Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1759 Az Országgyűlés 22. ülése, 196 természet pusztulását is csak közös erővel, nemzet­közi Összefogással lehet elhárítani. A csúcstalálkozó sikeréhez megfelelő politikai akaratra, nagyfokú ru­galmasságra és kompromisszumos készségre volt szükség. Beigazolódott, hogy ilyen módon a koráb­ban áthidalhatatlannak hitt ellentétek is feloldhatók. E tekintetben a Szovjetunió, amely az utóbbi két évben mindinkább új módon közelíti meg a nemzet­közi kérdések megoldásának lehetőségeit is, példát mutatott a világnak. Az átalakítás és nyíltság poli­tikájának megszületett az első nagy nemzetközi ered­ménye. Ügy vélem, itt, ebben a házban, amelynek szellemét áthatják a humanizmus, a demokrácia, a szocializmus és a béke eszméi, méltó helyen fejez­zük ki ország-világ előtt elismerésünket a Szovjetunió címére, és nagyrabecsülésünket a békét és biztonságot erősítő, kitartó kezdeményezései és lépései iránt. Egy kis kitérőt is szeretnék itt tenni. Gondolom, megengedhető, ha külön tisztelettel és elismeréssel adózunk Mihail Gorbacsovnak, aki a nemzetközi színtéren is a kor követelményeinek megfelelően ki­válóan testesíti meg magában a Szovjetunió, a szov­jet politika legjobb vonásait és törekvéseit. Ugyanak­kor az elismerés hangján kell szólnunk a másik fél által tanúsított realitás-érzékről és konstruktív maga­tartásról, ami nélkül nem jöhetett volna létre a rakéta­szerződés, fontos kérdésekben nem születhettek vol­na meg az előre mutató közös elvi döntések. A csúcstalálkozón elért eredmények — ha nem is kizárólag — a két vezető nagyhatalom műve és veze­tőinek érdeme. Bármilyen jelentős is azonban a ket­tős nullamegoldás a rakétaügyben, ez még csak a reményteljes kezdet. Mégis, álljunk meg egy pillanatra, tudjunk néha örülni is ebben a forrongó, bonyodalmakkal teli világ­ban, hiszen a washingtoni megállapodások és dönté­sek végül is egy biztosabb jövő ígéretét hordozzák ma­gukban. Ügy gondolom, hogy a megkezdett úton kölcsönös jóakarattal tovább lehet és kell is haladni. Az új szovjet külpolitikai filozófia és gyakorlat, a mostani csúcstalálkozó eredményei bátorítást, ösztön­zést és egyben új feladatokat jelentenek a magyar kül­politika és diplomácia számára. Ami történt, igazolta eddigi erőfeszítéseinket is. Azt, hogy helyesen járunk el, amikor részt veszünk és közreműködünk közös külpolitikai stratégiánk kimunkálásában és sajátos lehetőségeink kihasználásával maximális erőfeszítése­ket teszünk annak megvalósítása érdekében. A Szovjetunió az egyeztetett külpolitika szellemé­ben jár el, a washingtoni csúcstalálkozóban — ha sze­rény mértékben is — benne foglaltatik a mi munkánk is. Közvéleményünkben a megállapodások erősítet­ték a békepolitikánkba vetett hitet, és növelték az új szovjet külpolitikai irányvonal és gyakorlat iránti általános elismerést. Az országgyűlés mostani ülésszaka jó alkalom is­mételt támogatásunk és egyetértésünk kinyilvánítá­sára. Ezt fejezi ki a külügyi bizottság előterjesztése, a megfogalmazott nyilatkozat. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy az előter­jesztést fogadja el. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) 7 . december 17-én, csütörtökön 1760 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szűrös Mátyás bejelentette, hogy a kiosztott szövegen stilisztikai szempontból még változtatni kell, és ez indokolt is. Ezért én a kérdést úgy teszem fel: hozzájárul-e az Országgyűlés, hogy nevében minősítsük a washing­toni találkozót, olyan szellemben, mint amilyen szel­lemben a kiosztott közelmény megíródott? Egyetértenek-e ezzel az Országgyűlés tagjai? Kéz­felemeléssel szavazzunk! (Megtörtént.) Ellenvélemény van-e? (Senki nem jelentkezik.) Tartózkódott-e va­laki a szavazástól? (Nem.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a nyilatko­zatot elfogadta. Emlékeztetem az Országgyűlés tagjait arra, hogy a szeptemberi ülésszakunkon úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk az Országgyűlés ifjúsági és sport állandó bizottságát. A bizottság összetételére vonatkozó javaslatot kép­viselőtársaim között szétosztattam. Ezzel kapcsolat­ban valamire fel kell hívni a figyelmet, én is nehezen vettem észre, mi van a névsorban. Azzal kezdődik, hogy Géczi Istvánt, a javasolt elnököt mentsük fel honvédelmi bizottsági tagsága alól, és helyébe vá­lasszuk meg Elek Józsefet honvédelmi bizottsági tagnak. Ez az egyik dolog. A másik dolog: a szünet­ben Bödőné Rózsa Edit képviselőtársunk kérte, hogy ha lehet, őt is válasszuk meg az ifjúsági és sport állandó bizottság tagjává. Én ezzel egyetértek, a ja­vasolt elnök, Géczi István is egyetért vele. Felteszem a kérdést, hogy ezekkel az észrevéte­lekkel elfogadja-e a sport- és ifjúsági bizottságra vo­natkozó javaslatot az Országgyűlés? Aki elfogadja, kézfelemeléssel szavazzon. Meg­történt.) Ellene van-e valaki? (Nem jelentkezik sen­ki.) Tartózkodott-e valaki? (Hatan jelentkeznek.) Ha­tan tartózkodtak a szavazástól. GÉCZI ISTVÁN: Sarlós elvtárs, az első szempont az volt, hogy két bizottságnak ne legyen tagja valaki. Ügy érzem, meg kell nézni, mert Bödőné tudomá­som szerint a kulturális bizottságnak a tagja. Fel kell menteni kulturális bizottsági tagsága alól. ELNÖK: Elvtársaim, egy piüanatra álljunk meg. Serrmülyen szabály nem tiltja, hogy valaki két bizott­ság tagja legyen. Géczi Istvánt a honvédelmi bizott­sági tagsága alól azért kellett felmentésre javasolni, mert mint leendő, illetve most már megválasztott el­nöknek nagyon sok dolga van, lesz — remélem. Ha Bödőné egyetért azzal, hogy mind a két bizottság­nak tagja maradjon, akkor semmiféle indokunk nincs arra, hogy lemondásra felszólítsuk. Itt van egyáltalán? (Nincs.) A helye üres. Megválasztását fogadjuk el, és amennyiben kéri a kulturális bizottsági tagsága alól való felmentését, arra a következő ülésszakon tér­jünk vissza. Tisztelt Országgyűlés! Szeptemberi ülésszakunkon a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára java­solta munkabizottság kiküldését az ügyrend felül­vizsgálatára és korszerűsítésére.

Next

/
Thumbnails
Contents