Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1811 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1812 lózatát bővítő, minőségi fejlesztésére. Dyenformán szinte alig remélhető, hogy az útkezelők eleget tehetnek kötelezettségüknek, és megfelelő úthálózattal biztosíthatják a közúti forgalom lefolyását. Éppen ezért tartom indokoltnak, hogy a terület idegenforgalmi sajátosságából adódóan a közúti közlekedés fejlesztése kapjon nagyobb részt a költségvetésből, legalább olyan arányban, mint amennyivel hozzájárul a nemzeti jövedelmünk gyarapításához. Tisztelt Országgyűlés! Mint említettem, a jelentős idegenforgalom óriási megterhelést jelent a megye közútjaira. Meg kell említenem egy sajátos megyei problémát, amely választókörzetem térségére is komoly kihatással van. Megyénkben az átlagosnál nagyobb és gyakoribb katonai mozgások akadályozzák a polgári közúti forgalmat, jelentősen növelve egy-egy területen az utazási időt és az utak megterhelését. Ez gyakran szabálytalan vezetési magatartásra készteti a gépjárművezetőket, megnő a baleseti veszély, a közlekedési kultúra egyáltalán nem tud érvényesülni. A közutainkon gyakran megjelenő különböző súlyú és terjedelmű katonai eszközök jelentős mértékben rongálják mind az országos, mind a tanácsi kezelésűutakat, mely a közutak kezelőitől többletmunkát és többletköltséget igényel, továbbá e katonai eszközök jelentős része nem a műszaki KRESZ-ben előírt feltételek szerint vesz részt a forgalomban. Tudom, hogy a leszerelés csökkentésére jelentős nemzetközi erőfeszítések folynak, mégis úgy érzem, hogy a honvédelmi érdekeknek és az állampolgárok közlekedési érdekeinek tartósan egymás mellett kell élni, úgy, hogy ne okozzon társadalmi feszültséget. Ezért fontos össztársadalmi érdeknek tartom, hogy ezeken a területeken a közúthálózat fejlesztése tudatosan számoljon a honvédelmi érdekek speciális közlekedési igényével, illetőleg a honvédelmi közlekedési érdekeknek a polgári közlekedésre gyakorolt hatásával. Ezért javaslom, hogy végrehajtási rendelet térjen ki arra, hogy fejlesztési tervekben speciális igények teljesítése is fogalmazódjon meg. A törvényjavaslatban megfogalmazottakkal, valamint a miniszter elvtárs expozéjával egyetértek, azt elfogadásra ajánlom, a végrehajtási utasítások véglegesítéséhez pedig kérem javaslataim figyelembevételét. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Javaslom — tisztelt országgyűlés —, hogy tartsunk most rövid ebédszünetet. Tárgyalásunkat 14 óráig felfüggesztem. (Szünet: 13.03-14.02 - Elnök: Sarlós István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Nemes Tamás Komárom megyei képviselő következik. Dr. NEMES TAMÁS: Tisztelt Országgyűlés! Mostanában sokszor halljuk, hogy Országgyűlésünk kerettörvényeket alkot. Jelen helyzetünkben ez szükségszerű, és jó is lehet, ha a törvény szelleme és szövege- I zése jó, nem hagy hézagokat, és az alacsonyabb szintű jogszabályok is ennek megfelelően készülnek. Most egy tiszta kerettörvény-tervezetről vitatkoztunk, hisz az egyetlen számszerűen megadott mérték — a kárbejelentés 15 napos határideje — is kikerül a törvényből, ha elfogadjuk az illetékes bizottságok módosító javaslatait. A kerettörvény jellegéből adódóan viszont különösen fontos, hogy a törvény szemlélete egységes és helyes legyen, adott esetben minden szónak fontos szerepe lehet, mert érdekek húzódnak meg mögötte. Az ülésszakot megelőző összevont bizottsági ülésen és expozéjában is Urbán elvtárs elmondta, hogy az előkészítés során nagyon hasznos és éles viták tüzében formálódott a tervezet, amit ő természetesnek tart, mert a közlekedésben nagyon sokféle érdek ütközik. Ezekről az érdekekről sokan képviselőtársaim közül is szóltak már. Néhányat az ilyen érdekütközések közül magam is próbáltam átgondolni, kifejteni, s feloldásukra a törvény szövegében módosító javaslatokat tettem az összevont bizottsági ülésen részben mint a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság tagja a bizottság nevében, részben pedig a megyei képviselőcsoport ülésén elhangzott vélemények és a saját véleményem alapján is. Az elfogadott és így most önök elé került módosításokon kívül egy elvetett saját javaslatomra még vissza szeretnék térni az egyes érdekkülönbségek elemzése során. Mit tekinthetünk ezek után — visszatérve a szemlélet kérdésére — helyes szemléletnek? Az ágazatnak, vagy az alágazatnak az érdekeit? Ezt biztosan nem. Véleményem szerint akkor helyes szemlélet ez, ha valamennyi jelentős érdek kifejeződésének helyet biztosít, ha az országos érdek a nagyobb és kis közösségi, valamint az egyéni érdekek között elfogadható összhangot teremt. Erről is többen szóltak már. A közérdeket helyezi előtérbe, de figyelembe veszi azt, hogy a közérdek az egyéni és kisebb közösségi érdekek eredője. Az 1. §, amely a törvény célját fogalmazza meg, szerintem általánosságban eleget tesz ennek a követelménynek. Most az egyéb ilyen érdekkülönbségekről, súrlódásokról szeretnék röviden beszélni. A közlekedési alágazatok néha egymástól eltérő érdekeinek összehangolása, az egységes közlekedési szemlélet érvényesítése a tárca feladata, de erre most, itt sem árt figyelmeztetni. A közúti közlekedés és más gazdasági ágazatok hosszú távú érdekei biztosan egybeesnek, de a rövidtávú érdekek dominanciája miatt sajnos nagyon szükséges annak hangsúlyozása, hogy a közúti közlekedés ne legyen a gazdaság visszahúzó tényezője, ennek a helyzetnek elkerülése nemzeti érdek. A törvény 47. §-ának első sorairól többen beszéltek már, Kisecelli elvtárs a bizottság előadójaként, és számos képviselőtársam célzott arra, hogy a fenntartáshoz szükséges anyagi források bevétel arányos előirányzatának leszögezésével ezt a kívánalmat fejezi ki. De hallgatólagosan az is kifejeződött ebben, hogy a fenntartáson kívül a fejlesztésekbe viszont más