Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1791 kötelezettségének megszegésével okozott kárt a polgári jog általános szabäyai szerint köteles megtéríteni, de a kár bejelentésére jogvesztő, 15 napos határidőt ír elő a károsult részére. Itt egyrészről érvényesül a kezelő felelőssége, jogellenes magatartása kiváltja a kártérítési kötelezettségét, azonban másrészről szigorú feltételhez köti az érvényesítés lehetőségét, tekintettel arra a körülményre, hogy a kár bekövetkeztekor fennálló állapot rögzítése feltétlenül indokolt, így nem fordulhat elő, hogy évek múlva kerüljön sor kártérítés követelésére. Ennek a felelősségi szabálynak az alkalmazásával szorosan öszszefügg a kezelői kötelezettségek mikénti szabályozása; a költségvetésből rendelkezésre bocsátott pénzeszközök keretein belül, az utak fontossági sorrendjét is figyelembe véve kell az úthálózat fenntartásáról gondoskodni. Ez a gazdasági helyzet által kikényszerített szabályozás - tudjuk jól, a pénzeszközök nem nyújtanak fedezetet arra, hogy minden utat egyforma jó minőségben tartsunk fenn, de sehol ne legyen kátyú — különös jelentőséget fog kapni azokban az esetekben, amikor a károsult polgári jogi úton, bíróság előtt fogja érvényesíteni követelését. A mai bírói gyakorlat általában nem mérlegel a tekintetben, hogy az adott út - ahol a káresemény bekövetkezett — az úthálózatban milyen szerepet tölt be. Az előbb elmondottaktól nem választható el a törvényjavaslat által megfogalmazásra került új jogintézmény, a közutak rendeltetéstől eltérő igénybevétele esetén fizetendő díj és a kezelő hozzájárulása nélkül, vagy attól eltérő módon igénybe vevő pótdíj-fizetési kötelezettsége. A díj és pótdíj bevezetése véleményem szerint hathatós védelmet fog jelenteni a közúthálózat számára. Tudom, hogy elkerülhetetlen az utakon folyó munka, de azt is tapasztalom, hogy egy-egy útfelbontás, sávlezárás, forgalomelterelés milyen bosszúságot okoz mindennapi életünk során. Ezzel az intézkedéssel az úton rendeltetéstől eltérő tevékenységet folytatókat megfontoltabb, gyorsabb idő alatt elvégzett beavatkozásra készteti, így a forgalmat rövidebb ideig zárják le. A díjfizetési kötelezettség bevezetése azért is fontos, mert lehetőséget ad a közlekedésből származó bevételek növelésére. A törvényjavaslat ugyanis a bevételek és ráfordítások között szoros kapcsolatot teremt, mely kétségkívül a hatékony működtetés, a közutak védelme érdekében teendő intézkedések folyamatos érvényre juttatása irányába hat. Ha növekszik a közlekedésből származó állami bevétel, nagyobb a lehetőség arra, hogy útjaink átlagát megőrizzük. Az állagmegóvás kérdéskörébe tartozik az az észrevételem, mely a közutak ellenőrzésére vonatkozik. A törvényjavaslat továbbra is fenntartja a közúthálózat megoszlását, az országos jelentőségű utak országos közúthálózatba, a helyi jelentőségű utak tanácsi közúthálózatba tartoznak, azonban a forgalomban részvevők számára minden út egyaránt fontos, tehát annak állapotát egyformán lényeges ellenőrizni. Egyetértek tehát a törvényjavaslat 45. § (1) h/ pont988. március 16-án, szerdán 1792 jában megfogalmazott hatósági ellenőrzéssel, az utak állapota, tisztasága, a rendeltetéstől eltérő igénybevétel esetére, mert ez a szabályozás a közutakat egységesen kezeli és egyaránt vonatkoztatja a hatóság ellenőrzési tevékenységét az országos és tanácsi úthálózatra. Egyetértek azzal is, hogy ez a hatósági ellenőrzés egységes keretekben a tanácsok közlekedési szakigazgatási szerveinél realizálódjék. A javaslatban elkülönül a hatóság ellenőrzési tevékenysége az útkezelők ellenőrzési tevékenységétől. Véleményem az, hogy az útkezelők ellenőrzési tevékenysége a tulajdonosi szemlélet erősítését — tehát azt, hogy mindig a jó gazda gondosságával járjon el —, s így végső soron a közutak védelmét szolgálja. , Ezért javasolom, hogy az útellenőrzés az egész közúthálózaton legyen kötelező. Ha a kötelező jelleget a törvény a tanácsi közúthálózatra is kimondaná, a tanács önállóságát nem sértené, mivel az útellenőrzés működésének feltételeit, szervezetét minden tanács szabadon állapíthatná meg. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy módosító javaslatommal értsen egyet, és a törvény 46. § (1) bekezdését a következők szerint fogadja el: „Az országos és tanácsi közút kezelője útellenőrzési szolgálatot működtet. Az útellenőri szolgálat működésének feltételeit a közlekedési miniszter által megállapított keretek között a közút kezelője határozza meg". Végezetül a közúthálózat felosztásával kapcsolatban van egy észrevételem. A közúthálózat megosztásából következően az országos közutakat a közúti igazgatóságok, a tanácsi közutakat a helyi tanácsok kezelik. A javaslatokban azonban az országos és tanácsi közút közötti forgalom-elhatárolás nem pontos, és nem találunk rendelkezést e kérdésben a végrehajtási rendeletben sem. Kívánatos lenne taxatív felsorolást adni, melyek az országos jelentőségű utak, amelyeknek mindenképpen az országos hálózatba kell tartozniuk, hogy ezáltal az országos közúthálózat folyamatosságát és más közlekedési alágazatokhoz való kapcsolatát biztosítsuk. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomból kitűnik, hogy a törvénytervezettel egyetértek és azt elfogadom, de engedjék meg, hogy felszólalásom végén egy kérést fogalmazzak meg a közlekedési miniszter elvtárs felé. Tudom, hogy a VII. Ötéves tervben a számunkra biztosított útépítési pénzeszközök már a helyükre kerültek, ezért ezen változtatni nem lenne célszerű. Javaslom, hogy a VIII. ötéves terv útépítései között kiemelten szerepeljen a kelet felé irányuló autópályáknak a megépítése, az M3-as és M5-ös autópályák megépítése, illetve befejezése. E fontos utak megépítése lehetővé tenné a keleti országrészbe való gyorsabb eljutást, áruszállítást, és ezáltal a turisták száma nemcsak nyugati irányba növekedne, hanem orzságunk keleti felét is megismerhetnénk, mert véleményem szerint e terület is olyan csodálatosan szép, mint az ország egésze. Kérésem jogosságát úgy gondolom, több képviselőház Országgyűlés 23. ülése,