Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1797 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1798 Ennek kapcsán szeretnék rámutatni egy napjainkban egyre jobban eluralkodó, de úgy vélem, igen káros nézetre. Nevezetesen arra, hogy nem igen fordítunk pénzt olyan megoldásokra, amelyeknek a haszna forintosítva nem számítható ki, aminek a nyeresége nem folyik be a pénztárba. A közlekedési kiadások egy része pedig ilyen. Az ember élete, épsége, egészsége azonban pénzzel nem mérhető. Nem szabad megvonni de sajnálni sem a pénzt olyan közlekedési befektetésektől, ráfordításoktól amelyekről józan ésszel tudjuk, hogy nélkülözhetetlenül szükségesek. Tisztelt Országgyűlés! A balesetveszély lehetséges minimumra csökkentését szolgálják a 13. szakasz 4. bekezdésének rendelkezései, amelyek közül a kerékpáros forgalom biztonságával kapcsolatban kívánom álláspontomat lemondani. Jelenleg közútjainkon — szerencsére éppen azok kivételével, amelyeken a legnagyobb forgalom bonyolódik le — a lovaskocsitól a kaminokon át a legkorszerűbb személygépkocsikig, mindenfaj ta jármű közlekedik. Ezek között van rengeteg kerékpár is. Bács-Kiskun megyében becslés szerint mintegy 300 ezer kerékpárt és 50 ezer segédmotoros kerékpárt használnak. Egyes települések úthálózatán, az oda be- illetőleg onnan kivezető utakon, különösen az alföldi vidékeken, igen nagy a kerékpáros forgalom, ami az előbb említettek miatt a szó szoros értelmében közvetlen életveszéllyel jár. Még ha mindenki meg is tartja a közlekedési szabályokat, akkor is legalább félelmetesnek kell nevezni a helyzetet. Hiányolom hogy bár ez az állapot mindenki előtt ismert, a törvényjavaslat ennek a nagy horderejű kérdésnek a megoldására mégis megelégszik csupán közlekedésszervezési intézkedésekkel. Álláspontom szerint megfelelő biztonságot csak a vegyes forgalom szétválasztása, új utak építése esetén már eleve párhuzamos kerékpárutak építése, illetőleg ilyennek a már meglévő utak melletti utólagos kiépítése adhat. Erre irányuló helyi kezdeményezések, amelyek kisebb-nagyobb központi támogatásban is részesülnek, már több helyen vannak, azonban itt többre van szükség, egyelőre a települések szűkebb körzetében a céltudatosan tervezett kerékpárutak hálózatát kellene létrehozni. Mindnyájunk előtt világos, hogy ez a program pénzigényes, de jelentőségénél fogva nem mellőzhető. Úgy vélem, hogy a végrehajtási rendelettervezet 5. §-ának 3. bekezdésében ennek a nézőpontnak hangsúlyosabban kellene esetleg helyet kapnia. Tisztelt Képviselőtársak! A törvényjavaslat 35. szakasza a közút kezelője részére olyan kötelezettséget ír elő, amelyek a közlekedés biztonságát javítják. Úgy gondolom — megerősítve az Elek József képviselőtársam által elmondottakat — hogy velem együtt sokan megelégedéssel fogadják ezeket a rendelkezéseket. Most az a helyzet, hogy a szabálysértési, de még a büntetőeljárásokban sem kapott egyes esetekben megfelelő súlyt annak vizsgálata és értékelése, hogy például egy bekövetkezett balesetnek mennyire volt oka, vagy közreható tényezője a közút állapota,a gödrösödés, az út felület és az útpadka közötti szintkülönbség, az ott kialakított forgalmi rend, az esetleg félreérthető, vagy nehezen áttekinthető jelzőrendszer. Ilyen esetekben kerül sor az úgynevezett gumiparagrafus alkalmazására: az a felelősségrevonás alapja, hogy a járművezető nem az útviszonyoknak megfelelően közlekedett. Az említett okokra visszavezethető, vagy ilyenekkel egyébként összefüggésbe hozható közlekedési események nem képviseltek ugyan nagy számot, de a jövőben még kevesebbnek kell lenni belőlük. A törvényjavaslat 35. szakaszának (1) bekezdése azonban szűkíti az út kezelőjének felelősségét, mert a biztonság fenntartására, illetőleg helyreállítására a kezelésében lévő utak forgalmának és jelentőségének általa mérlegelt sorrendjét figyelembevéve áll fenn kötelezettsége. Emiatt kétségessé válhat, de legalább is félő, hogy megnehezül vele szemben a kárigény érvényesíthetősége. Nem kívánatos, hogy ez a lehetőség a hibák kijavítása helyett a veszélyt jelző, sebességkorlátozó táblák indokoltnál nagyobb mértékű szaporodásához vezessen. A törvényjavaslaton — összhangban a környezetvédelmi törvénnyel — végig vonul a környezetvédelem figyelembevétele, erre vonatkozóan több rendelkezést is tartalmaz. E körbe tartozó, egy igen lényeges kérdéssel azonban megítélésem szerint a végrehajtási rendeletnek határozottabban kellene foglalkoznia. Az utak hó- és síkosságmentesítésére gondolok. Szűkségesnek tartom, hogy a környezet védelme érdekében a tudomány mindenkori állása és a gyakorlati végrehajtás időszerű kivitelezhetősége függvényében időről-időre miniszteri rendelet határozza meg, hogy a közutak és a közforgalom elől el nem zárt magánutak hó- és síkosságmentesítésére a környezetet károsító anyagok közül hol, melyek és milyen mennyiségben alkalmazhatók. A közforgalom elől elzárt magánutakra az általános környezetvédelmi rendelkezések vonatkozhatnak. A járdák hó- és síkosságmentesítésének szabályait a tanácsoknak kellene a helyi viszonyoknak megfelelően rendeletben szabályozniuk, abból az alapállásból kiindulva, hogy erre a célra környezetkárosító anyagot használni nem szabad. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat 45. szakaszának (2) bekezdése a közúti közlekedés ellenőrzésének egyes feladatait a rendőrségre ruházza, amit majd más jogszabály szabályoz részletesen. Ebből kiindulva és ehhez kapcsolódva, de a szorosan vett napirendtől kissé el is térve kívánok egy kérdést felvetni. A rendőrség köztudomásúan nemcsak a közúti közlekedéssel összefüggésben jár el és intézkedik, hanem még sok más, az állampolgárok alkotmányos és más fontos jogait, életviszonyait illető ügyekben is. Az állam- és közbiztonságról törvényerejű rendelet, a rendőrségről minisztertanácsi rendelet rendelkezik. Ezek a jogszabályok jogrendszerünknek megfelelően, törvényes alapul szolgálnak a rendőrség fellépéséhez, és az állampolgárok részére is megfelelő törvényességi garanciát jelentenek. A jogalkotásról szóló törvény-