Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-23

1789 Az Országgyűlés 23. ülése, tározzuk meg azokat a követelményeket, melyeket a jövő járműveinek teljesítenie kell környezetünk védelme, az energiával való takarékosság és a biztonságtechnikai szempontjából. Mindannyiunk közös felelőssége és jól felfogott érdeke, hogy jól, időben és a tények kellő ismeretében döntsünk jövőnkről. A törvényjavaslattal az elhangzottak figyelembevétele mellett egyetértek, azt elfogadom és elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Elek József Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselő következik. ELEK JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Hozzászólásom megfogalmazása során el kellett gondolkoznom azon, miért is van szükség közlekedési törvény megalkotására. A törvényjavaslat indokolásában megfogalmazott ok, hogy a közlekedés többi alágazata már törvényi szinten szabályozott, csak egy, inkább formai indok; a valóság ennél jóval öszszetettebb. Tudjuk jól, a közúti közlekedés is veszélyes üzem, akárcsak a vasút, vagy a repülés. Azonban az ebben való részvétel mind ez ideig nem kötődött törvényi szinten meghatározott, megfelelően szigorú követelményekhez. A közúti közlekedés fogalmának alkotóelemei - az ember, a jármű és a pálya — a természetben teljesen különbözőek, azonban a közúti közlekedésben nem élhetnek önálló életet, működésüket egységes rendszerré kell integrálni. Közhelynek hangzik, mégis igaz, mindenki közlekedik, társadalmi létünk alapvető szükségletének kielégítéséről van szó, embernek, árunak az eljuttatása a rendeltetési helyre, ez a közúti közlekedés. E társadalmi szükséglet kielégítése érdekében megfelelő eszközökre, járművekre és utakra van szükség, és ezeket megfelelően működtett rendszerben kell használnunk. Az emberi igények természetüknél fogva mindig gyorsabban nőnek, mint a kielégítésükhöz szükséges feltételek. Az egyik oldalon áll a növekvő járműállomány és utazási igény, a másik oldalon az elöregedő járműpark és a leromlásnak indult úthálózat, s kapukat dönget a környezetvédelem is. Fokozódik a gépjárművezetés iránti kedv és lehetőség, azonban a baleseti statisztikák és a közlekedési bűncselekmények, szabálysértések számának alakulása, amely a közlekedési morál fokmérője, nem mutatnak számottevő javulást. Szólni kell itt arról is, hogy ma már mindennap szembekerülünk az átalakulási folyamat támasztotta új és új követelményekkel, az emberi és társadalmi gondolkodás megváltoztatásának szükségességével is. Mindezek az okok reálisan vetették fel a közúti közlekedési törvény megalkotásának gondolatát. A mai napot, amelyen a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslatot az országgyűlés megtárgyalja, hosszú évekig tartó alkotómunka előzte meg, amiről szóltak korábban képviselőtársaim is. 1984-ben az utakról szóló törvényerejű rendelet korszerűsítése kapcsán született 1790 meg a döntés: az egész közúti közlekedést átfogó szabályozásra van szükség. A törvényalkotás folyamatába számtalan szakember, jogászok és közlekedésben dolgozók kapcsolódtak be. Az egyes részterületek legfontosabb, alapvető szabályai kerültek rögzítésre, s formálódtak a többi változatban kidolgozott javaslatban egységes rendszerré. A törvényjavaslatot széles körű társadalmi vitára bocsátották, ahol már jómagam is képviselőtársaimmal együtt megismerhettem a javaslat anyagát és véleményt alkothattunk róla. A szakmai és társadalmi vitákon egyetértettünk a közúti közlekedés törvényi szabályozásával, a megfogalmazott elvekkel, célokkal és az ehhez szükséges rendelkezésekkel. A részlet-szabályok kialakításánál sok ellentétes nézet, vélemény fogalmazódott meg, melyek egy részénél nem is alakult ki egységes álláspont, ez azonban nem baj, mivel nem is szükséges részletekbe menő szabályozás törvényi szinten. Úgy gondolom, hogy ezeknek a részleteknek a kidolgozását az ágazati miniszteri rendeletekben kell elvégezni. A most elfogadásra ajánlott közúti közlekedési törvényjavaslat érdeme mindenekelőtt az, hogy az eddig heterogén szabályozást egységesíti, s a közúti közlekedés mindhárom eleme, az ember, a jármű és a pálya számára egységes keretben, egységes célokat és alapelveket határoz meg. Ez a törvény minden bizonnyal egy hosszabb időszak átfogó jogi szabályozását adja, melynek a garanciája az a sor új jogintézmény, amely előremutató: a közlekedés nagyobb biztonságát, a közlekedési kultúra színvonalának emelését, valamint a közutakkal és járműállománnyal való hatékonyabb, gondosabb gazdálkodás kialakítását szolgátja. Tisztelt Országgyűlés! Én ezekről a garanciát jelentő új rendelkezésekről, valamint egy, szintén a törvény alapvető célját és rendelkezését szolgáló javaslatomról kívánok néhány szót szólni. Mondanivalóm tulajdonképpen a közúti közlekedés egyik eleme, a pálya, vagyis a közutak védelme kérdései körébe tartozik. Feltétlen előrelépést jelent a törvényjavaslat 15. §-ában megfogalmazott azon rendelkezés, miszerint ha a közút kezelője indokolatlanul, a szükségesnél nagyobb mértékben, vagy hosszabb időtartamra zár le egy közutat, az ebből származó kárt köteles megtéríteni. . Ez a törvényi rendelkezés a közút kezelőjének felelősségét húzza alá. A gazdasági körülmények szigorodása folytán a közút kezelőjének ez a kötelezettsége hatékonyan szolgálhatja a közúthálózaton végzett fenntartási munkák ésszerű sorolását és megszervezését. A folyamatosan végzett fenntartási munkák, a kisebb beavatkozások időben történő elvégzése elkerülhetővé teszik az utak, hidak állagának olyan mértékű romlását, hogy az út, vagy híd lezárásához vezessen. Tehát az elsődleges cél a közutak forgalma zavartalanságának biztosítása, de ezen túlmenően közvetve a közúthálózat védelmét is szolgálja ez az új szabályozás. A közút kezelőjének felelősségét szabályozza a 36. §, amely kimondja, hogy az út kezelője a kezelői 988. március 16-án, szerdán