Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1799 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1800 bői azonban számomra az következik, hogy az felelne meg a törvényhozói akaratnak, ha az említett kérdésekről törvény rendelkezne, A legfőbb törvényhozó testületnek megfelelő előkészítés után az Országgyűlés programjába beillesztve kellene meghatároznia azokat a jogi alapokat és kereteket, amelyeken és amelyekkel a Belügyminisztériumnak és szerveinek az állam- és közbiztonsági feladatokat végezni kell. Ez a megoldás még szilárdabb alapokra helyezné a belügyi munkát, nagyobb jogbiztonságot jelentene mind az állampolgároknak, mind a belügyi testületek tagjainak és mindenképpen erősítené a törvényességet. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslatot ezeknek a gondolatoknak jegyében elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most Győr-Sopron megyéből Winkler László képviselőtársunk következik. WINKLER LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A változatosság kedvéért felszólalásomat autópálya-építéssel kapcsolatos kéréssel kezdem. Látványos idegenforgalmi fejlődésünk mellett néha elhalványul az a közlekedési gond, amelyet a 18 millió külföldi állampolgár be- és kiutazása jelent nekünk. Hatványozottan érzékelhető ez azokban a megyékben, amelyek az idegenforgalom fő sodrásában helyezkednek el, ezek közül is kiemelkedik GyőrSopron megye, melynek hat közúti határátkelőjén a vendégforgalom 41 százaléka jelenik meg. Köztük olyan jelentős közúti átkelők vannak, mint Sopron, Rajka vagy Európa legnagyobb határállomása, Hegyeshalom. Ezért úgy gondolom, jó alkalom a közúti közlekedésről szóló törvény vitájában erről is beszélni. A megye hagyományos településszerkezete miatt városaink a főközlekedési utakra épültek és ez így természetes is. Napjainkban azonban a közúti forgalom oly mértékben megnövekedett, hogy az e térségben élő lakosság tűrőképességét igencsak próbára teszi. Néhány évvel ezelőtt beszéltem már választókörzetem, Mosonmagyaróvár nehéz közlekedési helyzetéről a parlamentben, ezért ezt nem ismétlem meg. Úgy gondolom, ez túlnőtt a helyi jelentőségén, többről van szó, a Bécs—Budapest közötti jobb minőségű közúti összeköttetésről, mely része az egyik legjelentősebb európai főközlekedési útvonalnak és ne feledjük a tervezett közös világkiállítást sem. Nem kétséges, hogy a megye városait elkerülő autóút vagy autópálya megépítése elodázhatatlanná vált. Az idegenforgalmat és az ezzel együttjáró bevásárló turizmust, valamint az igen jólfizető tranzitforgalmat nekünk ki kell szolgálni. Szerencsére a közlekedési kormányzat szakmai vezetése hasonlóképpen vélekedik és a törvénytervezet is ezt sugallja. Úgy látszik, ma nem Széchenyit, hanem Urbán Lajos közlekedési minisztert idézzük, mert ő már 1986-ban Győrben egy miniszteri értekezleten jelezte, hogy Győr-Sopron megye közlekedési problémáit a budapestihez hasonlónak ítélik meg, a városokat elkerülő utak tekintetében. Reméljük, hogy az évtizede vitatott Győrt Hegyeshalommal Összekötő autópálya nyomvonal vezetését a tervnek megfelelően az elkövetkezendő hetekben eldöntik, és az előkészületek az útépítéshez megkezdődhetnek. Az élet azonban addig sem áll meg, és miután a Kisalföld hagyományosan kerékpáros vidék, fontos feladat a főutakat tehermentesítő kerékpárutak kiépítése, országos hálózatba történő bekapcsolása. És itt kapcsolódnék Tóth képviselőtársunk felszólalásához. Továbbra is igényeljük a Közlekedési Minisztérium pályázati rendszerben nyújtott támogatását, néhány észrevételt azonban szeretnék tenni ez ügyben. A már említett dinamikus idegenforgalom egy része kerékpáron érkezik Magyarországra, és belépés után szabályosan nem folytathatná útját az ország belseje felé, mert ezeken az utakon a kerékpáros közlekedés tilos. A közlekedési szervek jóindulatától és a szerencsétől függ, hogy a kerékpáros turisták büntetés vagy baleset nélkül elérik-e úticéljukat. A helyi tanácsok elsősorban a helységen belüli kerékpárutak építését szorgalmazzák, a pályázati kiírás szerint azonban csak az országos közutak mellett létesített kerékpárutak kaphatnak központi támogatást. Úgy gondolom, ezt a tanácsi utakra is ki kellene terjeszteni, hiszen az ott közlekedő kerékpáros sem terheli az országos út forgalmát. A helyi társadalmi összefogás bevonása érdekében, ahol erre a szakmai feltételek biztosítottak, célszerű lenne a beruházási jogot, illetve a központi támogatást a tanácsok rendelkezésére bocsájtani. Még mindig Győr-Sopron megyében maradva, a törvénytervezet 11. §-ának (2) pontjához szeretnék szólni, nevezetesen a közúti és vízi szállítás összhangjának megteremtéséről. Valamennyien tudjuk, hogy a bősi vízierőmű építése néhán év múlva befejeződik, ezáltal a Duna felső szakasza csehszlovák területen az úgynevezett üzemvíz csaTomán folyik majd. Ez a mesterséges csatorna a dunakiliti tározót köti össze a bősi erőművel, és a hajóforgalom is ide kerül át. Az országhatáron folyó Duna-mederben a vízmennyiség lecsökkenése miatt a teherszállítási lehetőség megszűnik. Ám a térség mezőgazdasági kultúrája, fakitermelése indokolja a vízi szállítás lehetőségének megteremtését. Feltétlenül szükségesnek látszik, hogy a dunakiliti tározó szigetközi oldalán, tehát magyar területen a nagyberuházás részeként személy- illetve teherkikötő épüljön. Megítélésünk szerint a létesítendő hajóállomás lehetőséget biztosítana a Szigetköz természeti környezetének idegenforgalmi hasznosítására, a hazai és nemzetközi turizmusba való bekapcsolódásra is. Megjegyezném, hogy a jelenlegi közúthálózat alkalmatlan az ártéri erdők lecserélésével kapcsolatos szállítási feladatok ellátására. Tisztelt Országgyűlés! A közúti közlekedés törvénytervezete szabályozza a magánszemélyek teher- és személyfuvarozási vállalkozásának kereteit. A szakemberekkel folytatott be-