Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1795 Az Országgyűlés 23. ülése, 1988. március 16-án, szerdán 1796 kedelmi áruterítési, tömegközelekedési és kommunális szállítások az üzemeltetőket sok esetben nem megfelelő műszaki állapotú járművek használatára kényszerítik. Ezek a közúti járművek a forgalombiztonsággal kapcsolatos legfontosabb követelményeknek ugyan megfelelnek, azonban esztétikai, környezetvédelmi, üzemanyagfogyasztási szempontból lényeges hiányosságokkal rendelkeznek. Összességében költséges, illetve gazdaságtalan üzemeltetést eredményeznek. A törvénytervezet a forgalomba helyezés utáni alkatrészellátást a gyártómű, az importjármű beszerzése esetén az importáló feladatává teszi. Úgy rendelkezik, hogy a javító és karbantartó tevékenység műszaki feltételrendszerét és a járműállomány egyéb műszaki ellátási követelményeit jogszabály, s ezen belül úgy vélem, a jogalkotó a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabályt értett, és szabvány határozza meg. Komoly gondot jelent és fog a jövőben is, hogy az alkatrész forgalmazó nagyvállalatok nem is ismerik, s így nem is veszik kellőképpen figyelembe a javítókarbantartó szolgáltatást végzők igényeit, továbbá azt a tényt, hogy a járműpark egyre öregebb lesz, így az alkatrész igénye is évről évre növekszik. Véleményem szerint e területen olyan, ha nem is törvényi, de legalább kormányszintű szabályozást kellene kialakítani, amely elősegítené az alkatrész igények volumenének pontosabb felmérést, a választék bővítését, a nagykereskedelmi vállalatok monopolhelyzetének kiküszöbölését. El tudok képzelni például egy olyan megoldást is, hogy a gyártómű és a javító karbantartó szolgáltatás közvetlen kapcsolatot építsen ki valamilyen szervezett formában, így lehetőség nyílna az igények pontosabb, gyorsabb kielégítésére. A járművek műszaki ellátásával kapcsolatban végezetül szeretném még elmondani; gondként jelentkezik a megyében, gondolom országosan is, hogy a téli időszakban a diesel üzemű járművekhez az alacsony dermedéspontú gázolaj nem kellőképpen biztosított. Emiatt főleg az elmúlt év szokatlanul hideg telén komoly zavarok keletkeztek. Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, az általam felvetett problémák is jelzik hogy a közlekedésnek milyen alapvetően fontos területéről van szó. Ezért annak megfelelő szintű, körültekintő, a konkrét feladatokat jól meghatározó szabályozását feltétlenül szükségesnek tartom. Végezetül szeretnék szólni egy sok gazdálkodó szerv által vitatott kérdésről, a közületi szervek gépjárműhasználatáról. Egyetértek azzal, hogy a törvény adjon elvi jellegű felhatalmazást a Minisztertanácsnak e terület szabályozására. Ezzel együtt azonban a Minisztertanácsnak a megváltozott gazdasági és gazdálkodási körülményekhez igazodóan kellene e területet szabályozni. Ma egy vállalat önállóan dönthet sök milliós esetleg milliárdos beruházásról, ugyanakkor nincs lehetősége egy személygépkocsi megvásárlására. Azért javaslom, hogy a Minisztertanács tekintse át a jelenlegi szabályozást és ezen indokok alapján szélesítse a vállalatok ezirányú jogosultságát. Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről a törvénytervezetet az általam elmondottakkal is megerősítve elfogadásra javaslom. Meggyőződésem, hogy jól fogja szolgálni az ágazat azon feladatait, amelyeket a társadalom hosszabb távon tőle elvár. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most Bács-Kiskun megyéből dr. Tóth Antal képviselőtársunk következik. Dr. TÓTH ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Miniszter elvtárs expozéjában szólt azokról az okokról, amelyek a közúti közlekedés törvényi szabályozását aktuálissá teszik. Az általa mondottakhoz most hozzáteszem, hogy a remélhetően tovább fejlődő idegenforgalom és a gyártási kooperációban az utóbbi hetekben ismertté vált információkra figyelemmel a hazai személygépkocsi állomány eddigi dinamikusabb emelkedése a közúti forgalom további növekedését vonja maga után. A forgalom növekedésével párhuzamosan a közúti közlekedés feltételrendszere változott ugyan, de a változást ellentmondásosnak látom. Csak kismértékben növekedett a közutak hossza és egyre lassuló ütemben folytatódik az uatópálya építési program. Ezzel szemben az utak kiépítettsége, szélessége nem felel meg a korszerűség követelményeinek, de a mi hazai szükségleteinknek sem. Sőt évről évre romlik az ország úthálózatának az állapota és ma már annyi pénzt sem fordítani fenntartására, mint amennyi az állapot szintentartásához elegendő. A közúti közlekedés ilyen feltételei mellett hazánkban a közlekedésbiztonsági helyzet nem jó. A sérüléses közúti közlekedési balesetek száma az országban 1970 és 1987 között 19-23 ezer között ingadozott. Baleseti helyzetünk súlyosságát azzal kívánom érzékeltetni, hogy az utóbbi húsz év alatt 34 ezren haltak meg közúti közlekedési baleset következtében, ami megfelel például Kiskunfélegyháza lakosságának. Megdöbbentő! Magyarországon ezer baleset 85 ember életét követeli, Angliában ugyanez 20. Hazánkban a balesetek előfordulásának gyakoriságában tájegységenként is lényeges különbségek vannak. 1985-ben Bács-Kiskun megyében ezer balesetből 114-en haltak meg s ez az arány több mint harmadával magasabb az országos átlagnál. Ennek az átlagosnál nagyobb forgalomsűrűség, és a megye úthálózatának minősége közötti összhang hiánya az egyik alapvető oka. Ilyen körülmények között tehát éppen elég tennivalónk van a helyzet javítása érdekében, ezért a törvényjavaslathoz elsősorban a közlekedésbiztonság szempontjából kívánok szólni. A közlekedésbiztonság foka a mi viszonyaink között jórészt a közlekedésben résztvevők magatartásán, felelősségérzetén és tudatán, szabályismeretén és tiszteletén, fegyelmezettségén és nem utolsósorban egymás iránti megbecsülésén, megértésén múlik. Emellett azonban minden lehetségest meg kell tennünk a közúti közlekedés feltételrendszerének javításáért és véleményem szerint az elfogadásra kerülő törvénynek ez kell hogy legyen az egyik legfontosabb célja és feladata.