Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1793 Az Országgyűlés 23. ülése, társam is támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most 20 perc szünet következik. (Szünet; 11.30-11.50. - Elnök: Péter János) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Felszólalásra következik Vastag Ottilia, Nógrád megyei képviselőtársunk. VASTAG OTTILIA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A közúti közlekedési törvénytervezet, valamint a végrehajtásról szóló minisztertanácsi rendelettervezet véleményem szerint alapvetően előremutató, perspektivikus elképzeléseket, hosszabb távra szóló fejlődést elősegítő elveket tartalmaz. Úgy gondolom, nagymértékben hozzájárult ehhez a több éve tartó előkészítő munka. Közismert, hogy az elmúlt néhány évtized alatt a közúti közlekedésben ugrásszerű fejlődés következett be, olyan változás történt, amely a területen minőségileg új helyzetet teremtett. Az utóbbi két és fél évtizedben előtérbe kerültek olyan társadalmi méretű igények, érdekek, amelyek korábban egyáltalán nem jelentek meg, vagy lényegesen kisebb hangsúlyt kaptak. A személygépkocsi, a rendszeres bel- és külföldi turizmus életvitelünk egyik meghatározó jelenségévé vált. Szomorú tény ugyanakkor, hogy a közúti balesetek nagy számban okoznak emberi tragédiákat, személyi és anyagi veszteségeket. Környezetünk, természeti kincseink megóvása is egyre nagyobb hangsúlyt kapott és kap a jövőben is. Tisztelt Országgyűlés! A közlekedési ágazat legnyitottabb alágazata a közúti közlekedés. A nagyon sok résztvevő eltérő, gyakran egymásnak ellentmondó társadalmi, gazdasági, egyéni érdekei, a résztvevő személyek és a szállított értékek veszélyeztetettsége szükségessé tette e terület fontos, hatékony jogi szabályozását. S mivel az állampolgárokat széles körben érintő legalapvetőbb szabályozásról van szó, törvényi szinten fogalmazzuk meg az állami, az állampolgári jogokat, kötelezettségeket, feladatokat és felelősséget. A törvénytervezetet tanulmányozva örömmel láttam, hogy egységesen áttekinthetően rendezi a közúti közlekedés résztvevőire — ember, közút, jármű — vonatkozó jogokat, kötelezettségeket, valamint véleményem szerint olyan szabályozást sikerült kialakítani, amely összhangban van a hosszabb távú gazdasági és társadalompolitikai céljainkkal, s megfelelően beilleszkedik a jogrendszerbe is. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék néhány gondolatot elmondani a törvényről részletesebben is. Kiemelkedő, hogy a törvénytervezet a céljai között deklarálja a közúti közlekedés, a személy- és áruszállítási szükségletek közbiztonsági, környezetvédelmi követelményeknek megfelelő, korszerű járműállomány és közúthálózat kialakítását, működését, a közutak védelmét. '. március 16-án, szerdán 1794 Nagy jelentőségű annak megfogalmazása, hogy a közúti közlekedés irányítása és fejlesztése állami feladat, ezen belül azok részletes felsorolása, konkrét meghatározása. Előremutató a járműállomány rendeltetésszerű, biztonságos működtetéséhez szükséges feltételek jogi, közgazdasági és hatósági eszközökkel való biztosításának kötelező erejű megfogalmazása. Úgy vélem azonban, hogy a járművek műszaki ellátásának jogszabályait indokolt a törvénytervezetben és a végrehajtásról szóló minisztertanácsi rendelet-tervezetben — mint majd arra később részletesen is kitérek — kategorikusan is megfogalmazni. Jónak tartom, hogy azok a gépjárművezetők, akik foglalkozásként, vagy munkakörükből adódóan vezetnek gépkocsit, szakirányú továbbképzésben kötelesek részt venni. Figyelemreméltó a tervezetben a gyalogos forgalom védelmének hangsúlyosabbá válása, a közúti forgalomban résztvevő gyermekek, időskorúak, mozgáskorlátozottak fokozottabb védelmének kimondása. Mint már felszólalásom elején jeleztem: nagyjelentőségűnek tartom a jármű-állomány műszaki ellátásának törvényi deklarálását. Az elmúlt két évtizedben a járművek száma rohamosan növekedett. Ezen belül különösen a személygépkocsiké. Ismereteim szerint komoly gondot jelent mind a megyékben, mind ^pedig országosan is a járműállomány korösszetétele. Úgy tudom, hogy igen magas a tíz évnél régebben gyártott személygépkocsik aránya — ez a beszerzési korlátok következtében egyre növekszik. Az autóbusz-állományban jelentősen emelkedett a gazdaságilag nullára leírt, de még üzemben tartott járművek részaránya. Mindezek a tények utalnak a sokunkat érzékenyen érintő alkatrészellátási és gépjárműjavítási problémákra. Véleményem szerint a gondot alapvetően az okozza e területen, hogy az alkatrészt értékesítő nagykereskedelmi vállalatok — Autótechnika, MOBIL — nem érdekeltek az autójavító kisvállalatok alkatrészigényeinek kielégítésében. Tevékenységükben a kereskedelem érdekei és az elosztási feladatok összefonódnak. A kiskereskedelmi alkatrészt értékesítő bolthálózat az utóbbi időben bővült ugyan, ez azonban sajnos nem jelentett jobb ellátást, a beszerzett alkatrészek mennyisége és választéka érzékelhetően nem növekedett. A javítók így nem tudnak komplex szolgáltatást nyújtani, az alkatrészhiány kedvezőtlenül befolyásolja a vállalási készséget, növeli a javítás átfutási idejét. Sok esetben a javítást csak úgy vállalják el, ha a megrendelő szerzi be az alkatrészt. Ilyen körülmények között az üzemeltetőnek sok esetben rendkívüli feladatot jelent a műszaki körülmények biztosítása. A vállalatoknál ebből eredően a járművek egy része hosszabb-rövidebb ideig veszteglésre kényszerülnek. Mivel ezek az alkatrész-ellátási problémák hosszabb távon tartósan jelentkeznek a közlekedési vállalatok járműállományuk indokolatlan mértékű felduzzasztására kényszerülnek az áru- és személyszállítási feladatok zavartalanságának biztosítása érdekében. Az elvégzendő feladatok jellege, az alapvető keres-