Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

zött ilyen nagy feladattal sem a minisztérium, sem a megye nem tud megbirkózni. A közlekedési kormányzat korszerű rugalmassága hatékony eszköz volt azonban abban, hogy megfelelő színvonalon hangolja öszsze az erőket és általában is az a véleményem, hogy a területi és az országos érdekeket jól irányítja és ezáltal a közlekedés ügyeit is. Élénk vitát váltott ki az úthasználati díj kérdése, annak bevezetése. Én a magam részéről egyetértek azzal, hogy egyes utakon úthasználati díjat lehessen bevezetni, mert ez is az úthálózat anyagi alapjának bővítését jelenti. De sokkal fontosabbnak tartom a 47. §-ban foglaltakat, mely azt a jogos igényt fogalmazza meg, hogy a közutak fenntartásához, építéséhez a ráfordításokat a közúti közlekedésből származó anyagi, állami bevételekből, tehát a forgalom arányában kell előirányozni. Meg kell jegyezni, hogy sajnos ez eddig nem így volt. Pedig véleményem szerint — és ezzel talán nem vagyok egyedül —, a közúthálózat nyereséges üzem. Itt realizálódik jelentős része az üzemanyagnyereségnek, a járműértékesítés nyereségének és a szállításnak. Az itt képződött nyereség egy részét csak itt, az útépítésben és karbantartásban lehetne bővítetten majd újratermelni. Nem kellene az itt megtermelt nyereséget veszteséges ágazatokba több területhez hasonló módon a bajok elodázására átirányítani. Úgy gondolom, hogy ezekkel az észrevételekkel együtt talán nem tudja ez az új törvény teljes egészében megoldani a közlekedési gondokat, ennek minden problémáját. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy e nagy vitában kialakult jogi szabályozás jó alapot nyújt majd a motorizáció növekedésével járó feladataink, gondjaink megoldásához. Tisztelt Országgyűlés! Javaslom a törvénytervezet elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szatmári Lajos Veszprém megyei képviselőtársunk következik. SZATMÁRI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A közlekedési ágazat legfontosabb és legterheltebb területe a közúti közlekedés. Ma már az egész társadalom, annak minden korosztálya részt vesz a közúti közlekedésben akár gyalogosan, akár közúti járművel, vagy tömegközlekedési eszközzel. A törvényjavaslat indoklásából, valamint a miniszter elvtárs expozéjából is kitűnik, hogy az utóbbi két évtizedben a közúti közlekedés milyen óriási fejlődésen ment keresztül. Ez magával vonta az utak zsúfoltságát, ezzel együtt a közúti közlekedés veszélyességének a növekedését. Ezért a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslat véleményem szerint időszerű, az ágazat egészét átfogó, tartalmát tekintve széles körűen kidolgozott munka, így törvénymódosító javaslatom nincs, azonban a végrehajtási utasítás véglegesítéséhez kívánok néhány tényszerű indoklással javaslatot tenni. Teszem ezt Veszprém megye és választókörzetem, Várpalota térségének sajátos helyzete miatt. Közismert, hogy más balatonparti megyékhez hasonlóan Veszprém megye is jelentős idegenforgalmat bonyolít le a Balaton és környékének történelmi és műemléki jellegű vonzása miatt. E területen alapvetően megváltoznak a közlekedési feltételek az üdülési szezon kezdetekor. Ugrásszerűen megnő a gépjárművek száma és megnövekszik a helyzetváltoztatási igény is. A kiránduló és üdülőtelepülések felé vezető utak kereszteződéseiben az áthaladás megfelelő áteresztőképesség hiányában nehézkes, a forgalom feltorlódik, balesetveszélyessé válik. (Gondolok itt elsősorban különszintű kereszteződések, valamint forgalomirányító jelzőlámpák hiányára.) A Balatonparton,- főleg Tihany térségében a kompátkelés által vonzott gépjárműforgalom zsúfoltságot okoz, mely a táji és természeti értékeket jelentősen veszélyezteti. Ez indokolttá tenné a belterületet elkerülő és kompforgalmat lebonyolító útszakasz áthelyezését. Utal erre a törvényjavaslat 14. §-a is, éz azonban a mai napig még nem valósult meg. A hosszú távú megoldást az új kompátkelőhely megépítése biztosítaná a hozzá csatlakozó útbővítésekkel. Tudomásom szerint ez az elképzelési javaslat a balatoni üdülőkörzet regionális rendezési tervében is szerepel. Véleményem szerint ennek feltételei továbbra sem biztosítottak. Ugyancsak a környezetvédelemmel kapcsolatosan szeretnék utalni a törvényjavaslat 21. §-ában leírtakra, mely a magánszemélyek gazdasági tevékenységéhez szükséges járművek üzembentartásáról szól. Erről szóltak hozzászólásukban Winkler és Szilágyi képviselőtársaim is. Szerintem is hasznos dolog a magánfuvarozás, mivel jelentős gazdasági tevékenységet fejtenek ki, elsősorban a lakossági fuvarigények kielégítésével. Megyénkben is jelentős számú, több mint ezer magánfuvarozó tevékenykedik. Megoldatlan azonban ezeknek a járműveknek a megfelelő, biztonságos, a karbantartást is lehetővé tevő telepi helyezése. A jelenlegi gyakorlat szerint ezek az eléggé elhasználódott, nagyméretű járművek nem erre a célra kialakított területeken parkíroznak, javítanak, növelve ezzel a lakótelepeken a gépjármű-zsúfoltságot, környezetszennyezést és a balesetveszélyt. Ezért javaslom, hogy jogszabály rendezze a megfelelő telephely kialakításának kérdését és csak ennek birtokában lehessen üzemeltetni ilyen gépjárműveket. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat rendelkezik a közutak kezelőinek az utak biztonságos közlekedésre alkalmas állapotban tartásával szemben egy kötelezettségéről. Utalok itt a törvényjavaslat 35. íjában leírtakra és a dr. Tóth Antal képviselőtársam által elmondottakra is. Ismereteim és tapasztalataim szerint megyénkben, így a választókerületemben levő közutak állapota a megfelelőségi vizsgálatok szerint is egyre rosszabb, mind a közúti igazgatóság, mind a tanácsi kezelésű utakat illetően. Ennek okát elsősorban az e feladatok ellátásához szükséges pénzösszegek folyamatos reálérték-csökkenésében látom. Hivatalos forrásból tudom, hogy útkezelőink eddig is kiemelten fejlesztették idegenforgalmi körzetünk úthálózatait, más, ugyancsak fontos fejlesztések rovására, biztosítva ezzel a jelentős idegenforgalom fogadását. Eddig ennek bevételeiből aránytalanul kis összeg áramlott vissza megyénk közúti háAz Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1809