út esztergomi átkelési szakaszának problematikáját dűlőre vinni, az elfogadott rész kivi­telezését mielőbb megindítani, az átmenő forgalmat pedig a továbbiakban is figyelemmel kísérni. Ne vár­juk meg azt, hogy közlekedési csődhelyzet alakuljon ki, különös tekintettel a nem távoli jövőben egyre sza­porodó ezeréves történelmi évfordulók ünnepségeire. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek önöktől, hogy az érdek szót olyan 788. március 16-án, szerdán 1816 sokszor használtam. Ezt ugyan mások is megtették, de így, úgy gondoltam, nem mondható majd el hoz­zászólásomról, hogy érdektelen volt. A bizottságok által javasolt és a saját fenntartott módosításommal a törvénytervezetet elfogadásra ajánlom önöknek, kö­szönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Fodor Sándor Fejér megyei képviselő kö­vetkezik. FODOR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A témához utolsónak szólni, elengedhetetlen, hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzék az ember. Ezért elné­zést kérek önöktől előre is. De azt hiszem, ha azonos gondolatok gyakrabban vannak ismételve, akkor amö­gött lehet valami és érdemes rá odafigyelni. Az eddigi ülésszakon több alkalommal előfordult, hogy a hozzá­szóló valamilyen idézettel fejezte be gondolatait. Én idézettel kívánom kezdeni és Urbán elvtárshoz hason­lóan Széchenyire hivatkoznék. A legnagyobb magyar a következőket mondotta: „Nem elég mai időkben törvényeket írni, de azok iránt szimpátiát is kell gerjeszteni." Úgy gondolom, hogy az alapgondolat ma különö­sen igaz, mivel a mai időkben nem könnyű dolog va­lóban szimpatikus törvényeket alkotni. Akik ismerik a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslattal kap­csolatos előzetes véleményemet, talán meglepődnek, hogy a szimpátiát emlegetem. A múlt heti bizottsági vita - gondolok itt a közle­kedési és jogi bizottság együttes ülésére — és az ott hozott módosító javaslatok tették számomra elfogad­hatóvá a törvénytervezetet. Erénynek tartom, hogy a tervezet és annak előkészítői képesek voltak befogad­ni olyan módosításokat, amelyek alkalmassá teszik a majdani közúti közlekedésről szóló törvényt, hogy ne legyen ellentmondásban más törvényekkel. Mivel a törvények között mellérendeltségi viszony van, ezért a végrehajtáskor kell fokozott figyelmet fordítani ar­ra, hogy az egységes szellem megvalósuljon. Sajnos az elmúlt években gyakran estünk olyan hi­bákba, hogy különböző oldalági szabályozások kor­látozták egy-egy törvény teljes körű érvényesülését. Ma, amikor a fiskális helyett a monetáris törvénysze­rűségeket kívánjuk érvényre juttatni, különösen fon­tos, hogy a közlekedési törvény és az azzal összefüggő végrehajtási szabályok, jogszabályok a gazdasági szfé­rához csak annyiban kapcsolódjanak, amennyiben az nem mond ellent egy másik törvénynek. Szeretnék utalni a tárgysorozat következő témájára, a termelő­szövetkezeti törvényt módosító tervezet 10. íj­ára, amely a következőt mondja: „a termelőszö­vetkezet úgy köteles gazdálkodni, hogy a gazdálkodá­sára vonatkozó tervei, a tevékenység gyakorlása és az eredmény felhasználása a közös vagyon gyarapítását, a tagság jövedelmező foglalkoztatását szolgálják." Azt hiszem ez az a szellem, amit minden törvény­nyel kapcsolatban jogosan igényelhetünk, s ennek a szellemnek az érvényre jutását véltem felfedezni a módosító javaslatok többségében, s alakult ki bennem a hozzászólásom elején jelzett szimpátia. Lényegesnek

Next

/
Thumbnails
Contents